anya munka

Amikor a szülőség és a munka kapcsolatára gondolunk, sokak fejében azonnal felvillan, hogy majd sokat lesz beteg a gyerek, a szülő így szabadságot vesz ki, nem lehet rá számítani, ráadásul rohan majd az iskolába, óvodába, nem lehet úgy bevetni, mint azt, akinek pestiesen szólva se kutyája, se macskája. Arra ugyanakkor kevesen gondolnak, hogy a szülőség formálja az ember munkához való hozzáállását is, ez pedig tagadhatatlan előnyökkel jár a munkáltató számára is.

Egy anya lehet nagyon jó munkaerő

Vannak vállalkozások, amelyek a fenti kijelentés igazságát már felismerték, így akadnak munkahelyek, ahol nem negatívan, hanem inkább pozitívan diszkriminálják az anyákat. Ha azonban ez lenne az általános helyzet a munka világában, biztosan nem ütköznénk annyi kétségbeesetten biztos megélhetést kereső anya segélykiáltásába, és nem lenne annyi, magát a végsőkig hajtó apa sem.

A férfiakra hajlamos a munkaerőpiac szülőként is ugyanolyan minőségű munkavállalóként gondolni, mint gyermekvállalás előtt – ezt megtehetné az anyákkal is. Hogy miért? Soroljuk!

Egy szülőnek fontos a munkahelye megtartása

Ha akad még bárki, aki azt hiszi, családi pótlékból, gyesből vagy „főállású anyaságból” el lehet tartani nemhogy egy családot, hanem legalább egy gyereket, az hatalmasat téved. Egy anyának szüksége van a biztos keresetre, ezért megbecsüli munkahelyét, és nem alibizni fog, hanem keményen dolgozik, hogy meg tudja tartani azt. Számomra is fontos, hogy biztos pontként számíthassak életemben a családnak kenyeret adó munkára,

ezért felelősséggel, pontosan és megbízhatóan igyekszem végrehajtani feladataimat

– ha pedig valahol mégis homokszem csúszik a gépezetbe, vállalom a felelősséget.

Az anyák általában tisztában vannak azzal, hogy sokan azt hiszik, nem elég megbízhatók, így nem ritkán nem alul-, hanem éppen túlteljesítenek, hogy biztosan ne érhesse szó a ház elejét.

Extrém körülmények közt is terhelhetők

Ha akár otthon is végezhető, szellemi munkáról van szó – mint amilyen az enyém is –, sokszor szembesül egy anya azzal, hogy az ideálistól távol álló körülmények között kell helytállnia, mert éppen bezárt az óvoda a járványügyi helyzet miatt, betegek a gyerekek, és a többi. Érdekes, hogy míg a gyerekek születése előtt az is zavart, ha egy kolléga a tollát pattogtatta – bocs, Bandi, most már elviselném! –, cikket írtam már úgy is, hogy közben a fiam ritmusosan beletérdelgetett a vesémbe, az pedig, hogy két ovis szélvészként száguldozva játszik a lakásban, egész kellemes háttérzaj.

Ha kell, felpattanok, és segítek a vécézésben, aztán folytatom a mondatot, vagy éppen megvigasztalom az aktuálisan síró testvért.

Rugalmasabb vagyok, mint valaha

A munka legyen meg: voltaképpen minden munkáltatónak ez az első számú elvárása. Lehet, hogy nekem ez úgy sikerül, hogy reggel hatkor már a témákat küldöm, és este fél tizenegykor még szerkesztgetek, de ha határidőre minden megvan, miért lenne ez gond? Anyaként sokkal kreatívabban kezelem az időmet, mint korábban,

szerkesztek címlapot a játszótérről, írok cikket buszos utazás közben,

korán kelek, vagy későn fekszem, mindent úgy, ahogyan a körülmények azt megkövetelik. És közben nem várom el, hogy a határidők azért módosuljanak, mert a gyerek beteg, vagy hasonló vészhelyzet következett be.

A látóköröm pedig szélesedett

És ezáltal érzékenyebb is lettem, ami nem csak az újságírói hivatásban válhat az ember javára: elég csak arra gondolni, hogy

Tény, hogy nem tudok a legtöbb esetben spontán beülni sörözni este egy kocsmába, de nem ez az egyetlen dolog, amivel építeni lehet egy munkahelyi közösséget: ez éppúgy igaz, mint hogy nem attól lesz valaki igazán jó munkaerő, hogy tizenegy órát ül az irodában, de abból hatot a Facebookon tölt. Ezt anyaként nem engedhetem meg magamnak: szülőként ennél sokkal jobban látom, mi a fontos.