Darázsfészekbe nyúl, aki azt boncolgatná, milyen jogai vannak az egyes családtagoknak a megszületett vagy még az anyaméhben növekvő gyerekkel kapcsolatban. Az anyák egyértelműen ragaszkodnak a saját döntési jogkörükhöz. Ők adják a testüket a baba fejlődéséhez, ők vállalják a terhességgel és a szüléssel járó, nagyon is valós egészségügyi kockázatokat, ők esnek ki a munkából. Sokuk a szülés után kénytelen egyedül felnevelni a gyerekét. Ezeket mind mérlegelniük kell, amikor arról döntenek, megtartják-e a babát. Ám ha az anya tinédzser, vagy az apa akar jogot formálni még meg sem született gyerekére, akkor elképesztő jogi káosz keletkezhet. Közben pedig egy nagyon fontos kérdés sikkad el: mihez van joga a gyereknek?
Mikortól vannak jogai egy babának?
A jog útvesztőjében dr. Bárdossy-Sánta Nórával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Gyermekjogi Központjának programvezetője és jogásza segít eligazodni. Tőle azt is megtudhattuk, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye – ami a gyermekjogok kiindulópontja – csak arról rendelkezik, hogy hol van a gyerekkor vége: 18 évesen. Arról, hogy honnan számítjuk a gyerekkor kezdetét, azt az adott, a gyermekjogi egyezményt aláíró ország egyéni rendelkezéseire bízza. Magyarországon egy gyereknek ameddig nem születik meg, a Polgári törvénykönyv jogszabálya egyetlen jogot vindikál kifejezetten: ez pedig az, hogy amennyiben élve születik, abban a pillanatban örökölhet.
Mi a helyzet abortusz esetében?
A terhességmegszakítás jó esetben közös döntés a pár részéről. De ha az apa tiltakozik, akkor annak valódi következménye nem lehet, hiszen az ő beleegyezése nem törvényi feltétele a műtét elvégzésének. Ugyanígy ha az apa nem akarja megtartani a gyereket, az anya viszont igen, előbbi nem kényszerítheti – legalábbis jogi eszközökkel – a nőt arra, hogy abortuszra menjen. Az ehhez szükséges kérelmet ugyanis csak akkor fogadják el, ha az anya nyújtotta be, írta alá majd erősítette meg. Az 1992. évi LXXIX., a magzati élet védelméről szóló törvény rendelkezik arról, hogy a terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg – fűzi hozzá a szakértő. A kérelmet az anyának kell előterjesztenie a családvédelmi szolgálatnál, ahol a képzett munkatárs a terhességmegszakítási kérelem bejelentését követően – lehetőleg a magzat apja jelenlétében –, tiszteletben tartva az állapotos nő érzéseit és méltóságát, a magzat megtartása érdekében tájékoztatja őt az örökbeadás lehetőségeiről, a gyermek után járó természetbeni támogatásokról, segítségnyújtási formákról. Ezután minimum három nappal kell újra megjelennie az anyának a családvédelmi szolgálatnál, és fenntarthatja a kérelmét. A jogszabály említi, hogy lehetőség szerint a magzat apja is írja alá a kérelmet, de ez nem kötelező tartalmi elem.
Ha az anya még kiskorú, nem dönthet önállóan
A tinédzserkorban megesett terhesség azonban más megítélés alá esik. Hiába ők a biológiai szülők, a kiskorúak döntési jogköre nem teljes. Az anya szüleinek is van beleszólása az abortuszba, főleg akkor, ha az anya 14 év alatti. Ilyenkor tulajdonképpen a leendő nagyszülők hoznak döntést, az ő engedélyük nélkül nem végezhetnek terhességmegszakítást.
Ha a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges, akkor a jog szerint van lehetőség gyámrendelésre – folytatja a szakember. A gyám ebben az esetben egy szülőktől független harmadik személy, akit a gyámhatóság rendel ki. Erre akkor kerülhet sor, ha például egy 18 éven aluli gyerek lesz várandós, és közte és törvényes képviselője között vita van a magzatról. A gyámhatóság ilyenkor mérlegel, és a törvényi keretek között szabadon dönthet arról, hogy az adott esetben veszélyben forognak-e a magzat jogai. Tudni kell, hogy 14 éven aluli gyerek teherbe esése esetén az ő szülőjének kell előterjesztenie a megszakításhoz szükséges nyilatkozatot, a 14. évét betöltött gyerek esetén pedig a szülőjének a beleegyező nyilatkozata is szükséges a terhesség megszakításához. 18 év feletti anya esetén a leendő nagyszülők jogilag nem szólhatnak bele abba, az anya mit csinál a méhében növekvő magzattal: nem kérhetik rá, hogy megtartsa, ahogy arra sem, hogy vetesse el.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Ha az anya nem a férjétől terhes
Olyan helyzet is előállhat, amelyben a házasságban élő nő mástól esik teherbe. A jog szerint az így megszülető baba automatikusan a férj vezetéknevét kapja meg, ő lesz az apa még úgy is, hogy biológiai értelemben nincs köze a gyerekhez. Ez egyfajta védőhálót biztosít a csecsemőnek. ugyanakkor az anya kérheti azt is, hogy új párja legyen a gyerek jogi értelemben vett apja. Ha a házastársak között az apaság szempontjából releváns időszakban az életközösség már megszűnt, és van más férfi, aki a gyermeket magáénak elismerné, az új Ptk. leegyszerűsíti az eljárást – tudtuk meg a szakértőtől. Miközben korábban arra volt szükség, hogy a házasságnak hivatalosan véget vessenek és a biológiai apa aláírjon egy nyilatkozatot, most már az eljárást három kérelmezőnek kell megindítani: a vélelmezett apának, az anyának és a gyermek vér szerinti apjaként fellépő férfinek. Nekik közösen kell kérniük a házasságon alapuló apasági vélelem megdöntését. Ez segít megelőzni azt a vitás helyzetet, ami korábban kialakulhatott, miszerint a válóperes tárgyalás elhúzódása esetén a gyerek megszületett még azelőtt, hogy a válást kimondhatták volna.
