gyerek állat

Az állatfajok nagy százaléka veszélyeztetett vagy a kihalás szélén áll. A menhelyek maximális kihasználtsággal működnek, gyakran bántalmazott, traumatizált állatokkal tele. Sokkal inkább tárgyként, mintsem érző és élő lényekként tekintünk rájuk, ami bolygónk jelenlegi állapotán is kiütközik.

Valahol útközben azonban elveszíthetik ezt a képességüket, így felnőttként nagy felelősségünk van abban, milyen példát nyújtunk számunkra. Az etikai megfontolásokon túl számos pszichológiai és fejlődési előny származik a gyermekek és állatok közötti pozitív kapcsolatok kialakításából.

A kegyetlenkedés okai

A pozitív kapcsolat számos okból kifolyólag sérülhet a gyermek-állat kapcsolatban. A kegyetlenség nem velejárója a gyerekeknek, hanem több tényezőből és azok kombinációjából fakadhat, például abból, hogy milyen hatások érik őket, mit látnak környezetükben, vagy éppen a szülők hogyan reagálnak a viselkedésükre.

A kisgyermekek természetesen kíváncsiak az őket körülvevő világra, beleértve az állatokat is. Ha azonban kíváncsiságukat nem irányítják és nem felügyelik megfelelően, az véletlenszerű bántalmazáshoz vagy állatokkal szembeni kegyetlenséghez vezethet.

Emellett a gyerekeket nagymértékben befolyásolja a környezetükben megfigyelt viselkedés, beleértve a családtagokat, a társakat és a médiát. Ha közvetlen vagy közvetett, állatokkal szembeni kegyetlenségnek lesznek gyakran szemtanúi, úgy, hogy ezt a viselkedést mindenki elfogadja környezetükben, elfogadhatónak vagy normálisnak tekinthetik a bántalmazást.

Az empátia komplex érzelem, amely fokozatosan fejlődik ki. A kisgyermekek nehezen érthetik meg az állatok érzéseit és szükségleteit, ami érzéketlen vagy kegyetlen viselkedéshez vezethet. A perspektívaalkotási készség kifejlődéséhez időre van szükség, és ebben a szülői tükrözésnek elengedhetetlen szerepe van.

Nehezíti a helyzetet, hogy ha a gyermek érzelmi szabályozással küszködik, negatív érzelmeit az állatokra irányíthatja. Haragját, csalódottságát vagy szomorúságát az állatokkal szembeni káros cselekedetekkel fejezhetik ki, hogy megbirkózzon saját érzelmi viharaival.

Ez a viselkedés lehet saját, feloldatlan érzelmeik kifejezése vagy a környezetük feletti kontroll érzésének megszerzésére tett kísérlet.

A gyerek és állat közötti barátság kifizetődő

Ezek alapján nemcsak abban van felelősségünk, hogy a gyermekeinket tudatosan neveljük arra, hogyan is érdemes bánni az élőlényekkel, de abban is, hogy hogyan bánunk egymással, milyen környezetet teremtünk magunk köré. Számos pozitív hatással bír az, ha a gyerkőcök és az állatok között tudatosan alakítjuk a kapcsolatot:

• Az állatok, különösen a háziállatok átélhetnek fájdalmat, örömöt és félelmet. Az állatok megfigyelésével és interakciójával a gyerekek jobban megérthetik és értékelhetik az őket körülvevő élőlények érzéseit és szükségleteit.
• A háziállatok által kínált feltétel nélküli szeretet és társaság az érzelmi támogatás egyedülálló formáját nyújtja, elősegítve a biztonság és a boldogság érzését. Azok a gyerekek, akik háziállatokkal nőnek fel, gyakran alacsonyabb szintű stresszt és szorongást mutatnak, és ügyesebben kezelik érzelmeiket.
• Az állatokról való gondoskodás értékes leckéket ad a gyerekeknek a felelősségről és a mások szükségleteinek kielégítésének fontosságáról.
• Az állatok viselkedésének és testbeszédének megfigyelése javítja a gyermek azon képességét, hogy megértse a nem verbális jelzéseket, és fejleszti kommunikációs készségeit.
• Egy olyan világban, ahol a gyerekek folyamatosan azért küzdenek, hogy a legjobbak legyenek, az állatokkal való érintkezés növeli önbecsülésüket.
• Ha valamilyen betegségben szenvednek, az állatok segítenek felgyorsítani a felépülést, és csökkentik a stresszt és a szorongást.
• Ezen túlmenően az állatok gondozása problémamegoldást és kritikus gondolkodást igényel, mivel a gyerekeknek meg kell találniuk a kedvenceik szükségleteinek és jóllétük fenntartásának módjait.
• Az elhanyagolás vagy helytelen bánásmód következményeinek megértése erősíti a felelősségteljes és együttérző viselkedés kialakulását.

Az állatokkal szembeni kegyetlenség nem tipikus vagy egészséges viselkedés a gyermekeknél.

A korai beavatkozás, a gyermekek tanítása és az útmutatás elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekeket az állatokkal való együttérző és felelősségteljes bánásmód felé irányítsuk, ezzel is segítve szorosabbra fűzni kapcsolatukat a természettel.