gyes gyed anya apa család

Magyarországon a törvények lehetővé teszik, hogy akár az anya, akár az apa, maximum 3 évig otthon maradhasson a gyermekkel születését követően. Közvetlenül a születés után az édesapa 5 nap szülési szabadságot vehet igénybe, ezenkívül jogosult a családi adókedvezmény, a családi pótlék, a gyed, a gyed extra és a gyes felvételére is, ugyanazon feltételek teljesültével, mint az édesanyák.

Ettől függetlenül, akárhogy forgatom a kerekeket a fejemben, nem nagyon jut eszembe olyan ismerős magyar család, ahol teljes mértékben az édesapa vállalta volna be ezt a feladatot. Milyen esetekben gondolható, hogy ezt a döntést hozná egy család:

• lehet(ne) olyan szituáció, hogy az anya fizetése magasabb, ezért annak kiesése (és gyermekgondozási díjjal való kiváltása) nagyobb anyagi veszteséget jelentene a családnak;
• elképzelhető olyan szituáció, hogy a gyermekáldás olyan pillanatban éri a családot, amikor az anya karrierje áll azon a ponton, hogy kár lenne azt megszakítani;
• és persze teljes mértékben lehetséges az a helyzet is, hogy nem az anyagi szempontok mentén születik a döntés, hanem egyszerűen érzelmileg úgy ítéli meg a család, hogy az édesapa jobban készen áll a gyermekkel töltendő időre, mint az anya.

Van olyan, hogy csak az egyik tudja?

Ez utóbbi esetet, minden tisztelettel az odaadó édesapák iránt, de kicsit kevésbé érezzük reálisnak. Nem azért, mert ne éreznénk képesnek erre egy felkészült édesapát, de evolúciós szempontból valószínűleg nem úgy vagyunk kódolva, hogy hosszú távon ő bírná jobban a bezártságot, neki lenne nagyobb a türelme, nem is beszélve olyan biológiai tényezőkről, mint mondjuk a szoptatás, amihez egy anya, ha próbál ragaszkodni, akkor bizony azzal egy időre a gyermek mellé köti magát.

Miért is ne lehetne?

Ettől függetlenül, vannak olyan esetek, például amikor már a családban nem az első gyermek születik, és addigra az apukának a folyamatos darálás után már jólesik a munka világából való kiszakadás, az anyuka viszont már nagyobb gyerekeivel átélve ennek az időszaknak minden szépségét és nehézségét, közben eljutott egy olyan életszakaszba, amikor jólesik emberek között lenni, és szakmailag is visszaküzdötte magát egy olyan szintre, amit szívesen kiélvezne.

Ettől még nem lesz rosszabb anya, 

és a korábbi tapasztalatokat már hasznosítani tudva félelem nélkül vághat bele ebbe a számára is új élethelyzetbe. Ezzel empatizálódhat mindkét fél a másik felé, hiszen belebújhat a másik korábbi bőrébe, csak most saját magán tapasztalhatja meg annak a helyzetnek az előnyeit és árnyoldalait. Hiszen sokszor nem biztos, hogy reálisan tudja megítélni egy olyan szülő az otthon lévő napi teendőit, aki csak a fürdetésre és az esti mesére ér haza a családhoz, ugyanakkor az otthon maradónak is tiszteletben kell tartani bizonyos tényezőket.

Konfliktushelyzet van bőven

Míg az otthon maradó alig várja, hogy ismét felnőtt-társaságot kapjon és megossza aznapi tapasztalatait, addig a munkából kimerülten hazaérkező valószínűleg emberiszonytól, fejzsongástól és szellemi kimerültségtől szenved éppen, amit pont egy rövid csend tudna kicsit kompenzálni. De nem elvárható az otthon lévő féltől, hogy 12 óra babázás, pelenkázás, etetés, büfiztetés, mesélés, mosás, teregetés, főzés és mosogatás körforgása után ne legyen kiéhezve egy kis beszélgetésre, hírre a külvilágból, érett társalgásra.

Kellő önzetlenséggel és empátiával még jót is tehet!

Jó esetben azonban, ha mindkét fél túl tud lépni saját nehézségein, a kapcsolat is profitálhat a felcserélt(?) szerepekből. Az édesanya új szerepben ismerheti meg férjét, ahogy otthon helytáll, és ez az imponáló újdonság még kapcsolatukra is üdítő, pozitív hatással lehet.

Az édesapa is máshogy néz majd az édesanyára, aki munkahelyi sikereinek köszönhetően magabiztos lehet, és jól érzi magát a bőrében.

A realitás mást sugall

Amíg viszont az apuka fizetése jóval magasabb, mint az anyukáé, és annak kiesése a családi kasszából nagyobb veszteséget jelent, addig a helyzet valójában nem nagyon fog változni, még annak ellenére sem, hogy például a kereskedelmi hirdetésekben egyre nagyobb számban megjelenő, házimunkát végző és a családjával játszó, főző és mosó édesapák látványa kimutathatóan serkentő hatással volt a férfiak otthoni segítségnyújtási hajlandóságára. A legtöbb családnál azonban az anyagi szempontok érvényesülése döntő fontosságú.