anyaság fogadalmak elhatározások

Nos, ez bizonyára így van, hiszen ha némi öniróniával magunkba nézünk, valószínűleg mindannyian emlékszünk néhány gondolatra, amelyet megfogadtunk vagy elhatároztunk, mielőtt gyerekünk született volna. Össze is gyűjtöttünk néhányat.

#1 Az én gyerekem nem fog tévét nézni

Hát persze. Miért is nézné a mesecsatornákat, ahol válogatás nélkül mennek azok a mesék, amiket mi, tudatos szülők nem hagytunk jóvá, és ami még rosszabb: tele vannak reklámmal, amelyek után a csemete a legképtelenebb játékokat fogja tőlünk követelni.

Nem is néz a gyerek tévét… Amíg egyszer csak valahol valaki véletlenül be nem kapcsolja neki, és láss csodát, onnantól kezdve a másfél éves is gond nélkül kezeli a távirányítót, és válogat a csatornák közt.

#2 Én nem adok a gyerek kezébe mobilt

Talán ezt fogadják meg a legtöbben. Aztán valahogy mégis a kezébe kerül, kutatások szerint a magyar gyerekek felénél már 3 éves kor alatt. A digitális világ térhódítása és a saját tartalomfogyasztási szokásaink miatt szinte elkerülhetetlen, vagy legalábbis óriási önfegyelem és tudatosság kell hozzá.

#3 Az én gyerekem mindig egészséges ételeket fog kapni

Csodálatosan egészséges és tápláló menüket tudunk kitalálni már a terhesség alatt is. Én konkrétan egy vaskos receptkönyvet is megvettem a témában, de aztán nem lapoztam rongyosra, amikor a gyerekek már az első próbálkozásaimnál is úgy tüntettek a remek étkek ellen, mintha meg akarnám mérgezni őket.

#4 Az én gyerekem mindig le fog feküdni este 8-kor

Na, ezt nagyon sokan meg is tudják csinálni. Nagyon sokan pedig nem. Két táborra oszlik itt a szülők többsége, és azok, akik sose tudják lefektetni a gyereket este 10 előtt bármilyen következetes, vagy éppen kétségbeesett próbálkozással, sosem értik a másik tábor titkát, ők vajon hogyan csinálják.

#5 Sose beszélek csúnyán a gyerek előtt

Ezt legtöbben nagyon szépen tartjuk jó ideig. Vannak, akiket nem is sikerül megtörni. De azért mégis adódnak olyan feszült helyzetek, amikor nem feltétlenül tudunk uralkodni magunkon, és különben is azt hisszük, a gyerek úgyse figyel. Hogy mégis figyelt, az általában hetekkel később, egy teljesen váratlan helyzetben, természetesen általában nagyobb nyilvánosság előtt derül ki.

#6 Én nem fogok engedni neki, ha a földön fetrengve hisztizik

Meg úgy egyáltalán: az én gyerekem nem is fog a földön fetrengve hisztizni. Mert milyen szülő már az, aki nem tudja megnevelni a gyerekét. Ilyen és hasonló elképzeléseink vannak a következetességről, a keretek kijelöléséről, és arról, hogy azért ne a gyerek legyen a főnök. Aztán valahogy mégiscsak eljön az a pillanat, amikor ott állunk a szupermarket közepén egy földön fetrengő gyerek fölött, és szülői méltóságunkat fokozatosan elveszítve próbáljuk rávenni minden elképzelhető módszerrel, hogy legyen szíves, hagyja már abba, és ne égessen tovább minket.

#7 Nekem lesz énidőm

Nagyon sokat hallunk mostanában az énidő fontosságáról, el is határozzuk a gyerek előtt, hogy mi erről nem fogunk lemondani. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy a sok összehangolandó feladat és igény között a prioritási sorrendben egyre hátrébb kerül az énidő. Nem állítjuk, hogy nincs, de általában kevesebbszer jutunk hozzá, mint szeretnénk.

#8 Ha a gyerekemmel leszek, mindig osztatlan figyelmet kap

Az énidő mellett a másik fontos fogalom az osztatlan figyelem, és az, hogy nem csupán fizikailag, de mentálisan is jelen vagyunk, amikor a gyerekünkkel vagyunk. Erre jó lenne tényleg mindig figyelni, de ha néha mégse sikerül, ne ostorozzuk magunkat. Holnap új nap jön, és vele új lehetőség, hogy jobban csináljuk.

#9 Sose fogom a gyerekemet megvesztegetni

Ugye senkivel nem fordult még elő, hogy beígért valamit, amit amúgy nem tett volna, csak azért, hogy rávegye a gyerekét valamire? (Költői kérdés volt.)

#10 Csak fejlesztő játékokat veszek neki

Még a pszichológusok és a pedagógusok is rendkívül megosztottak a kérdésben, hogy milyen játékokat vegyünk a gyerekeknek. Valamiért mégis erős fogadalom sokaknál, hogy szigorúan fejlesztő játékokat fognak a gyerek kezébe adni. Azért ne érezzük nagyon rosszul magunkat, ha mégse sikerül.