Egy idő után ugyanis belép a gyerek abba a korba, amikor a legnagyobb bulit az jelenti, ha a felnőtteket utánozhatja. És ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy a kicsik egyre többet és több mindenben szeretnének segíteni, de sokszor mindent megtesznek azért, hogy a megjelenésükben is hasonlítsanak a szüleikre. De mekkora teret engedhetünk ennek? A körömlakkozás még belefér? Ezt a kérdést járta körül egy korábbi cikkünk, olvasóink pedig a Facebookon osztották meg velünk a véleményüket.
Nagy baj nem lehet, ha nem esünk túlzásba
Olvasóink 53 százaléka szerint belefér, hogy időnként az oviskorú gyereknek is ki legyen lakkozva a körme. Azok, akik szerint korai, jellemzően attól tartanak, hogy összemosódnak a fejlődési szakaszok, szerintük mindent a maga idejében kell megtapasztalni. Persze itt az is kérdés, hogy ki dönti el, minek mikor van itt az ideje.
„Járjon magas sarkúban, daueroltasson, használjon szép piros rúzst, szemceruzát is! Miért ne? Miért is tanulná meg, hogy vannak dolgok, amikhez fel kell nőnie, meg kell érnie?” – szól az egyik ironikus hangú vélemény.
„Egy gyereket az különböztet meg a felnőttektől – a nyilvánvaló biológiai különbségek mellett –, hogy sok dologra még nem elég érett, illetve nincs rá szüksége. Ahogyan totál felesleges egy pubertás előtt lévő gyereket dezodorral kenegetni – még nem izzadnak kellemetlen szagút ugyanis, ezért bőven elég a napi rendszeres mosakodás, fürdés –, úgy a smink is teljesen felesleges, sőt káros számukra. Egy gyerek nem kisméretű felnőtt. Úgy tanul, hogy figyel és utánozza a felnőtteket, de azt, hogy mikor minek van itt az ideje, a szülőnek kell benne tudatosítani. Egy óvodás kislányon nincs helye semmilyen festéknek, sem a haján, sem a bőrén, sem a körmén.”
„Szerintem ez a baromi korai szexualizálás, mint a magas sarkú ovison, stb. nem jó. Inkább megpróbálnék kompromisszumokat kötni, és csak fokozatosan hagyni, hogy használjon ezt-azt.”
És bár sokan csak a körömlakk káros hatásait hozták fel ellenérvként, a legtöbb hozzászóló nem volt ennyire szigorú a kérdéssel kapcsolatban, hiszen ma már elég nagy a gyerekbarát, vízbázisú körömlakkok választéka. Annak ellenére, hogy a legtöbb szülő elég laza a kérdésben, általában csak hétvégére, szünetekre engedik meg a gyerekeknek, hogy kifessék a körmüket, amikor pedig kezdődik az óvoda, lemossák a festéket. Ez pedig, úgy tűnik, a legtöbb családban elég jól működő kompromisszum.
„Az én lánykám 5 éves, persze nem oviidőben, hanem csak hétvégén, de kifestheti a körmét. Van gyerekeknek való körömlakkja, vízbázisú, simán vízzel lemosható, így nem káros.”
„Én nyugodtan engedném, nekem is megengedték nyári szünetben és hétvégén, és lám, még itt vagyok, erőben, egészségben. Nem züllöttem el, normális értékrendem van.”
„A 4 éves fiam a lábkörmét szokta hébe-hóba festetni velem (csak oviidőn kívül), ha meglátja, hogy itthon festegetek. De nem mindig... És van babakocsija is.”
A lényeg ebben az esetben is az lenne, hogy megtaláljuk azt az arany középutat, ami mindannyiunk számára kényelmes. A gyerek próbálgathatja a szárnyait, de ne essünk túlzásokba. Következő alkalommal megnézzük, mit gondolnak olvasóink arról, hogy vajon lehet-e az ember túlsúllyal is egészséges.
