A bombát az Eduline robbantotta: cikkeikben diákok beszámolói alapján arról írtak, hogy 2024-ben egészen elképzelhetetlennek tűnő körülmények közt kellett megélniük az egyetemi polgárrá avatást. A teljesség igénye nélkül a fiatalok arról számoltak be, hogy a tűző napon kellett hosszasan gyalogolniuk, a bőröndjét még annak is a kezében kellett vinnie, aki kerekes változatba pakolt. A szervezőket magázniuk kellett, máshol csendőrperturól írnak, azaz, bár a gólyák magázták a szervezőket kényszerből, ők tegezték a fiatalokat.
Gólyatábor vagy munkatábor?
A szobákba koedukált módon osztották be az elsősöket, nagyságrendileg 13 férfihallgatóra jutott egy-két női hallgató a hálótermekben. Az első napon csak késő este adtak nekik enni, elvették tőlük a pénzüket, a bevitt ételeket és gyógyszereiket is, minden ruhájukat kirázatták velük, nehogy valaki bármit bevihessen.
A mosdószünetekre naponta 3 alkalommal, maximum egy percben került sor, de a tisztálkodás idejét is mérték: nemtől függően kettő vagy öt perc „járt”.
A mellékhelyiségben és a zuhany alatt is verték az ajtót, hogy siessenek már, éjjel pedig egyáltalán nem engedték a mosdót használni.
Az öregdiákok beszámolói alapján ugyanakkor az embertelen és értelmetlen bánásmód bevett gyakorlat volt a kari gólyatáborokban: hatalomfitogtatásra emlékeznek vissza már azok is, akik a kétezres évek elején jártak a táborokban, de úgy tűnik, ahogy az idő telt, úgy váltak egyre kifinomultabbá a módszerek.
A ruhák kirázatása régen például nem volt még „divat”, és „csak” az ajtóban aludtak a felsőbbévesek.
A pénzüket is nekik kellett odaadniuk, ha aztán venni kívántak valamit, arra tőlük kellett engedélyt kérni.
A botrány érezhetően gyűrűzik intézményen belül is
A közvéleménybe bombaként robbant történeteknek egészen biztosan hatása lesz: ez egyelőre annyiban észlelhető, hogy a BME VIK gólyatáborának közösségi felületein lezárták a kommentelést, maga a gólyatábori oldal pedig nem elérhető. Az egyetem munkacsoportot hozott létre az ott történtek vizsgálatára, illetve sajtóközleményt adott ki.
„A BME kötelessége nemcsak a hallgatók oktatása, illetve szakmai pályára állítása, hanem minden körülmények között a biztonságuk védelme. Ez a cél a gólyatáborokra kiemelten vonatkozik.
Ennek érdekében készült több évvel ezelőtt az a – más gólyatáborokban szerzett tapasztalatokat is felhasználó – házirend, amely alapján idén is megszervezték e táborokat.
A Műegyetem az egyetemi vezetés és a hallgatói képviseletek részvételével felállított egy munkacsoportot, amely vizsgálatot indít a gólyatáborok kapcsán, felülvizsgálja az eddigi szabályozást, valamint a tapasztalatok és a kihívások alapján mindenki számára megnyugvást jelentő, biztonságot adó és a méltóságot garantáló szabályokat alakít ki” – írták. Mi is megkerestük kérdéseinkkel a BME VIK-et, ezek megválaszolásával kapcsolatosan türelmünket kérték.
Itt az ideje véget vetni az elterjedt gyakorlatnak
Függetlenül a vizsgálat eredményétől azonban kimondható, hogy amennyiben az öregdiákok és friss gólyák beszámolója fedi a valóságot, az sem a BME céljainak nem felel meg, sem az alapvető emberi jogokat nem tartja tiszteletben. Ezek ugyanis az egyenlőségen és a tiszteleten alapulnak, márpedig az elkobzott étel és gyógyszer, a korlátozott szabadság, a szükségletek kielégítésének korlátozása, adott esetben betiltása semmilyen keretrendszerben nem elfogadható.
Az is meglehetősen aggályos elképzelés, miszerint a gólyáknál alig néhány évvel idősebb hallgatótársaik dönthessenek gyógyszerbevételről, vagy hogy őket kötelezően magáznia kelljen egy elméletben szabad egyetemi környezetbe épp csak bekerülő fiatalnak.
Aki mindezek mellett már nagykorú, ha úgy tetszik, felnőtt, azaz szabadon dönthet cselekedeteiről.
A megalázáson keresztül történő csoportösszetartás létrehozása sem tekinthető járható útnak vagy elfogadható csapatépítési módszernek. Gondolj csak bele: te mit szólnál ahhoz, ha egy céges kiruccanáson ezzel a módszerrel találnád magad szembe? Vagy akár ahhoz, ha egy nyári táborban így bánnának gyermekeddel? Egyszerűen nincsen az a közeg vagy életkor, amelyben ezek a megoldások elfogadhatók lennének – egyetlen analógia juthat az ember eszébe, amikor a BME VIK gólyatáborról hall, mégpedig a fegyházaké.
Erre nincs mentség
Bár feltehetően a hallgatói képviselet, nem pedig a Műegyetem felelt a szervezésért, elkerülhetetlen, hogy az intézményre is árnyékot vessen az, ami Bodajkon a gólyatáborban történt. Jó döntés a munkacsoport felállítása, de bármilyen eredményekkel is járjon a vizsgálat, most van itt a lehetőség arra, hogy egy káros gyakorlatnak végleg határt szabjon Magyarország ennek az esetnek a kapcsán.
Az ugyanis több mint valószínű, hogy nem a műszakisok gólyatábora az egyetlen olyan rendezvény hazánkban, amely a fentiekhez hasonló, érthetetlen elvek mentén szerveződik.
A megalázott elsősök később talán azzal oldják fel saját traumájukat, hogy ez bizony egyszerűen beavatás volt, amin mindenkinek át kell esnie, így következhetnek az újabb és újabb évfolyamokban hasonló módon zajló gólyabeavatások.
Mindenki azt hiszi, ez a normális – a bántalmazás továbbadásának klasszikus ördögi körébe keveredve.
Most azt fontos kimondanunk, hogy a megalázás, az egyenlőtlen bánásmód, a szabadságjogok korlátozása, az egészség veszélyeztetése semmilyen formában nem elfogadható bánásmód.
Annak, aki ezeket használja, a továbbiakban nem lehet köze hasonló rendezvények szervezéséhez, és aggasztó az is, hogy egy egyetemi vezetés által elfogadott házirend szellemiségében zajlik mindez. A beavatási rítusokkal, ezzel a gólyatábori gyakorlattal egyszer s mindenkorra le kell számolni, ugyanis semmilyen indok nem mentheti fel azt, aki helyesnek vélte ezt a bánásmódot.
A középkori egyetemi életről is írtunk már: gólyatáborok ekkor még nem voltak, de nem csak ebben tértek el a viszonyok a maiaktól.
