„Azta, a fősuli óta nem voltam így elszállva” – mondja az olykor tudatmódosítókkal élő Csízmás Kandúr a Shrekben, akinél a rendőrségi letartóztatáson (is) „macskafüvet” találnak a rajtaütő kopók. De emellett egy nagy csomó szexuális utalás is van (elrejtve) e filmekben, amit a gyerekek valószínűleg nem vesznek zokon, de ez csak annak tudható be, hogy nem is értik azokat. A méreteit kompenzáló gonosz miniherceg, aki pucéran az ágyában fekve, koktélt kortyolgatva „nézegeti” Fiona képét. Vagy ott van például, a francia hódító, akinek mindene a keksz. Kis áthallással, valójában nem is annyira a keksz…
Mind olyan poénok, amiket egy gyerek nem ért, és jobb is ez így.
Ezek a mesék mesék egyáltalán?
A szuperhősök persze kellenek, akik lépten-nyomon megmentik a világot, de őket is olyan túlbonyolított történetekbe helyezik, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja sztorijaikat. Sonictól Pókemberig, a Fekete Párducokon át olyan kacifántos és végtelen hosszúnak tűnő ágas-bogas szövevényű sztorikkal találkozunk, amelyeket gyerekszemmel éppen annyira lehetetlen követni, mint az obszcén utalásokat. Ráadásul, gyerekszemmel más baj is lehet velük…
Hangerő
Ha moziban nézzük, a gyerek tuti befogja a fülét, mert amit úgy hall, az is bőven elég a tökéletes értéshez. Ha otthon, a sztereó hatás egyik felét már általában a szomszédtól kapom.
Képi világ
A képek olyan gyorsan váltakoznak és villódznak, mintha stroboszkópba néznénk, ami köztudottan nem tesz éppen kiegyensúlyozottabbá, harmonikussá, ellenben igazoltan feszültebbé, ingerlékenyebbé. Amellett, hogy nemcsak az az ijesztő sokszor, ahogyan ezt látjuk, hanem az is, amit látunk…
Hosszúság
A történet cselekménye nemcsak szövevényessége miatt követhetetlen egy gyerek számára, hanem végtelenbe hajló hossza miatt is komoly kihívást jelent még a felnőttnek is egy helyben végigülnie. Még a moziban is. Otthon tuti szétesik…
Mi lenne elvben a mese funkciója?
- vigaszt, feloldozást ad,
- bátorságra tanít,
- erkölcsi nevelést nyújt,
- pozitív képet ad a világról,
- közös élményt szerez a mesélővel,
- élénkíti a fantáziát,
- példaképet állít,
- empátiára nevel,
- sorskérdéseket vet fel,
- gazdagítja a lelket.
Ha végigfuttatjuk ezen a listán a moziban vagy a mesecsatornákon elérhető kasszasikereket, kicsit elbizonytalanodunk, milyen mértékben töltik be missziójukat.
Hol van már a régi jó diavetítő?
Jó, ha kéznél!
Mindezek mellett talán meglepőnek tűnhet, hogy a jó öreg, vérbeli retró diavetítő igenis siker lehet a mai gyerekek YouTube-csatornájához, manga képregényeihez, Marvel-hőseihez és Dolby Surround hangzáshoz szokott kis érzékeinek is.
Retró feeling
Mert arra talán mindenki emlékszik a mai szülők generációjából, milyen volt, amikor anya és apa a szoba falára irányította a besötétített szobában a fénycsóvát. Ez megvilágította a levegőben úszkáló porszemeket, a lencsén csücsülőket pedig azonnal az üvegre is égette, speciális, utánozhatatlan szagot árasztva, ami beleivódott szaglószervünkbe és emlékezetünkbe. Pedig a vetítés élménye korántsem volt felhőtlen, hiszen a ronggyá nézett filmek szélén lévő kockalyukacskák összevissza szakadoztak a használat során, így anya és apa vért izzadt, mire végre nem fejjel lefelé és nem is ferdén betöltötte még a szétcincált filmszalagot is. Ha erre nem volt esély, sajnos, egy-egy kockától meg kellett válni. Nyissz, egy kép mínusz, de legalább ép széllel indulhatott a befűzés.
Na most a helyzet az, hogy a kényelmes hivatkozásunk, hogy: „hát sajnos, a mai gyerekeket ez már nem köti le”, kétségtelenül logikusnak tűnik, de egyáltalán nem feltétlenül igaz. Az persze igen, hogy a szülő részéről sokkal több macera és időbefektetés, de több eset is igazolja, hogy a befektetett energia megtérül.
Előnyök
Amellett, hogy itt is csak mesenézésről van szó, a gyerek a szülő hangját hallja és közelségét élvezi minden pillanatban. A szülő hangján megszólaló, élőben mondott mese összehasonlíthatatlanul jobb hatással van a gyerekre, mint a telefonról, tabletről, tévéről hallgatott, nézett meséé. A diavetítős élmény általában interaktív. Alkalom nyílik közben rá, hogy a gyerek belekérdezzen a sztoriba, a szülő anekdotázzon, így a végén az élmény sokkal komplexebb, a mese jóval több információt hordoz, mint a nettó sztori. A tempót a szülő diktálja igény szerint. A szobában új atmoszférát teremt, más érzetet kelt, mintha saját mozinkban lennénk, egy különleges hangulatú világban, ami valójában saját szobánk varázskuckó-változata. Szóval ne keress tovább kifogásokat: elő a régi diavetítővel, vagy gyorsan szerezz be egy újat!
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
