Ahogy telnek az évek, családot alapítunk, költözünk, különböző munkahelyek szólítanak akár a határokon túlra, egyes barátságok elkopnak. Amikor pedig gyereket vállalunk, már terhesen is egy új közösség tagjaivá válunk. Persze ettől még megmaradhat a jó viszony a korábbi baráti társaságunkkal, nem kötelező, hogy a gyerek elválasszon minket tőlük. Ugyanakkor – főleg, ha a család miatt máshová is költözünk – a tapasztalat azt mutatja, hogy több barátság bomlik fel, mint amennyi megmarad, újakat pedig nem is olyan könnyű kötni. Szerencsés esetben a tanácsadásokon, kismamatornákon meg tudunk ismerkedni új emberekkel, ám ennél többször fordul elő az, hogy anyaként egyedül érezzük magunkat.
Egy újszülött gondozása sokemberes munka, anyaként hosszú időbe telik, mire ki tudunk mozdulni, rá tudjuk bízni valakire a kicsit addig, amíg beülünk valahová a régi barátokkal. A mostani járványhelyzetben ráadásul ez a lehetőség is elveszett. Hacsak nem sikerült átmentenünk régi kapcsolatainkat a terhesség, a szülés, a gyermekágy útvesztőin, bizony nagyon egyedül érezhetjük magunkat. Egy olyan időszakban, amelyben amúgy is a lehető legtöbb támogatásra lenne szükségünk anyaként, nőként, egyáltalán: emberként. Nevetni egy nagyot a nehézségeken, kiereszteni a gőzt, kisírni magunkból a félelmeinket, erőt meríteni a következő naphoz. Minderre nem használhatjuk kizárólag a társunkat, kellenek a női beszélgetések.
Így aztán megtörténhet az, hogy a kötelező játszótéri körre vagy csak egy sétára is magányosan érkezünk, és igyekszünk összebarátkozni más anyukákkal. Elvégre ők igazán értik, min megyünk keresztül, közös téma pedig bőven akad. Csakhogy attól, hogy valaki gyereket szül, nem lesz automatikusan annyira hasonlóvá sorstársaihoz, hogy bárkivel megtalálja a közös hangot. Óriási szakadékokat találunk az anyák között, amelyek a nevelési elvek mentén nyílnak, és a viták háborúkig képesek fajulni.
S persze van még egy nehezítő tényező: a gyerekünk, aki ha csak egyszer is fejbe kólintotta a másik féltve őrzött csemetéjét a homokozólapáttal, vagy egész egyszerűen csak utálja vagy ignorálja, máris buktuk az elképzelt négyes randit, ahol a gyerekek szépen eljátszanak egymással, mi pedig végre beszélgethetünk. Ahhoz, hogy barátság szülessen, nem elég a közös élethelyzet, egyeznie kell az intellektuális, kulturális, életmódbeli tényezőknek is: ahogy az egyetemen sem attól lett a barátunk valaki, hogy ugyanarra a szakra járt, úgy az anyáknál sem könnyű igazi társakra lelni. Nem véletlen hát, hogy egy 2009-es tanulmány, amely 1300 anyát kérdezett meg, azt állapította meg, hogy 80 százalékuk elégedetlen a barátai számával, és 58 százalékuk egyenesen magányos.
Barátnőkeresés online
Ha eltérünk a nagy átlagtól, vagy éppen a gyerekünk teszi ugyanezt, esetleg a költözés miatt olyan környezetbe kerültünk, ahol nehezített a barátkozás, mert nincs elég fiatal szülő, nehezen találhatjuk a helyünket. Persze még ekkor is létezik egy sor ismerkedési lehetőség, baba-mama klub, fejlesztő foglalkozás, szülői munkacsoport, ahol van esélyünk új barátságokat kötni. A különböző közösségi oldalas csoportok, konkrét barátnőkeresők is segíthetnek, bár meglehetősen bizarr úgy ismerkedni, mintha Tinder-randit egyeztetnénk. Mégis ebbe az irányba halad a világ. Ha létezik már társkereső külön egyedülálló szülőknek, külön szingliknek, külön házasoknak, külön keresztényeknek, akkor miért ne lehetne barátokat találni az internet segítségével?
A legfőbb akadály talán a szégyenérzet: nem szívesen tesszük közszemlére, hogy magányosak vagyunk, meg mégis milyen kritériumok alapján lőjük be leendő lelki társunkat? A másik pedig az a hiedelem, hogy a barátságoknak maguktól kell megtörténniük. Ha az emberen látszik, hogy kétségbe van esve, akkor még annyian sem szólnak hozzá. Pedig a romantikus filmek alapján alkotott elvárások a barátkozás esetében pont annyira hamisak, mint mondjuk a terhességgel vagy a szüléssel kapcsolatban.
Amikor a gyerek is magányossá válik
A legrosszabb esetben nem csak anyaként maradunk magunkra, barátok nélkül. Ha a gyerekünk gondolkodása eltér az aktuális környezettől, a nagy átlagtól, ő maga is nehezen fog új ismeretségeket kötni. Már a falvakban sem működnek a régi gyerekközösségek, amelyek nem, kor és minden egyéb megkötés nélkül egyszerűen a közös kaland ígéretével kovácsolták össze a gyerekeket és vitték őket erdőre-mezőre. Városokban még nehezebb, hiszen a biztonságigény miatt a nagyobbacska gyereket is inkább autóval hozzák-viszik a programokra, nem tud önállóan barátkozni, „lemenni a térre”. Maradnak a szomszédok gyerekei, akikkel vagy egyeznek a személyiségek, érdeklődési körök, vagy nem. Akikben vagy megbízunk, vagy nem.
Az apák magánya
A barátságok nemcsak a nők, de a férfiak esetében is megváltoznak a gyermekvállalás után. Jason McBride például megélte, hogy egy barátja így köszöntötte fel, miután megszületett a baba: „Gratulálok! Majd találkozunk, ha a gyerek 6 éves lesz!”. És nem, nem viccelt. A férfiak társasági élete is beszűkül a gyerek körüli teendők miatt, így barátságaik is elkophatnak, megváltozhatnak. Jason beszámolója szerint néhányan eltávolodnak, mások minden rossz szándék nélkül figyelmen kívül hagyják, nem értik, miért nem ihatja le ugyanúgy magát egy péntek este, ahogy máskor szokta. A szintén gyereket nevelő barátokkal viszont nehéz időpontot egyeztetni, hiszen a szabad este ritka kincs. El szoktuk felejteni, de a fáradtság nemcsak az anyákat, de az apákat is ugyanúgy sújtja, ami azzal jár, hogy kevesebb energiájuk marad a baráti összejövetelekre. Az igényeik is folyamatosan változhatnak: ami kiválóan megfelelt huszonöt évesen, az negyvenévesen már nem feltétlenül.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Valamit muszáj lesz tenni
Ahogy haladunk előre, a barátságaink is átalakulnak, akkor is, ha nincs saját családunk. Más értékek lesznek fontosak: ki mit gondol a világról, a társadalomról, hogy szereti tölteni azt a kevés szabadidejét, mennyire támogató. Nem véletlen, hogy ahogy öregszünk, úgy egyre kevesebb minőségi barátunk van. A magányosság viszont sem testileg – hasonló mértékű egészségügyi gondokat okoz, mint az elhízás vagy a dohányzás –, sem lelkileg nem egészséges. Az Egyesült Királyságban becslések szerint több mint kilencmillió felnőtt érzi gyakran vagy akár mindig magányosnak magát. Ez 2018-ban arra késztette a kormányt, hogy magányügyi miniszert nevezzen ki, akinek feladata az elszigeteltség mérése és csökkentése az összes társadalmi szektorban. Reméljük, talál valami hasznos receptet, amit Magyarországon is alkalmazhatunk, mert így, a járvánnyal sújtva magányosabbak vagyunk, mint valaha.
