A kötődés említésekor általában az első életév jelentősége szokott az eszünkbe jutni, hiszen ekkor alakul ki az a szoros, bensőséges és bizalmas kötelék a gyerek és a szülő között, amely aztán kihatással lesz a gyerek egész felnőtt életére is. A kötődés azonban nemcsak ebben az érzékeny időszakban fontos. Dr. Gordon Neufeld és dr. Máté Gábor A család ereje című könyvében hívja fel a figyelmet arra, hogy a kötődésre való igényünk az egész életünket végigkíséri, méghozzá azért, mert tájékozódási pontot biztosít.
Szerzőnkről
Tarkovács Cecilia szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására.
Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében.
Alapvető emberi szükségletünk, hogy el tudjuk magunkat helyezni a világban: hogy tudjuk, kik is vagyunk valójában, honnan jöttünk és miért, mi valóságos, mi jó, miért történnek a dolgok és mi a jelentésük. Ehhez pedig a kapcsolataink adnak alapot. Az ember legnagyobb félelme, hogy mentálisan vagy fizikailag elveszettnek érzi magát, és a kötődés ezt igyekszik megelőzni azáltal, hogy segít az eligazodásban. Egy gyerek számára az első ilyen támpontot az anyjával vagy az elsődleges gondozóval való kapcsolat adja meg. Ezt nevezzük korai kötődésnek, ami valóban meghatározó a gyerek számára, ugyanakkor a kötődés maga tovább kíséri az életét, és a fejlődésével, önállósodásával, a kapcsolatai kiterjesztésével változik a megnyilvánulási módja.
A kötődés hat módja
Egy gyerek számára a legjobb tájékozódási pont alapvetően a szülő vagy a szülőt helyettesítő más felnőtt (pedagógus, gondozó, rokon). A kötődés azonban ingatag és szeszélyes tud lenni, így minősége nagyban meghatározza, hogy éppen ki válik orientálódási ponttá. Ahhoz, hogy a gyerekünket valóban megismerjük, és szülőként megfelelő támasza maradhassunk az évek során, fel kell fedeznünk és meg kell értenünk a kötődés természetét és dinamikáját. Dr. Máté Gábor és munkatársa 6 kötődési formát különböztet meg, amelyek sorban alakulnak ki, és válnak egyre összetettebbé. Ezt a természetes fejlődést persze a gyerek lelki érése is befolyásolhatja, ezért érdemes figyelemmel kísérni a megnyilvánulások esetleges változását.
1. Kötődés az érzékek révén
A legkorábban kialakuló kötődési forma a fizikai közelséget részesíti előnyben. Egy csecsemő számára még fontos, hogy érezze a kötődő személy (általában az anya) testi jelenlétét akár látvány, hang, illat vagy érintés által. Kiszolgáltatottsága révén a felnőtt ottléte nyújtja számára a biztonságot, ezért ennek megvalósulása és fenntartása a legnagyobb feladat. Amennyiben ezt a közelségérzetet fenyegeti valami, úgy a gyerek is fenyegetve érzi magát, és igyekszik mindent megtenni ennek kiküszöbölésére. Bár ez a fajta kötődés csecsemőkorban a leghangsúlyosabb, a közelség érzésének fontossága felnőttkorban sem szűnik meg, csupán átértékelődik. Nem ez fogja meghatározni a kapcsolat minőségét, de a részét képezi továbbra is. Megváltozik a személy, akihez kötődünk, és megváltozik ennek a fajta megnyilvánulási módnak a mértéke is, legalábbis ha kellően érettek vagyunk.
2. Kötődés hasonlóság révén
A kötődés következő fokozata nagy hangsúlyt fektet a fontos személyek utánzására, a velük való azonosulásra. Már a kétéveseknél is gyakran tapasztalható a vágy arra, hogy átvegyék a hozzájuk közel álló személy sajátosságait: öltözködés, szóhasználat, tevékenység, viselkedés stb. „Megpróbálja a létezési és kifejezési mintákat utánozni, illetve versengeni próbál velük” – írják a szerzők. Az azonosulás tárgya – a gyerek korától függően – lehet egy szülő, egy barát, egy mesehős, egy szerep, egy csapat, egy ország vagy egy eszme is akár. Az egészséges érzelmi érés következtében viszont ez a fajta kapcsolódás is idővel veszít jelentőségéből, mivel a gyerek elkezd egyenrangú kapcsolatokra vágyni.
3. Kötődés birtoklás és lojalitás által
Szintén már kisgyermekkorban megjelenik a kötődő személy vagy tárgy iránt érzett birtoklási vágy vagy féltékenység. A gyerekek igénylik, hogy érezzék a közelségét, a társaságát, az elérhetőségét annak, aki vagy ami fontos számukra. A kötődésnek ez az éretlen formája az óvodában mindennapos (lásd ki kinek a barátja éppen), az iskolában is viszonylag gyakori és ingatag, de még felnőttkorban is gyakran előfordul. A birtoklással mindig együtt jár a lojalitás, ami különösen csapatok, baráti körök vagy személyes kapcsolatok esetén a befogadás alapfeltétele. A lojalitás és a birtoklás ugyanakkor szintén a kötődés mértékével, annak minőségével együtt változik, ezért ez a fajta megfelelés is jól mutathatja, hogy ki iránt miként érez a gyerek.
4. Kötődés a fontosság érzése révén
Ez a fajta kötődés már egy sokkal érettebb viselkedésnek minősül. Minden ember számára lényeges, hogy fontosnak, jelentősnek érezze magát mások szemében és az életben. Ennek az értéknek a meglétét sokféleképpen lehet érzékeltetni. Gyerekkorban ez is leginkább az elismerő szavak és tekintetek (mosoly, csillogó szem) révén valósul meg, a gyerekek ezekért a visszajelzésekért dolgoznak. Ennek a kötődésnek ugyanakkor megvannak a veszélyei is, hiszen sebezhetővé teheti a gyereket: „Egy érzékenyebb gyermek könnyen összetörhet, ha azok a szemek, amelyekben a melegség és a tetszés jeleit kutatja, nem csillannak fel a jelenlétében, akár a szülőktől, akár a kortársakról legyen szó” – olvasható a könyvben.
5. Kötődés az érzelmek révén
A következő lépcsőfok az érzelmek által megélt közelség. Ez a fajta kötődés teszi lehetővé, hogy az egyén biztonságérzete ne függjön feltétlenül a számára fontos személy fizikai jelenlététől. Az érzelmi kapcsolódás bárhonnan elérhető, hiszen magunkban hordjuk annak tudatát, hogy a másik számára fontosak vagyunk akkor is, ha éppen nincs jelen, ha nem látjuk, nem halljuk, ha nem elérhető a számunkra. Ez a fajta kötődés már komoly érettséget kíván meg a gyerektől és a felnőttől, hiszen az érzelmi odaadással annak veszélye is fennáll, hogy becsapnak, kihasználnak, lelkileg összetörnek minket. Az érzelmi kötődés mélyebb rétegű, ennek kockázatát pedig sokan (nem csak gyerekek) azáltal igyekeznek kivédeni, hogy felszínesebb, primitívebb kötődési formához ragaszkodnak.
6. Kötődés a megismerés, az ismertté válás révén
A kötődés legutolsó módját a gyereknél leginkább iskolaérett korban lehet elkezdeni tapasztalni. A közelség érzése ebben a formában lassabban alakul ki és erősödik meg, hiszen egymás megismerése időbe telik. Ez a típusú kapcsolódás az érzéki kötődéshez hasonlít, lényeges különbsége viszont, hogy már nemcsak fizikai értelemben valósul meg, hanem lelki síkon is. A gyerek vagy felnőtt „látva”, „meghallva” érzi magát. Megbízik a másikban annyira, hogy feltárja a titkait, hogy lelkileg megnyíljon neki. Ettől sokan menekülnek, hiszen az ilyen jellegű kapcsolódásoknál előfordulhat akárcsak félreértés következében is, hogy a másik elutasítást tükröz, ami rettegést kelthet az emberben, különösen, ha már volt korábban rossz tapasztalata.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A kötődés is egy folyamaton, fejlődésen megy keresztül. Bár a kezdeti (korai) kötődés igen meghatározó az ember számára, és befolyásolhatja ennek a folyamatnak az alakulását, a fejlődés nem kell, hogy itt megálljon. Megismerve a kötődés 6 módját, támpontot kaphatunk arról, hogy merre jár a gyerekünk, és merre járunk mi magunk ezen az úton. Ez a felismerés kell ahhoz, hogy megfelelő támaszként és iránytűként szolgálhassunk a gyerekeinknek és talán saját magunknak is.
