Téged látott már a gyereked meztelenül? Tudod, mivel ártasz neki?

Egy cseperedő gyerek onnan tanulja meg, hogy is néz ki egy ember, hogy látja a szüleit. Nem véletlenül követnek a totyogók oly kitartással még a fürdőszobába is: tanulmányoznak minket. Ha ráadásként kistestvérük is született, anyaként nem bújunk mindig kendő mögé, ha szoptatni kell, így a nagyobb testvér ezt is megfigyeli. Igen, látja az anyja mellét annak pőre valójában. Sőt, ha ránk nyit a fürdőszobában, esetleg együtt is fürdünk vele – bár ez egy külön témakört jelent szülőberkekben –, akkor az egész testünk a gyerekünk elé tárul. Feltehet pár olyan kérdést, amire szemérem ide vagy oda, érdemes válaszolnunk (például anyának miért ilyen a teste, apáé miért másmilyen), hiszen az alapvető biológiát mégsem magyarázhatjuk el majd hetedik osztályban Samun, a csontvázon a kémiaszertárban. Nem ugorhatunk el rögtön a szekrényajtó mögé minden alkalommal, amikor átöltözünk, pihenünk, alszunk vagy fürdünk. Ugyanakkor alapvető kötelességünk megóvni a gyerekünket attól, ami nem neki való, ami bármilyen módon is, de kényelmetlen, esetleg ártalmas lehet a számára.

Többféle meztelenség létezik

Ugyanakkor fontos és érdemes elkülöníteni a meztelenséget a szexualitástól. Ha csupán azért nincs rajtunk túl sok ruha, mert meleg van, most jövünk a zuhany alól, vagy így érezzük jól magunkat, az teljesen más kategóriába esik, mint amikor ugyanezt a párunk jelenlétében tesszük egy bizonyos felhanggal. Ám még így is nehéz megállapítani, mi az az életkor, amíg még – szexualitástól teljesen függetlenül – meztelenkedhetünk. Amennyiben jó kapcsolatot alakítunk ki a gyerekünkkel, amiben őszintén megnyilvánulhat, és figyeljük a nonverbális jelzéseit (például lesüti a szemét vagy zavarba jön), észrevehetjük, mikor kellemetlen számára a helyzet. Ám még így is kérdés lehet, hogy hol van a határ azonos nemű szülő és gyerek között, és mi a helyzet különböző biológiai nem esetén? Meddig érzi komfortosan magát egy gyerek szülője pőre látványa esetén, és mikortól bújtatja ruhába előttünk is a saját testét? Milyen jelekre figyeljünk oda? Engedjük, hogy a gyerek lásson minket meztelenül, és kérdéseket tegyen fel, vagy zárkózzunk el? A kérdésekre Cziglán Karolina pszichológus segítségével kerestük a válaszokat.

Nincs mindenkire érvényes, általános szabály

Sokszor előfordul, hogy a szülők szeretnének valamilyen konkrét támpontot kapni azzal kapcsolatban, hogy pontosan mennyit és milyen életkorban mutathatnak a testükből a gyereknek. A kérdés mögött sejthető a gondolat, hogy a meztelenség szoros kapcsolatban van a szexualitással – egyesek szemében elválaszthatatlan tőle –, így a szülők egy része amiatt aggódik, nehogy megzavarja gyermeke pszichoszexuális fejlődését. Azonban ha kissé árnyaljuk a képet, a meztelenség és a szexualitás nem azonos. Hogy hogyan gondolkodunk a meztelenségről, és milyen helyzetekben mennyi megmutatását érezzük természetesnek, sokkal inkább kulturális és egyéni ízlésbeli kérdés, nincsenek univerzális szabályok arra, hogy mi az „egészséges” ebben a témában – fejti ki a pszichológus. 

Mit, hol érzünk kihívónak?

A mi kelet-közép-európai szokásainktól eltérő kultúrákban, például ahol megszokott a meztelen szaunázás bármilyen nemű és életkorú emberek között, vagy ahol elterjedtebbek a nudista strandok, semmi nem utal arra, hogy a gyerekek sérülnének a meztelen emberek látványától. Ezek a helyzetek nem a szexualitásról vagy az erotikáról szólnak. Valójában nálunk is nagyban befolyásolja a helyzet, mit érzünk kihívónak: gondoljunk bele, hogy egy strandon teljesen természetesnek érezzük, hogy ismerősök és idegenek előtt annyit mutatunk a testünkből, amennyit kb. a fehérnemű fed, ám ha ugyanazokat az ismerőseinket vendégségbe várnánk az otthonunkba, nem fordulhatna elő, hogy fehérneműszettben fogadjuk őket, ettől valószínűleg mindenki zavarba jönne. Ebből láthatjuk, hogy rugalmas, sokkal inkább helyzet és emberek közötti konszenzus függvénye, hogy mi számít soknak, zavarba ejtőnek. 

Ne csak a szülő, de a gyerek igényeire is legyünk tekintettel

Hogy egy családban végül is hogyan alakítsák ki a házi szabályokat, abban az az irányadó, hogy mindenki otthonosan érezze magát benne, mindenkinek az igényei számítsanak – tanácsolja a szakértő. Az a tapasztalat, hogy nem törvényszerű, hogy a gyerekek automatikusan eltanulják a szülők szokásait. Nem ritka, hogy a szülők szabadon járnak-kelnek otthon meztelenül, de a gyerek elvonul, ha átöltözik, és bezárkózik fürdéskor, míg fordítva is lehetséges: hogy szemérmes szülők gyerekei nem szégyenlősek. Ez mind rendben van, a lényeg, hogy egymás érzékenységére tekintettel tudjanak lenni. Arra a kérdésre, mikor ne mutatkozzon meztelenül a szülő a gyerek előtt, valójában az a válasz: ha a gyereket ez zavarja. Ugyanígy, ha ő erre érzékeny, akkor ha életkora megengedi (azaz mi biztonságosnak érezzük), ne nyissunk rá a WC-n, a fürdőben, legyen lehetősége bezárkózni. Ha viszont a gyerek a szülőknél lazább ebben a kérdésben, ne szidjuk le, és ne tegyünk olyan megjegyzést, amiből az derül ki, hogy rossznak, megvetendőnek érezzük a „szemérmetlenkedését”.

Ha valakiben komoly indulatot kelt, hogy a gyereke, noha már nem olyan kicsi, pucéran jár-kel otthon, mindenképp érdemes elgondolkodnia, vajon mi van az érzései mögött, milyen félelmek, fantáziák, értékítéletek kapcsolódnak számára a meztelenséghez. Ezekről nem a gyerek tehet, így jó, ha nem terheljük őrá a számára érthetetlen indulatainkat. Ugyanakkor semleges, nem megrovó módon a szülőnek is joga van jelezni, ha számára már nem komfortosak a gyerek szokásai, például ha szeretné, hogy a közös terekben ne legyen teljesen meztelenül. Azt is érzékeltessük azonban, hogy ez a mi saját érzésünk, nem arról van szó, hogy a meztelenség rossz vagy illetlen. 

Összességében a tapintat a kulcsszó: ha ez és az egyéni különbségek elfogadása lebeg szülőként a szemünk előtt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó döntéseket hozunk a meztelenség kérdésében is.