Unásig ismételgetett tény, hogy halloween gyökerei egészen az antikvitásig nyúlnak vissza: a legtöbben úgy vélekednek, egy kelta ünnepből ered a modern beöltözős-ijesztgetős-cukorgyűjtős szokás. Az őszi betakarításhoz, valamint a valós és a szellemvilág határmezsgyéjéhez kötődő ünnep azóta természetesen rengeteg változáson ment át.
Halloween története
Ezek közt jelentős az a momentum, amikor a katolikus egyház a mindenszentekkel és a halottak napjával kialakított triász révén tulajdonképpen megszelídítette az addig pogány ünnepet, aztán a középkorban a felnőttek egy szokásából kialakult a gyerekek csokigyűjtögetése.
Angliában és Írországban halottak napján és mindenszentekkor a szegényebbek a tehetősek házaihoz mentek, hogy valamilyen élelmet kérjenek tőlük
– a gyerekek ezt másolták le, így alakult ki a mai trick or treat, magyarul csokit vagy csalunk szokása.
A 19. században megfaragták az első töklámpásokat is: a szokás Írországból és Skóciából indult világhódító útjára, de nemcsak tököket díszítettek, hanem bármilyen zöldséget, ami erre a célra alkalmas volt.
Az ablakokba rakták a világító szörnypofákat, hogy segítségükkel elűzhessék a rossz szellemeket.
Az amerikainak titulált ünnep csak ebben az évszázadban érte el Amerikát – a század közepén az éhezés elől Írországból az Újvilágba menekülők honosították meg azt, csínyekkel, tréfákkal színesítve. A 20. század elejére ezek egy kicsit talán túl is lőttek már a célon, akár vandalizmusig fajulva.
A további tradíciók aztán már valóban Amerikában születtek: a harmincas években váltak népszerűvé a kísértetjárta házak, majd az ötvenes évektől elkezdődött a beöltözés is.
Innen eredt a veszély mítosza
Az amerikai halloweenek történetének azonban volt egy nagyon sötét időszaka is: Ronald O’Bryen, más néven említve a cukros bácsi nevéhez kötődik az eset, aki 1974 halloweenjének végzetes estéjén saját gyermekeivel, Timothyval és Elizabethtel, valamint szomszédjukkal és az ő gyermekével indult csokigyűjtő körútra. Az optikusként dolgozó férfi és gyermekei egy olyan házba is bekopogtattak, amely teljesen sötét volt: hiába voltak kitartók, semmi válasz nem érkezett. A türelmetlen gyerekek tovább is álltak,
Ronald azonban úgy döntött, ő marad – később érte utol a többieket, kezében némi édességgel. Azt állította, hogy a papírhüvelybe töltött, porított cukorkát azt követően adták neki a háziak, hogy a többiek elmentek.
A finomságot szét is osztották a jelen levő gyerekek közt, egy csomaggal eltettek a szomszéd másik gyermekének is, majd folytatták útjukat. Este aztán a nyolcéves Timothy szeretett volna megenni egy édességet abból, amit gyűjtött: azt választotta ki, amelyet édesapjától kapott. Bár a cukorka összeállt, az apa kiszabadította és odaadta gyermekének. Timothy panaszkodott, hogy keserű a finomság, Ronald O’Bryen üdítőt adott fiának.
Egy óra telt el, és Timothy halott volt.
Egy véletlen vezetett az ügy felderítéséhez
Az ügy örökre felderítetlen maradhatott volna, ha a rendőr, aki értesítést kapott az esetről, nem hív fel egy orvostani szakértőt, aki azt javasolta, szagolják meg a fiú száját. Az enyhe mandulaillat azonnal rávezette őket a halál okára: ciánmérgezés. Az anyagot meg is találták a cukorkás papírhüvelyben, és szerencsére az összes többi édességet még azelőtt elkobozták a többi családtól, hogy a gyerekek fogyasztottak volna abból. Azt is észrevették, hogy valaki azután, hogy ciánt juttatott a cukorkába, kapoccsal zárta le a tasakokat. Egy másik kisgyermek a cukorral a kezében aludt el: életét az mentette meg, hogy nem volt elég erős ahhoz, hogy a kapcsot kinyissa.
Amikor a rendőrök Ronaldtól azt kérték, mutassa meg, honnan szerezte az édességet, először nem emlékezett, aztán ugyan mutatott egy házat, de az ott élő férfinak volt alibije: dolgozott aznap. O’Bryen egyre gyanúsabb lett, ugyanis a kis Timothy temetésének napján azért lett dühös családtagjaira, mert azok nem maradtak fenn késő estig, hogy megnézzék a tévében azt a dalt, amelyet ő írt fia és Jézus mennybéli találkozásáról.
Gyenge bizonyítékok mellett is elítélték
Később kiderült, hogy a férfinak 100 ezer dolláros adóssága volt, és gyermekei életbiztosításának terhére vett fel pénzt több alkalommal is 1974-ben.
Timothy halálának másnapján már reggel 9-kor arról érdeklődött a biztosítónál, mikor esedékes a teljes összeg kifizetése.
Házukban egy ollón olyan maradványokat találtak, mint amilyeneket a ciánnal szennyezett édesség tasakján, a férfi a leghalálosabb méregről érdeklődött korábban egy professzortól, és megpróbált ciánt vásárolni: egyre több bizonyíték akadt ellene.
A 30 éves férfi ellen azonban közvetlen bizonyítékot nem tudtak felmutatni: O’Bryen fürdött a sajtó érdeklődésében, és ártatlannak vallotta magát. Ennek ellenére az esküdtek bűnösnek tartották, és bűnéért halálra ítélték. A cukrosbácsi tettének hatására éveken át rettegtek az amerikaiak valamilyen veszélyes édesség miatt halloween idején: okkal is tették ezt.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
