Az apák ugyanolyan jól gondoskodnak a gyerekről, csak nem hisszük el nekik

Léder László pszichológus, az Apa Akadémia nonprofit szervezet alapítója, maga is két kislány édesapja, több mint húsz éve foglalkozik az apaság kérdéseivel. Még akkor kezdte kutatni ezt a területet, amikor hazánkban teljes értetlenség övezte a modern, gondoskodó apa gondolatát. A megrögzött mintát követtük: az apa dolgozik, eltartja a családját és csak minimálisan vesz részt a gyereke életében, az anya pedig otthon marad a gyes idejére, majd visszatér a munka világába. Nem volt szokás az apás szülés, sőt a férfiakat sokszor az újszülött közelébe sem engedték. Az óvodás- és iskoláskorban az apa volt a nemtörődöm rossz zsaru, aki az újságja mögül odamorogta: kérdezd meg anyádat, utóbbi pedig az önfeláldozó, gondoskodó, teljes időhiányban és fáradtságban úszó, szinte egyedülálló szülő.

Aztán a dolgok elkezdtek változni, begyűrűzött a nyugaton elkezdődött apaforradalom. A férfiak egyre több részt vállalhattak a család életében, amire egyébként nekik éppúgy szükségük van, mint az anyáknak. Az apák külön újságokat, online felületeket böngésznek, s miközben a Playboy megszűnt létezni, az apasággal foglalkozó magazinok egyre népszerűbbé váltak. Mi pedig itt ülünk a változás elsöprő szelében, és László segítségével válaszokat keresünk a miértekre. 

Nyugat-Európában, az angolszász és a skandináv országokban a hetvenes években indult el ez a lassú folyamat. Ekkor már beengedték az apákat a szülészetekre, és megszületett a felismerés, hogy ez nagyban segíti a szülést és az anyákat. Elkezdődött egy újfajta gondolkodás, egyfajta apaemancipáció, ahol a férfi nem másodrangú szülő. Nem véletlenül van két szülője az embernek, mindkettőre nagy szükség van az egészséges fejlődéshez – fejti ki a szakértő. Ez a gondolatvilág és mozgalom az elmúlt 15-20 évben szivárgott be Magyarországra, és körülbelül öt éve robbant is, azaz mára megkerülhetetlenné vált a téma. Változott a pszichológia, a kórházak hozzáállása, még a hollywoodi filmekben is megjelent a gondoskodó, szerető apa képe.

A mai generáció másképp áll az egész kérdéskörhöz, az apáknál is megjelent az igény arra, hogy másképp működtessék a családot, mint eleik. Nem akarják agyondolgozni magukat, hogy aztán csak hétvégente tudjanak érdemben foglalkozni a gyerekeikkel. Ez eleve egy buta társadalmi szerep, hogy az apa feladata eltartani a családot, nem véletlenül untak bele ennyien. Ráadásként szinte minden mai felnőttnek megmaradt emlékként a gyerekkori apahiány, és ezt nem szeretnék megismételni. 

A fáradt anyákon az apák tudnak a legjobban segíteni

Az apák aktívabb szerepvállalása az anyákra is erősen hat. Nagyon szép elmélet, hogy minden nő képes legyen dolgozni és pénzt keresni szülés után, de jól tudjuk, hogy ez lehetetlen segítség nélkül. Az apák aktiválásával az anyák is hatékonyabban vállalhatnának szerepet a munka világában. A fáradt, túlhajszolt, dolgozni csak nehezen tudó anyákon az apákkal lehet a leginkább segíteni. A családpolitika addig nem lehet hatékony, amíg ezt nem ismeri fel. Egy nő egymaga nem tud létrehozni egy gyereket, kell hozzá a férfi, a tartós kapcsolat, a gondoskodás is. Jelenleg az apák öt nap szülési szabadságot kapnak hazánkban, ami beláthatatlanul kevés. Rengeteg apa küszködik azzal, hogy GDP-t kell termelnie és nem lehet eleget a családjával. A baba megszületése után hónapokra lenne szükség, amikor a férfi részmunkaidőben, rugalmas beosztásban, home office-ban dolgozik. Így senki sem bolondulna meg: az anyák sem a túlterheltségtől, és az apák sem a gyerek hiányától.

A férfiak azért is szeretnének kitörni a rájuk erőltetett macsó szerepkörből, mert az nekik sem jó – állítja Léder László. Persze az apamozgalmakkal megjelentek különböző szervezetek, csoportok, ahol a férfiak újjászületését próbálják megvalósítani az erő mítoszán keresztül. Itt zömében csalódott, elvált vagy párkapcsolataikban sikertelen férfiak vannak jelen. Az igazság ezzel szemben az, hogy a legtöbb férfi nem akar macsó lenni, nem tud azonosulni az erőapasággal, ez csupán egy kényszerzubbony. A kemény és erős férfi mítosza ráadásul évekkel rövidíti meg az „erősebbik nem” tagjainak életét. Kopp Mária pszichológusprofesszor ezt már a kilencvenes években megfogalmazta: a férfiak abba halnak bele, hogy belekényszerítik őket egy nem nekik való szerepbe.

A macsó stílussal együtt az az apakép terjedt el, miszerint a férfiak nem tudnak mit kezdeni egy kisbabával, nem is szeretnének részt venni aktívan az életében, unják őket vagy idegesíti őket a gyereksírás, a nyafogás. Ha nem tetszik nekik valami, akkor szigorral, a családfőség és a közöny tornyában meghúzódva reagálnak. Ezzel szemben a szakértő szerint a mai valóság nem ilyen. A modern apák – komoly cégvezetők és kétkezi munkások egyaránt – olyan szeretettel, finomsággal mesélnek a gyerekeikről, hogy öröm őket hallgatni. Fontos nekik, hogy ott legyenek a szülésnél, hogy a kezükbe foghassák a gyereküket, sokuk arról számol be, hogy már abban a pillanatban beleszeretett a babába. Erős érzelmeket élnek át, megjelenik a védelmező ösztön, a kötődés, a gondoskodás iránti igény. Csak egy kis idő kell nekik, egy őszinte közeg, és dől belőlük a szó, ahogy a gyerekeikről mesélnek. Óriási küzdelmeket élnek át, hogy jó apává váljanak. Szerencsére már egyre többen megengedhetik maguknak, hogy rugalmas időbeosztásban dolgozzanak, megváltozott a munka-magánélet egyensúly. 

A terhesség során nem csak az anya agya alakul át 

Amint a neurológusok elkezdték alaposan kutatni a szülőség hátterét, egyre érdekesebb tények kerültek napvilágra. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy nem csak az anyák agykérge módosul a terhesség során. Amint megvizsgálták a férfiakat, kiderült, hogy velük ugyanez történik, ők is óriási hormonális változásokon esnek át, idegrendszerük a gondoskodásra áll át, ők is teljes értékű szülővé válnak. A világ legnagyobb kutatóintézetei legnívósabb lapjainak publikációi ezek. Nem véletlenül indult el egyfajta apaságkutatási hullám, szinte minden hónapban érkezik valami érdekes, izgalmas kutatási eredmény. Az is kiderült, hogy a kötődés nem csupán az anya és a baba között alakul ki, ez egy nagy tévhit. A gyerek ugyanolyan mértékben kötődik az apjához, mint az anyjához, sőt. Ha az apával van több időt, akkor ő válik az elsődleges szülővé, még akkor is, ha az anya szoptat. Normális esetben a gyerek az apához és az anyához ugyanúgy kötődik.

Ugyanakkor nálunk még mindig az a fő szemlélet, hogy az egészséges neveléshez csak az anya szükséges, mert ő ért hozzá, és kvázi haljon bele a gyereknevelésbe, apa pedig haljon bele a családfenntartásba. Pedig ma a pszichológia egyértelműen kijelenti, hogy egy újszülött teljes ellátására ugyanúgy képes egy apa, mint egy anya, kivéve persze a szoptatást. De ezenkívül semmilyen kompetenciahiánya nincs az apának, ami megkülönböztetné az anyától. Ennek pedig az a szép üzenete, hogy anya nincs egyedül. Nem kell teljesen feladnia a korábbi életét, akár pár hetes baba mellett is dolgozhat vagy kimozdulhat. Gyereket nevelni nem magányos műfaj. Ez két szülő feladata, és az apák, ha odaengedik őket, ugyanolyan jól akarják csinálni. Semmivel nincs több rossz apa, mint rossz anya. Nem nem kérdése, hogy ki milyen minőségű szülő, ez a személyes élettörténet és a hozott minták függvénye. 

Mindkét nemnek nehéz a munka világában

Ahhoz, hogy az anyát tehermentesíteni tudjuk, szükség van megfelelő mennyiségű és minőségű apai jelenlétre. Nem véletlen, hogy skandináv országokban már több hónapos szülési szabadságot biztosítanak az apáknak és az anyáknak egyaránt, s ha egy apa ezt nem veszi ki, akkor kvázi büntetik a családot azzal, hogy kevesebb ellátásban részesül. Ennek ellenére a svédeknél is csak a férfiak negyven százaléka él az apaszabadság lehetőségével. A modern piac ugyanis úgy rendezkedett be, hogy retorziókkal sújtja azt, aki gyereket vállal és a betegségek, egyéb családi ügyek miatt több szabadságot vesz ki. Ugyan elindult egy társadalmi-gazdasági változás, de ennek még csak az elején tartunk. Nehezíti a forradalmat az, hogy a legtöbben azt hiszik, hogy az eddig használt minta végigvonult a történelmünkön – pedig nem. 

Ma is rengetegen gondolják úgy, hogy az „apa dolgozik, anya otthon marad” típusú minta több száz vagy több ezer éves múltra tekint vissza. Mekkora tévedés! Ez soha nem volt így a történelem során, nem ez a világ rendje. A nők nem maradtak egyedül otthon a gyerekeikkel, hanem ugyanúgy visszatértek a munka világába – ami jelenthetett földművelést, bármit –, és a gyereknevelés nagy részével a nagycsalád tagjai foglalkoztak. Az apák pedig sokkal inkább részt vettek a család életében. Az az elképzelés, miszerint apa halálra dolgozza magát, anya pedig megbolondul otthon a három év alatt, nem követendő minta.