Az Esterházy Magánalapítvány által szervezett versenyen elindult 149 háromfős középiskolásokból álló csapatból 14 jutott be a döntőbe. Az első három helyen a nagykanizsai Batthyány Gimnázium Perfetti Sconosciuti, a Budapesti Fazekas Mihály Gimnázium EmlékfoszLányok és a békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium Andrássy Gráciák Kismartonban elnevezésű csapatai végeztek, de különdíjból is jutott bőven.
Középpontban a 20. század
Az idei verseny tematikájában eltért az eddigiektől: fókuszában nem az Esterházy-család története, hanem 20. századi emblematikus személyiségek, az 1930-as évektől, a politikai jobbratolódástól a kommunista hatalomátvételen keresztül az 1956-os forradalomig és az azt követő megtorlásig tartó időszak állt. A múlt század történelmi viharait, politikai, ideológiai szélsőségeit sorsfordító személyek portréin, történetein keresztül tanulmányozzák a versenyzők. A történelmi személyek mellett a versenyzők kevésbé ismert hősök és saját családtagjaik történeteit is feltérképezték a korábbi fordulókban, így testközelből ismerhették meg a korszak eseményeit. A diákok munkái mind szuperek lettek, így hosszas gondolkodás után, nagy nehezen választottuk csak ki közülük a három kedvencünket, akiknek videós pályázati anyagait be is mutatjuk. A versenyzőktől azt is megkérdeztük, hogy mi motiválta őket, illetve miért éppen a választott téma mellett tették le a voksukat.
A nagybátyja levetett kabátja
A nemesvámosi Fehérlófia Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola EQUI ALBA csapatának tagjai az országosan is ismert és tisztelt 1956-os veszprémi hőst, Brusznyai Árpádot választották. Amellett, hogy kutatásuk során számos új dolgot megtudtak Veszprémről, a diákok különleges tapasztalatokat is szereztek.
„Az időszak történéseiből különösen egyéni sorsok fogtak meg minket: például amikor olyan gimnazistáról hallottunk egy megható történetet, aki nagybátyja levetett kabátjában járt – elsőre nem tűnik egyedi esetnek, de egy idős bácsi által elmesélve nagyon megérintett minket. Az pedig egyetemesen megráz mindenkit, ha olyan történetet hall, hogy az egyik forradalmár fiatalt börtönben tartották addig, míg nagykorúvá nem vált, és aztán végezték ki – ő annyi idős volt 1956-ban, mint mi most” – mesélték az EQUI ALBA csapatának tagjai.
Hitték, hogy meg tudnak egyezni
A BMSZC Puskás Tivadar Távközlési Technikum Infokommunikációs Szakgimnáziumának Gyáli úti srácok csapata olyan emberről szerette volna írni az esszét, aki több arcát is látta a világnak, emellett pedig valamilyen szinten kötődni is tudnak hozzá. Így esett a választásuk Angyal Istvánra, aki a Tűzoltó utcai csoport vezetője volt 1956-ban. A diákok lehetőségeikhez mérten meg szerették volna tudni, hogy milyen ember is volt valójában, tanáruk közreműködésével így jutottak el Rajna Tiborhoz, aki személyesen ismerte Angyalt, sőt együtt is harcoltak.
„Volt szerencsénk a kisfilm kapcsán egy forradalmárral, Rajna Tiborral, interjút készíteni, amin keresztül jobban beleláttunk a forradalomba. Hallhattuk, hogy a Tűzoltó utcaiak végig a békét akarták elérni, és harcot nem kezdeményeztek. Folyamatosan tárgyaltak a vezetőkkel, és hitték, hogy meg tudnak egyezni velük. Engem ez fogott meg a legjobban, hogy nem azon volt a hangsúly, hogy egy háborúval kivívják a szabadságot, hanem hogy békésen, mindkét fél számára megfelelő békét kössenek” – emlékezett vissza a Gyáli úti srácok egyike.
A holokauszt nem válogatott
A Budapest Fazekas Mihály Gimnázium EmlékfoszLányok csapata olyan témát keresett, ami nemcsak közel áll hozzájuk, de feldolgozása kihívást is jelent számukra. Fontosnak tartották, hogy a saját nézőpontjukon keresztül közvetítsék a múlt történéseit. Szerették volna megmutatni, hogy bár általában az áldozatairól beszélünk, a holokauszt nem válogatott, mindenkit érintett valamilyen módon.
„A történelem mindig befolyásolja az emberek életét, és ez különösen igaz a 20. századra. Ezért volt érdekes megvizsgálni Pilinszky János életét. A világháború és a haditáborélmény hatással volt mind rá, mind költészetére. A férfi sorsának megismerésével betekintést kaptunk a 20. század különböző területeire is” – mesélték a lányok.
Digitális múlt?
A történelmi tudás mellett a fiatalok a digitális világban is elmerülhettek, hiszen az esszéírást követően videót kellett készíteniük az adott témáról. A Gyáli úti srácok csapatának tagja jó kihívásként élte meg a kisfilm körüli munkálatokat, hiszen a kreatív feladatok (kreatív csoportkép, Insta-video, digitális háttérkép) megvalósítását főként ő csinálta, digitális stúdióban. Az EQUI ALBA tagjai más módszert választottak: „A csapat először átgondolta, mit szeretne megjeleníteni, utána kiosztottuk a feladatokat. Egyikünk megírta a forgatókönyvet, más engedélyeket szerzett a forgatáshoz, megint más jelmezeket gyűjtött és embereket toborzott. De nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a videónkat mi, diákok készítettük, az operatőri munkától kezdve a zene kiválasztásán át, a vágásig, csak néhány szakmai kérdésben konzultáltunk tanárainkkal.”
De nem csak a diákok élvezték a versenyt, elmondásuk alapján a felkészítő tanárok is elégedettek voltak. Szerintük a fiatalok – amellett, hogy beleláttak a múlt történéseibe – azonosulni tudtak a történetekkel, a szereplőkkel, sőt a kreativitásukra is szükség volt. Külön öröm ilyenkor, hogy az iskola keretein kívül a tanár-diák kapcsolat is szorosabbra fűződik, nemcsak szakmai, de emberi tekintetben is.
