Miért ilyen fontos a téli szünet? Hiszen a karácsonyi ünnep és a szilveszter így is három és fél napot jelent. Ennyi azonban cseppet sem elég ahhoz, hogy kipihenjük egy hosszú év fáradalmait. A diákoknak pedig pláne nem lehet kiszúrni a szemét néhány nappal. Természetesen Jézus születése egyházi ünnep, így akár tetszett a vállalatoknak, iskoláknak, boltoknak, akár nem, a két és fél napot igenis kötelező volt áhítattal töltenie mindenkinek az ötvenes-hatvanas években is. De hogy lett ebből hosszú szünet? Sokkal hamarabb elkezdődött, mint gondolnánk, és nem csak a gyerekeket érintette.
Végre győz a fény a sötét felett
A téli napfordulót még a kereszténység elterjedése előtt is megünnepelték a különböző népek. A nap, amikor a fény végre legyőzi a halált jelképező sötétséget, és egye hosszabbá válnak a nappalok: rengeteg hiedelem, népszokás – és buli – épült köré. A sumérek Zagmuk néven ünnepelték, hogy Marduk istenük legyőzi a túlvilági káoszt, az ókori görögök ünnepét Lenaiának hívták, de ők már Dionüszosz isten újjászületését vették alapul, a zsidók is fénnyel, gyertyákkal ülték meg a hanukát, a perzsák a Yaldā során imádták a világosság istenét, a skandináv népek pedig Yule Log (magyarosan Jul, egyébként ez a szó jelenti a karácsonyt a svédeknél, a norvégoknál és a dánoknál is) néven ünnepelték ugyanezt. Ennek örömére egy egész fatörzset vittek be a tűzre, és apránként beljebb tolva elégették. Mára ebből a szokásból a legtöbb helyen annyi maradt, hogy fatörzs alakú karácsonyi süteményeket sütnek.
Az ókori rómaiak mindig december 17-én kezdték ünnepelni Szaturnuszt, a mezőgazdaság, a jólét és a megújulás római istenét, 21-én pedig Mithrász napisten újjászületését, a fény megújulását. Az összegyűlt tömeg énekelt, táncolt, ivott, felvonulásokat nézett, gladiátoroknak szurkolt, nyílt tűzön húst sütött, és annyira belelendült a korhelykedésbe, hogy az ünnep egyre csak nyúlt, mint a rétestészta. Eleinte csak egy napig tartott, de ebből hamarosan egy egész hét lett. Erre az időre a merev római rendszer fellazult, még a rabszolgákkal is jobban bántak, a szerencsejáték tilalmát is feloldották, sőt a családtagok, barátok kis ajándékokkal lepték meg egymást. Mindegyik nép örökzöld növényekkel díszítette a lakásokat, köztereket. Úgy hitték, hogy ezek a télen sem elpusztuló növények – borostyán, fenyő – jelképezik az élet és a fény hatalmát a sötét, a gonosz szellemek ellen. Úgy vélték, az örökzöldekkel megvédik a saját növényeiket, a jövő évi termést a hidegtől is.
Tessék tisztességesen viselkedni!
A keresztény világ nem véletlenül erre az időre tette Jézus születésének ünnepét – hogy Jézus pontosan melyik évben és hónapban született, nem egyértelmű a mai napig sem –: azt szerették volna elérni, hogy a népek a Biblia istenét imádják, ne a jól bejáratott szaturnáliáikon paráználkodjanak. Magát az ünneplést egyszerűen eltörölni nem lehetett, ahhoz túlságosan is megszerették az emberek, így a Római Birodalom kénytelen volt más apropót adni a pihenésnek. A keresztény egyház a 4. században döntött úgy, hogy Jézus születésnapja a római naptári év legrövidebb napjára essen. Ezt azzal magyarázták, hogy Jézus nem véletlenül a legsötétebb napon érkezett: utána minden nap csak növekszik a fény. S hogy ezt egy egész héten át ünnepeljük, abban igazán senki sem találhatott kivetnivalót. Persze az emberek nem adták ilyen könnyen a szaturnáliájukat: egészen a 16. századig megtartották a Bolondok lakomáját, amikor is az egyházi szertartások paródiáit adták elő.
Mi köze a szünethez Jimmy Carternek?
Amerikában a téli szünetből végül úgy lett hosszú vakáció, hogy Jimmy Carter, az Egyesült Államok harminckilencedik elnöke 1979-ben megoldást keresett a gazdasági recesszióra, a gyorsuló inflációra és a globális olajgazdaság energiaválságára. A nehéz helyzet és az üres benzinkutak nemcsak az autósokat vagy az ipar képviselőit érintették, hanem minden egyes embert, beleértve a diákokat is. Az iskolák spórolni próbáltak a fűtéssel, és úgy egyáltalán minden költségüket minimalizálni igyekeztek, ezért is hosszabbították meg a karácsonyi szünetet. Az év egyik leghidegebb időszakában minden diákot, tanárt, kollégiumi dolgozót a saját családja volt kénytelen melegíteni, és nem az intézmény. A gyakorlat néhány amerikai egyetemről és főiskoláról indult, de hamar elterjedt a többi iskolában is, a hosszú téli szünetből pedig szabvány lett. Az elnök jóváhagyta, támogatta, így a felsőoktatási intézmények egy részénél öthetesre is elnyúlik a téli szünet.
Tulajdonképpen – a spórolástól eltekintve – ugyanabból az okból tartunk téli szünetet, amiért annak idején őseink ilyenkor tombolták ki magukat: a hosszú, végeérhetetlennek tűnő sötét délutánokat és estéket ki kell pihenni valahogy. Akár isteneket, akár Jézus Krisztust imádjuk, az összegyűlő család, az apró ajándékok, a lakoma ilyenkor esik a legjobban. Tudták ezt régen is, a diákok pedig csak megerősíthetik: éljen a téli szünet!
