Ezért vidd szemészhez a gyereket évente, már kicsi korától!

Gondoljunk csak bele, hogyan zajlik a szokásos rutin szemvizsgálat a gyerekeknél. Egyik szemüket letakarják, majd felolvastatnak velük egy táblát. Jöhet a másik szem, s ha hibátlanul ment a dolog, már jöhet is a következő kis páciens. A gyerekek pedig már óvodáskoruktól szeretnének minél jobban teljesíteni. Képesek megjegyezni a táblát, kilesni az ujjaik között, vagy bármi más trükközésre, csak hogy minden rendben legyen. Így azonban több rendellenesség is átcsúszhat a rostán, és csak akkor szembesülünk velük, amikor már komoly gondot okoznak. 

Már egészen kis kortól vizsgálhatók

Mi baja lehetne egy kisbaba szemének? Nem néz képernyőt, nem használódott a szeme évtizedekig, nem görnyed könyvek fölött. Ennek ellenére már fél- vagy egyéves kortól érdemes gyerekszemészhez ellátogatni, és alapos kivizsgálást kérni. Nem kell megvárnunk az óvodai vizsgálatokat, hanem saját kezünkbe véve az ügyet, évente megnézethetjük a látását egy megbízható szakemberrel. Hogy miért van erre szükség? Azért, mert a fejlődésben lévő kisgyerek nem tudja nekünk elmondani, ha homályosan lát, fájdalmai vannak, vagy valami rendellenességet tapasztal – egyrészt nem tud beszélni, másrészt fogalma sincs arról, mi a rendellenesség: számára az a normális, ahogyan ő érzékeli a világot. Egy jó szemész azonban meg tudja vizsgálni a szemmel követést, az érzékelést, a fókuszálást vagy a fényhez való alkalmazkodást, kiszűri az esetleges fejlődési rendellenességet. Ha a szülők közül legalább az egyik szemüveges, vagy bármilyen szemproblémával küzd, ezt feltétlenül közölje az orvossal, ekkor ugyanis évente érdemes megvizsgáltatni a gyerek szemét. Ha mindenki tökéletesen jól lát a családban, nem lép fel kancsalság a gyereknél, akkor elég egy-, három- és hatéves korban megnézetni.

Az óvodáskori vizsgálat fontossága

A hároméves gyerekkel már ennél szélesebb körű vizsgálatot lehet végezni, hiszen állatokat, különböző színeket vagy formákat fel tud ismerni, és ki lehet szűrni, ha nem lát élesen, kancsal, problémák vannak a színlátásával vagy a két szeme együttműködésével, ráadásul a dioptriát is meg lehet határozni. Minél hamarabb felfedezik az esetleges problémát, annál hatékonyabban lehet gyógyítani: az agynak nem kell a látáshibákat kompenzálni, képes lesz a normális fejlődésre, és a gyógyulásra is mindig akkor van a legnagyobb esély, ha a kis beteg fiatal. Nagyon fontos ez a tompalátás szempontjából is.

Szemtapaszos a gyerek!

Amennyiben a gyereknél nem szűrték ki és kezelték jól a látásproblémát, kialakulhat a tompalátás. Ez azt jelenti, hogy az egyik szemből érkező kép nem megfelelő, az agy számára sehogyan sem feldolgozható. Ezért a jó szemből érkező képet használja, a rossz szem pedig szép lassan ellustul. A gyerek azonban úgy érzi, továbbra is jól lát, hiszen a jó szeme kompenzál, és így átmehet a védőnői teszteken is. Ám a valóságban a gyenge szem annyira leromlik, hogy újra meg kell tanítani látni. Erre csak gyerekkorban van esély. Ha később fedezik fel a tompalátást – általában százalékban adják meg, hogy a rossz szem mennyire gyenge, például a látás azon az oldalon csak 20 százalékos –, akkor már nem gyógyítható. Hogy pontosan hol van az a határ, amikor szemtapasztással még rá lehet venni a gyenge szemet a munkára, az folyamatosan változik. Régen még 7-12 éves kornál húztak egy vonalat, de újabb vizsgálatok szerint akár 17 éves korig is elképzelhető, hogy javulást sikerül elérni. Ehhez először is ki kell deríteni, mi miatt nem kap onnan az agy éles képet, és ezt a hibát kell korrigálni megfelelő szemüveggel. Ezután következhet az éveken át tartó, gyakran nehézkes folyamat, ami a szemtapasztással jár.

Nem biztos, hogy csúfolni fogják

Tompalátásról diagnózist kapni: ez a szülők egyik rémálma. Nem elég, hogy komoly gond van a csemete látásával, még egy olyan módszert is meg kell tanulnunk használni, amitől talán idegenkedünk. A tapasztás lényege az, hogy a jól dolgozó szemet egy – általában vidám, matricás –tapasszal teljesen lezárjuk, ezáltal arra kényszerül rá az addig „lábát lógató” rossz szem, hogy dolgozzon. Kezdetben, főleg erősebb különbség esetén a tapasztás akár heti hét napból hatot is igényelhet, reggeltől estig. Ezt a gyerekek a legtöbb esetben nehezen viselik, hiszen megfosztják őket a jó szem érzékelte képtől, befolyásolják a térlátásukat, mélységérzékelésüket, szédülhetnek, bizonytalannak érezhetik magukat, mellényúlhatnak a dolgoknak, a labdajátékokban ügyetlenebbek lehetnek. Ráadásul kénytelenek egy tapasszal a szemükön, szemüvegben megjelenni a közösségben.

Nem árt jó előre beszélni az óvónővel, tanítónővel, illetve a testnevelést oktató tanárral (a gyerek megváltozó egyensúly-érzékelése, térérzékelése miatt jobban oda kell rá figyelni), és segítséget kérni ahhoz, hogy ne csúfolják a gyerekünket. Persze ehhez arra is szükség van, hogy otthon a családban jól kezeljük a helyzetet, és erősítsük a kis kalóz önbizalmát. Megtehetjük ezt különböző dizájnos szemtapaszokkal, kalózkendővel, játékkal, kreativitással, humorral, és azáltal, hogy nem tragédiaként fogjuk fel a helyzetet. Amennyiben így sem megy, az orvos javasolhat olyan szemcseppet, ami tapasz nélkül homályosítja el a jó szem látását, és készteti munkára a rossz szemet. A takarási időt mindig a szemész határozza meg, akihez pár havonta vissza kell járnunk. Ahogy javul a gyerek szeme, úgy lehet fokozatosan csökkenteni a tapaszok számát, míg végül el is hagyhatjuk őket. Minél korábban elkezdik a kezelést, a tompalátás annál jobban gyógyítható, még a húsz százalékból is százat varázsolhatunk, ha kitartóak vagyunk. 

Fontos a vizsgálat az iskola előtt is!

A hatéves kori szemvizsgálat nagyon fontos, hiszen ha nem szűrjük ki az esetleges látásproblémákat, az befolyással lehet a tanulásra is. Egy vizsgálat során a tanulási nehézségekkel, koncentrációs zavarokkal küzdő gyerekek hatvan százalékánál találtak valamiféle addig felfedezetlen látásproblémát. Ha korábban nem szűrték ki a tompalátást, most még megtehetik, és van esély arra, hogy a két szem közötti különbséget csökkenteni tudjuk.

Kétévente nézessük meg akkor is, ha jól lát

Iskoláskortól jóval nagyobb terhelés éri a szemet, a lecke felett görnyedő, gyakran olvasó, táblát silabizáló, esténként képernyőző gyerekek szeme könnyen elromolhat. Leggyakrabban a távollátás problémáit kell korrigálni szemüveggel. Ez akármelyik életkorban előjöhet, akkor is, ha a gyerek szeme korábban teljesen egészséges volt. Figyeljünk oda a gyerekszoba helyes megvilágítására, a képernyőnézés korlátok közé szorítására, a szem napvédelmére, és arra is, ha a gyerek hunyorogni kezd, gyakran fáj a feje vagy szédül. Ilyen esetben vigyük el soron kívüli látásvizsgálatra.