Dobál, borogat és mindenhova felmászik a gyerek? Csak a fejlődési sémáit gyakorolja, segíts neki!

A kisgyermekkornak megvannak azok a sajátosságai, amelyeket szülőként gyakran nem könnyű elviselni. Ilyen például, amikor a gyereknek már nem jelent akadályt bárhova is felmászni, feladva nekünk ezzel a leckét, hogy szemmel tartsuk őt, és végkimerülésig ki- vagy leemeljük valahonnan veszélyelhárítás gyanánt. Vagy amikor kizárólag csak rombolni tud, de azt előszeretettel, így tönkretéve a tesó játékát, és nemegyszer a mi játszókedvünket is. A mindennemű dobálózás, hajigálás idegölő és fárasztó mivoltát pedig már részletezni sem kell.

Ezek a tevékenységek azonban rendkívül fontosak ahhoz, hogy a gyerekeink feltérképezzék azt a világot, amelyben élnek, s minél hamarabb megtanulják a működését. Sokszor azt hisszük, hogy a viselkedésükkel, megmozdulásaikkal csak a figyelmünket akarják felhívni, vagy jelezni számunkra, hogy valamivel elégedetlenek. Hihetjük, hogy rosszul neveljük őket, hiszen trehányak, agresszívek és rendkívül engedetlenek, ezért talán még szigorúbb fegyelmezőeszközökhöz nyúlnánk.

Elmondható mégis, hogy a legtöbb esetben egyszerű korosztályi sajátosságról van szó, képességekről, melyeket a gyerekeknek be kell gyakorolniuk, nekünk pedig lehetőséget kell rá teremtenünk. Úgynevezett sémák mutatkoznak meg a kisgyermekkori játékos viselkedésben, amelyek segítenek értelmezni és irányítani a világ működésének egyes részleteit. Ha pedig tudjuk, hogy melyik viselkedésminta miért fontos, mi is magabiztosabban és kevésbé ingerlékenyen támogathatjuk a gyerekünk egészséges fejlődését.

# Trajektóriaséma – dobálás, rugdosás, ugrálás

Már csecsemőkorban elindul az érdeklődés a mozgás iránt. A kicsik a szemükkel igyekeznek lekövetni a külvilág mozgását, majd pedig a saját testüket próbálják egyre magabiztosabban és szabályozva mozgatni. Minél nagyobb hatalmuk van a testük felett, annál kíváncsibbá válnak a különböző tárgyak sajátos tulajdonságai iránt is. A trajektóriasémába tartozik minden olyan viselkedésminta, amelyek a mozgásokat, mozgásvonalakat szemléltetik és engedik tanulmányozni. Ilyen tehát a tárgyak (és néha személyek) dobálása, rugdosása, lökdösése, tologatása, de ilyen az ugrálás is.

Engedetlenségnek, agressziónak, rosszalkodásnak tűnhet, pedig rendszerint csupán gyakorlásról van szó. A gyerekek szeretnék megérteni, hogy miként tudnak mozogni a tárgyak, s nekik milyen erőre, mozgásszabályozásra van szükségük ahhoz, hogy ráhatásuk lehessen. Ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzése nem kiküszöbölhető, de lehet határokat szabni annak érdekében, hogy társadalmilag elfogadható módot találjunk késztetéseik kielégítésére. Elővehetjük a vonatsíneket a tologatáshoz, babzsákokat a célba dobáshoz, labdákat a gurításhoz, és feltehetünk zenét az ugráláshoz. Ha a gyerekeknek van lehetőségük a játékukban kiélni ezeket a szükségleteiket, nem lesz igényük arra, hogy mindezt helytelen módon tegyék meg.

# Orientációséma – mászás, fejenállás

Mindenhova felmászik, imádja, ha a lábánál fogva lógatjuk, sőt gyakran ő maga is fejre áll, hogy onnan szemlélje a világot. Ezek és az ehhez hasonló viselkedésminták tartoznak az ún. orientáció fejlődési sémába. A cél, hogy több perspektívát is megismerjen, hogy különböző nézőpontokból megvizsgálhassa az adott tárgyat, személyt vagy a környezetet. Ezeknek a tevékenységeknek a tiltása hiábavaló, hiszen a gyerekek ösztönből cselekszenek, és a fejlődésük megkívánja az ilyen jellegű vágyaik beteljesítését. Ugyanakkor, ha felismerjük ezeket a helyzeteket, itt is javasolhatunk nekik elfogadhatóbb módot az építő tapasztalatok megszerzésére.

Adhatunk nekik egy távcsövet vagy vécépapír-gurigát, amin keresztül megszemlélhetik a szoba minden részletét. Kijelölhetünk olyan helyeket a lakásban, ahol szabadon mászhatnak, vagy egy tárgyat, például egy kisszéket, amit cipelhetnek, amin stabilan állhatnak, s így sokfelé nézelődhetnek. Ha ehhez túl kicsinek érezzük őket, vagy éppen a lakást túl veszélyesnek, akkor javasoljuk nekik, hogy fekve nézzenek körül, vagy mondjuk a lábuk között áthajolva. Ezzel ritkán árthatnak. A szükséges tapasztalatok megszerzéséhez pedig mi is hozzátehetünk az általunk biztosított szókinccsel: fent, lent, kicsi, nagy, közel, távol, stb. Most tudja a legjobban magába szívni ezeket az információkat, méghozzá nyomás nélkül, csak szabadon, önszántából. Kár lenne ebben megakadályozni.

# Csomagolásséma – kukucskálás, elbújás

Tapasztalhatjuk azt is, hogy szeretnek lepedő vagy ehhez hasonló anyagok alá elbújni, játékokat elbújtatni, kukucsolósat játszani, vagy éppen ezekből minél több mindent magukra aggatni. Ezek a tevékenységek tanítják meg a tárgyállandóságot, a külsőségek könnyed változékonyságát, miközben fejlesztik a kézügyességet is. Adjunk nekik különböző méretű, színű és tapintású anyagokat, hogy minél aktívabb lehessen a fantáziájuk, legyen mit becsomagolniuk, és ha megkívánják, vegyünk részt a kukucsolásban is!

# Forgásséma – körberohangálás

Az elnevezés önmagáért beszél. Azok a gyerekek, akik szeretnek maguk körül forogni, különböző tárgyakat gurítani, az asztal körül rohangálni, vagy inkább csöndben feküdni, és csak hosszasan vizsgálni a kisautók kerekét, ők ezt a sémát gyakorolják. Fejlesztik vele az egyensúlyérzéküket, de a forgások okozta különleges látványok által a nézőpontjuk és a gondolkodásmódjuk is gazdagodik. Ezt az igényüket is számtalan, számunkra elfogadható tevékenység ki tudja elégíteni, csak adjunk nekik felcsavarható (szalagok, gyurma), gurítható (labdák, kerekek), keverhető dolgokat (tészta, víz), hogy ne az asztal körüli eszeveszett rohangálással kelljen megvalósítaniuk.

# Pozícióséma – tárgyak rendezgetése

Észrevetted már, hogy a gyerek tudatosan helyezgeti a játéktárgyait? Egymásra vagy egymás mellé rakja őket, csoportosít, sorba állít, körbekerít, a lényeg, hogy tudatosan pozicionál. Vizsgálódik, viszonyít, és a tapasztaltakat az eszébe vési. Legyenek olyan játékai, amelyeket színek, formák, méretek, de akár teljesen egyedi gondolatmenet alapján is rendezgethet. Néha ezek lehetnek a ruhái, vagy éppen a tányérján lévő ételek. Vegyük észre, hiszen tapasztalatra van szüksége!

# Szállításséma – ki-be pakolás, rakosgatás

Ki ne ismerné ezt a sémát?! A gyerekek imádnak összegyűjteni dolgokat, és azt átszállítani, átönteni máshova. Legyen szó kosárban cipekedésről, teherautó-pakolásról, hátizsákmegtöltésről, vödörben homok szállításáról, és még ezerféle más opcióról. Nincs különösebb céljuk, maga a transzportálás, hurcolás és halmozás ad örömet. Eltulajdonítanak, önerőből cipekednek, megtapasztalják a különböző szállítási módok nehézségeit és trükkjeit. Ez a séma időről időre szeret megmutatkozni a gyerekek játékában, ezért érdemes ennek megfelelő eszközöket biztosítani: vödrök, kosarak, zsákok, teherautók, hátizsákok, és persze kisebb-nagyobb szállítható tárgyak. Általa megerősödnek, kreatívvá és jó problémamegoldóvá válnak. Sőt, a saját irányítási vágyukat is ki tudják elégíteni, ami ellensúlyozza a felnőttekkel szemben érzett kiszolgáltatottságukat.

Ezek a fejlődési sémák átfedésben is megjelenhetnek, egy tevékenység többet is kielégíthet egyszerre. Ha felismerjük őket, megérthetjük, hogy belső késztetéseik irányítják őket ezek felé a tevékenységek felé, amelyeket muszáj kielégíteniük. S ha mi segítünk nekik erre megtalálni a társadalmilag is elfogadható módot, nem lesz szükségük arra, hogy kijátsszák a büntetéseinket. Nekik is jobb, ha békességben gyakorolhatnak, ehhez pedig nekünk kell megértenünk, hogy mit miért csinálnak!