Amikor a lányom megszületett, kezdettől fogva törekedtünk arra, hogy ne csak habos-babos holmijai legyenek: ma, amikor a ninjagós pizsama térdének kilukadása komoly feladat elé állít anyaként, egyértelműen látom, hogy a célt elértük. Lányom ruhatárában még mindig jelentős részben megvannak a fiúknak szánt darabok, és ennek nem csak az az oka, hogy nem akarunk mindig rózsaszínt látni a lányomon. (És ő sem magán.)
Ilyenek a lányruhák
Mivel óvodásról van szó, nemrégen ismét megfázással bajlódott. Ilyenkor arra biztatjuk, amit ma már magától is tesz: minden létező zsebébe készítsen be néhány papír zsebkendőt. A múltkor mérgelődve adott vissza egy egyébként divatos, jegging típusú nadrágot: nincsen zsebe, hova tegye a zsebkendőt? Ez elgondolkodtatott, és problémák sorát juttatta eszembe az úgynevezett lányos ruhái kapcsán.
Van rózsaszín leggingje, de nem fogja szívesen felvenni, mert a térdén hatalmas fűfolt éktelenkedik, lehetetlen belőle kivenni. Persze hogy a fekete nadrágot választja majd helyette.
Van egy nagyon csinosnak szánt, fehér farmersortja is, de nem tudom, hova adjam rá, mert legutóbb is homokszínű volt, mire hazaértünk benne.
A lánynadrágok térde ritkán megerősített, így nem is egy olyan farmer, legging és pizsama van a birtokában, amelyik csakis a térdén található lyuk vagy lyukak miatt nem alkalmas már a hordásra.
Lányruházat terén egyetlen olyan kategóriát találok, amelyben nincs kivetnivaló: a funkcionális darabok. Ha az ismert francia sportszergyártóhoz megyünk, ott lányoknak is van megerősített szárú túranadrág, sok(!) praktikus zsebbel, pont ugyanabból az anyagból van a polárpulóver, mint a fiúknak szánt, és a szoknyás túrasort színe sem bézs vagy fehér, hanem ideális barna. A sínadrágok és síkabátok rendelkeznek zsebekkel is, teljesen életszerűen.
Bezzeg a fiúholmik mások!
Eközben mi a helyzet kisfiam ruháival? Egy fiú-melegítőnadrág gyakorlatilag elképzelhetetlen zsebek nélkül, de a sortokra is kerül.
Már 80-as méretben, pedig ha valaminél, akkor egy egyéves csecsemő viselte sortnál tökéletesen felesleges a zseb.
El kell telnie pár évnek, mire minden egyes zsebbe kerül majd kavics, makk vagy kő, hátha anya nem veszi észre, amikor bekészíti a mosást a gépbe.
A világos színek, amelyeket olyan kiválóan össze lehet koszolni, persze nem hiányoznak a fiúk ruhatárából, de mintha a pólóknak hagynák meg ezeket, nem pedig nadrág varrására használnák, úgy kell neked, ha megvetted alapon. Ahogyan arra egy ismerősöm felfigyelt, a feliratok is mások: megerősítő üzenetek, mintha az ovisok el tudnák ezeket olvasni angolul, de akkor is.
Szóval, ami fiús, az praktikus, strapabíróbb, ami meg lányos, az világos és időnként életszerűtlen.
(Szót lehetne itt ejteni ugyanakkor arról is, hogy 104-es méret fölött miért olyan lehetetlen küldetés legginget találni egy kisfiúnak, akinek ez épp olyan praktikus óvodai viselet, mint egy kislánynak, de ez már egy másik történet.)
Ne ágyazz meg a sztereotípiáknak!
Persze ami bosszantó, az nem annyira meglepő annak ismeretében, hogy egy nő is örömtáncot lejt, ha talál egy-két zsebet egy szoknyán, míg férfinadrág nem létezik olyan kivitelben, hogy ne kerülne rá jó pár zseb. Bajlódtam már azzal is, hogy női futónadrágra feleslegesnek tartotta a gyártó még a kulcszseb bevarrását is, miközben a férjem még nagy méretű okostelefonját is el tudta tenni saját nadrágja zsebébe.
A hasznos versus szép kultúrája hamar kezdődik, amint azt a gyerekruhákkal kapcsolatos tapasztalatok is jól mutatják: a szép pedig legyen cuki mintás, világos, csipkés, simizős flitteres, sérülékeny.
(Tudom, simizős pólói a fiúknak is vannak, de csak dinókkal vagy nindzsákkal, esetleg autókkal és társaikkal.)
Nem csoda így, ha az egyik fast fashion ruhaboltból öltöztetett, nagyestélyinek is beillő ruhában az óvodai csoportszobában pompázó kislány azzal köt bele a másikba, hogy csúnya a ruhája – csak azért, mert óvodásnak öltözött, nem Elzának a Jégvarázsból. (Az eset megtörtént.) A vagány kislányok már a homokozóban hallgathatják azt, amit később a társadalom sulykol: legyenek nőiesek, bármilyen elképesztő is ezt leírni. Ennek az eredménye aztán a karamellszínű posztókabátban, fehér harisnyában és hasított bőr bokacsizmában a játszótéren sétáló kislány, akit
nagyon genderhelyesen és ízlésesen öltöztetett édesanyja, a bökkenő csak az, hogy harmincas account managernek, nem pedig ötéves kislánynak.
Nem is csodálom, hogy a lányom mániákusan ragaszkodik fiúsortjaihoz: ő hadd élje egy kisgyermek életét.
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
