A különböző nehézségek, feszültségek, konfliktusok a családi élet természetes velejárói. Ez önmagában nem is probléma, hiszen a konfliktushelyzetek adnak lehetőséget a fejlődésre. Mondhatni konfliktus nélkül nincs előrelépés. Ezért érdemes ránézni arra, hogyan is vagyunk a családban a nehézségeinkkel.
Mit tanítunk a gyerekeinknek a feszültségek megoldásáról, vagy éppen mit nem?
Sajnos a generációkon átívelő hatások itt sem maradnak el. Örökölt és tanult mintázataink gyakran zsákutcába terelnek minket. Azonban van lehetőségünk a büntetésen, hibáztatáson túl más lehetőségeket választani. A resztoratív szemlélet olyan keretet kínál konfliktusaink megoldására, amik segítségével egy igazi szeretetteljes közösség lehet a családunk, ahol megtanulunk egymáshoz kapcsolódni és képessé váljunk együttműködni.
Konfliktusmegoldás családi színtéren
Ha resztoratív szemléletben működünk, akkor a konfliktusokat közösségként kezeljük, és együtt dolgozunk azon, hogyan válhatna jobbá a helyzet. Manapság az igazságszolgáltatás mellett már óvodákban és iskolákban is használják a szemlélet adta eszközöket a bullying kezelésére, sőt, létezik a világon olyan város is, ami teljesen ebben a szemléletben működik, de a családokat érintő nehézségek megoldásában is kiemelten hasznos lehet a módszer.
„Létezik egy családi döntéshozó csoportkonferencia nevű módszer, ami olyan családokat is segít, akiknek védelembe szeretné venni az állam a gyermeküket. Azért nagyon hatékony, mert nem kezdünk el tanácsokat osztogatni a családnak, hogy mit csináljanak. Ez ellenállást eredményezhet. Sokkal hasznosabb olyan módszereket alkalmazni, amiben az érintettek közösen tudnak döntést hozni arról, hogy ők mit tudnak hozzátenni ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet. Ez az ő megoldásuk, ez belőlük született” – meséli Szőnyi Lídia pedagógiai szakpszichológus és családterapeuta.
Családi életünk konfliktusai
Ez a szemlélet a resztoratív város példája nyomán nemcsak súlyos pénzeket spórolhat meg, de olyan tudást nyújt a közösségben való hatékony működésről, ami megfizethetetlen. Miért ne használnánk mindezt a saját családunkban is? A szemlélet működése az otthoni térben teljesen hasonló a fentebb említett példához.
„Sokszor a saját családunkban is megtörténik, hogy szülőként közbelépünk, például amikor a két tesó összeveszik. Utána ott marad a tüske a gyerekekben, mert valószínűleg azt fogják érezni, hogy a másiknak kedveztem és igazságtalan vagyok.
Ez a szemléletmód azt mondja, hogy hagyjuk meg a konfliktust azoknál, akiké. Ne vegyük el tőlük, hanem segítsünk nekik abban, hogy ők hogyan tudják menedzselni azt.
Az egész titka magában a kapcsolatban rejlik, amiben ki tudjuk fejezni, hogy mit éltünk meg, hogy nekünk ebben mi volt olyan nehéz, és hogy mire lenne szükségünk, hogy a dolgok rendbe jöjjenek” – mondja Szőnyi Lídia, aki munkájában és saját családjában is ebben a szemléletben működik.
Elég jó szülőnek lenni konfliktusok idején…
Szülőnek lenni békeidőkben is kihívás, a konfliktusok idején még ennél is nehezebb lehet szembenni a belénk rögzült mintákkal. Szőnyi Lídia szerint a resztoratív szemlélet az egész családnak keretet nyújt a harmonikusabb együttműködéshez.
„Volt nálam egy család egy kamasz gyerekkel. A szülők nagyon a szívükön viselték a gyerek sorsát, nagyon szerettek volna segíteni neki, de
csak mondták és mondták, hogy min kellene változtatnia, hogy rendbe jöjjenek a dolgok.
Azt vettem észre, hogy közben a gyerek teljesen kikapcsolt és a plafont nézte. A prédikáció vagy kioktatás ezt váltja ki belőlünk, mert ezek nem a mi megoldásaink. Szülőként úgy érezzük, hogy sok mindent meg kell tanítanunk a gyerekeknek, de valószínűleg ennek nem az a módja, hogy megmondjuk, mit kellene csinálni. A gyereknek először éreznie kell, hogy elfogadják és meghallgatják, ezután lehet gondolkodni a közös megoldásról” – fogalmaz.
A közös megoldáshoz pedig az egész családra szükség van, amihez érdemes megalapítani a családi kupaktanácsot.
„Ez a családban is hasonlóan néz ki, mint régen Új-Zélandon. Az beszélhet, akinél a beszélő tárgy van, ami körbejár. Mindenki elmondhatja, mi nehéz neki ebben a helyzetben, hogyan érinti őt. Majd arról beszélünk, ki mit tud hozzátenni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Nem arról, hogy a másiknak mit kellene tenni, hanem nekem mi a felelősségem ebben. Hogyan tudok segíteni és támogatni? Ez szülőként sokszor nehéz, mert próbálunk mindent megtenni, hogy jó legyen a gyerekeinknek, mégsem működik, mert ezeket saját magunkból kiindulva tesszük. A resztoratív szemléletben pedig a felelősséget nem vesszük ki a kezükből, nem mondjuk meg, mit kéne csinálni, és nem is mentjük meg őket a tetteik következményeitől. Együtt, közösen oldjuk meg a problémát” – javasolja a szakember.
Jane Nelsen Pozitív fegyelmezés című könyve hasznos társ lehet a szemléletmód elsajátításában és hasznosításában.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés