2016 óta először esett 1000 alá az örökbefogadások száma (901), miközben dupla ennyi az örökbefogadható gyerek (1778). Beszédes adat, hogy a gyerekek számánál jóval többen (3113 fő) várnak gyerekre. A nagy különbség oka, hogy
az örökbefogadók többsége 3-4 évesnél fiatalabb, egészséges gyereket szeretne, viszont az örökbe adható gyerekek között több az idősebb, roma származású, kisebb-nagyobb betegséggel élő.
A megkérdezettek 5 százaléka jelezte, hogy csak úgy fogadna örökbe, ha ismerné a gyermek vér szerinti szülőjét.
Míg a korábbi gyakorlat szerint a szülők többnyire titkolták, hogy gyermeküket örökbe fogadták, jelenleg az ellentétes gyakorlat erősödik, összhangban a pszichológusok és szakemberek ajánlásával. Az örökbefogadást hipotetikusan vállalók többsége úgy véli, elmondaná a gyermeknek, hogy nem ő a vér szerinti szülője (89,9 százalék), közel 2 százalék elzárkózik ettől, sokan bizonytalanok (9 százalék). Megoszlanak köztük a vélemények arról, mikor kell a gyermekkel beszélni erről: harmaduk úgy gondolja, akkor, ha a gyermek már felfogja azt, többsége azonban már a kezdetektől nyilvánvalóvá tenné (62,8 százalék). „A korszerű gyermeknevelési tudás szerint egyértelmű, hogy a családi titok káros a gyerek fejlődésére, aláaknázza a bizalom kialakulását. Ezért fontos, hogy a gyerek örökbefogadása ne legyen titok, a szülők tudjanak a kérdésről nyíltan beszélni a gyerekkel az első pillanattól kezdve. Ebben sokat segítenek azok a fényképek, tárgyak, amit a gyermek korábbi családjából hoz magával”– véli az SOS szakmai vezetője, Szilvási Léna.
A vér szerinti családdal való találkozás neuralgikus pont lehet egy örökbefogadói család életében, de erre is nagy nyitottságot mutatnak a megkérdezettek. A válaszadók fele minden további feltétel nélkül engedné örökbefogadott gyermekének, hogy találkozzon vér szerinti testvéreivel, ha a gyermek szeretné, 36,4 %-a csak bizonyos kor fölött. Ennél kisebb arányban engednék a vér szerinti szülővel való találkozást: a szülők harmadának nem jelentene gondot, de minden második megkérdezett csak bizonyos kor fölött járulna hozzá.
Nem vagyunk megértőek ugyanakkor a vér szerinti szülőkkel, derül ki a felmérésből. Csak minden tizedik megkérdezett adna több időt a szülőnek, hogy rendezze sorait, mielőtt örökbe adják gyermekét. A jogszabály szerint amennyiben a szülő 3 hónapig nem látogatja gyermekét, örökbe adható lesz.
„Ritkán beszélünk a nevelőszülők szerepéről az örökbeadás folyamatában, pedig a családok életében kulcsszerepük van. Az esetek túlnyomó részében tőlük kerülnek végleges családba a gyerekek. A nevelőszülő feladata, hogy felkészítse az új családba való beilleszkedésre, amihez óriási szakértelem kell. Úgy kell szeretetet adniuk a gyerekeknek, hogy abból a kicsik építkezhessenek, megtanulják az érzelmi kötődést, de közben pár hét alatt a nevelőszülő támogatása mellett képesek legyenek egy új családhoz kötődni” – mondja Szilvási Léna.
A megkérdezettek közel 60 százaléka tartaná a gyerek korábbi nevelőszülőjével a kapcsolatot.
Szintén érdekes kérdés, hogy mi történik, ha az örökbefogadott gyermeknek valamilyen okból nem sikerül beilleszkednie a családba. A vonatkozó jogszabályok szerint a szülőknek 30 nap áll rendelkezésükre, hogy véglegesítsék döntésüket. Bár ritka, de olykor előfordul, hogy ez idő alatt meggondolják magukat és visszaadják a gyermeket. Tavaly 11 örökbefogadást bontottak fel törvényesen. „Ennél több esetet ismerünk, amikor az örökbefogadott gyermek – főleg kamaszkorban – vissszakerül a gyermekvédelembe úgy, hogy az örökbefogadást nem bontják fel.
