Ideális időpont gyerekszülésre

Erről azonban nagyon kevés szó esik, főleg a fiatalok körében. De miért is lenne fontos erről beszélni? 

Mert sokan vannak, akik határozott elképzeléssel indulnak neki a felnőtt életüknek – már ami a születendő gyerekeik számát illeti. Tegyük fel, hogy egy nő három gyereket szeretne, de 35 éves kora után már nem szívesen szülne. Tart az esetleges komplikációktól, és abban sem biztos, hogy 40 éves kora körül ugyanúgy fogja bírni az éjszakázásokat és a játszótéri rohangálásokat, mint egy-két évvel korábban. 

Nem csak a nőn múlik

Ha a születendő gyerekek között két-két év szünetet tart, a harmadik gyermeket pedig 35 éves korában szüli meg, a példa egyszerűsége kedvéért számoljunk azzal, hogy 30 éves kora körül kéne teherbe esnie az első gyerekkel. Talán nem rugaszkodunk el túlságosan a valóságtól, ha feltételezzük, hogy a példánkban szereplő nő mindhárom gyermekét egyetlen partnertől szeretné. Ha a házasságkötést követően még szeretnének kettesben eltölteni egy-két évet, akkor az esküvő idején a nő 28-29 éves, tehát nagy valószínűséggel azzal az emberrel fog családot alapítani, akit 25-26 éves kora körül ismer meg.

Magyarországon 2016-ban 28 és 30 éves életkoruk között léptek először házasságra a nők – írja a KSH. Napjainkra gyakorlatilag eltűntek a tizenéves menyasszonyok házasságkötései, a 20-as éveik első felében járó nőké pedig ugyancsak megritkultak. Ugyanakkor 30 évesen vagy e fölötti életkorban korábban soha nem kötöttek olyan gyakran házasságot a hajadon nők, mint 2016-ban.

A demográfiai mutatókkal, a születésszám alakulásával, a gyermekvállalással, a családi szerepekkel kapcsolatos kutatások jellemzően a nőket helyezik a vizsgálat középpontjába, de érdemes megnézni a férfiak szerepét is.

A nők gyermekvállalási hajlandóságát a stabil párkapcsolat erősíti, és nincs ez másként a férfiaknál sem. Annak ellenére, hogy emelkedő trend figyelhető meg a házasságon kívül született gyermekek számát illetően, a férfiak életkora az első házasságkötéskor az utóbbi évtizedekben egyre inkább kitolódott, és folyamatosan tolódik. Ha tízéves bontásban a 25–40 éves férfiak családi állapotára vetünk egy pillantást, akkor egyértelműen látszik, hogy a nőtlenek aránya például az utóbbi évtizedekben folyamatosan növekszik (2012-re három és félszeresére emelkedett), míg a házasok aránya kevesebb mint a felére esett vissza.

2016-ban a 20–44 évesek több mint kilenctizede (94 százalék) teljesen, vagy inkább egyetértett azzal, hogy a férfiak legfontosabb feladata, hogy biztosítsák a család megélhetését. Egyértelmű jelei vannak ugyanakkor annak is, hogy egyre fontosabb az apa jelenléte a család mindennapjaiban, hiszen a KSH Népességkutató Intézete által megkérdezettek 65 százaléka értett egyet azzal, hogy egy férfi számára sokkal fontosabb, hogy több időt töltsön a családjával, mint hogy pluszmunkával mindenáron növelje családja bevételét. Valljuk be, a kettős elvárás nem könnyíti meg a családok helyzetét, ez alapján ugyanis a férfiaknak amellett kellene kivenniük a részüket a gyermekgondozással járó feladatokból, hogy mindent megtesznek az anyagi biztonság megteremtéséért.

A nők számára fontos az érzelmi és anyagi stabilitás ahhoz, hogy gyermeket vállaljanak, ezt a fajta anyagi biztonságot elsődlegesen a partnerük adhatja meg. Tehát a családot mint a társadalom legkisebb egységét kellene vizsgálni, amikor a családtámogatási rendszer által biztosított támogatásokról beszélünk. Fontos látni, hogy a gyermekvállalás ideális időzítéséről való gondolkodást jelentősen formálják az olyan társadalmi és demográfiai tényezők, mint a nem, az életkor, a lakóhely és az iskolai végzettség, valamint az anyaság kapcsán még a munkanélküliség is.