Mennyit számít a személyiségedben, hogy hányadik gyerek vagy?

Az általánosan elterjedt nézet szerint az elsőszülött gyerekek, akiknek kiskoruktól kezdve stabil és megbecsült státuszuk van a családon belül, felnőttként felelősségteljesebb, megfontoltabb személyekké válnak, ellenben a másod- illetve harmadszülöttek, akik gyakran úgy érzik, jobban meg kell küzdeniük szüleik figyelmének elnyeréséért, inkább hajlanak a kockázatkereső, lázadó attitűdre. Napjainkban azonban megdőlni látszik ez az elmélet – számol be a ScienceAlert.

Mítosz csupán az ifjabb testvérek „lázadása”?

Frank J. Sulloway, a Kaliforniai Egyetem pszichológusának Lázadásra született (Born to Rebel) című könyve 1996-os megjelenését követően bombaként robbant a köztudatba az a hiedelem, miszerint a szülők a nagyobb, illetve kisebb testvérekkel szemben tanúsított eltérő attitűdje alapvetően meghatározza, az adott gyermekek felnőttkorukban milyen személyiséggé fejlődnek. Az azóta eltelt évtizedekben azonban egyre több tanulmány látott napvilágot, melyek cáfolni igyekeznek Sulloway megállapításait. Ezek közül a legutóbbi, egy német kutatás például egyértelműen úgy találta, hogy nincs valódi összefüggés a születési sorrend és felnőttkori személyiségünk között.

A Proceedings of the National Academy of Sciences hasábjain megjelent tanulmány első szerzője, Ralph Hertwig, a berlini Max Planck Intézet pszichológiaprofesszora, kezdetben úgy hitte, vizsgálataik megerősítik majd Sulloway elméletét – nagyot tévedett. A kutatás során Hertwig és munkatársai három különböző mintából dolgoztak: egyrészt híres felfedezők és forradalmárok életrajzát tanulmányozták, másrészt egy tizenegyezer német háztartást érintő felmérés adatait vizsgálták meg, végül pedig az ún. Basel–Berlin Kockázatkutatás eredményeit fésülték végig, melynek során tudósok ezerötszáz személyt faggattak ki rizikóvállalási hajlandóságukról – például milyen gyakran szeretkeznek védekezés nélkül, vagy vezetnek a megengedett sebességnél gyorsabban.

Az így nyert eredmények azt mutatták, valójában semmilyen összefüggés nem állapítható meg aközött, hogy valaki első, második vagy harmadik gyermekként jött a világra és hogy mennyire hajlamos kockázatosan élni. Egy korábbi kutatás, melyet a Lipcsei Egyetem professzora, Stefan Schmuckle végzett húszezer személy adatainkat vizsgálatával, még 2015-ben, hasonló tanulságra jutott. Schmuckle és kollégái úgy találták, a születési sorrend nem befolyásolja a pszichológia által öt fő személyiségjegynek titulált jellemzők (extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, érzelmi stabilitás, intellektus) arányát egy adott embernél. Ugyanezt állapította meg a Houstoni Egyetem munkatársainak szintén 2015-ben végzett kutatása, melyben 370 ezer középiskolai tanuló személyiségét vizsgálták meg a szakemberek.

Ellenben mindkét kutatás, illetve több más, korábban megjelent tanulmány is, úgy találta, hogy az elsőszülöttek valamivel intelligensebbek, mint testvéreik. A különbség mindössze egy vagy két IQ-pontnyi előny az idősebb fivér vagy nővér számára, melynek oka valószínűleg abban rejlik, hogy ők több odafigyelést kapnak szüleiktől, mely jobban segíti mentális képességeik fejlődését, míg a fiatalabb testvérek esetében már megoszlik a szülők figyelme gyermekeik között.

Nem a szülői figyelem, a társadalmi szokások formálnak minket

Sulloway persze nem késlekedett a válasszal, kifejtette, hogy szerinte cáfolói nem tettek különbséget az általuk vizsgált jeles személyiségek tetteinek súlya és természete között. A pszichológus szerint míg az elsőszülött Newton vagy Einstein a „rideg” tudomány területén alkotott maradandót – hiszen az idősebb testvérek intelligenciája magasabb –, az olyan tudósok, mint például a negyedik gyermekként született Kopernikusz vagy az ötödikként világra jött Charles Darwin elméletei alapjaiban rengették meg a világról alkotott képünket, vagyis a „fennálló renddel” szembeni lázadó magatartás legszebb kifejeződéseinek tekinthetők. 2010-ben Sulloway szintén összefüggéseket állapított meg a sportolók pályán tanúsított viselkedése és születési sorrendjük között – szerinte a kisebb testvérek itt is kihívóbban lépnek fel.

A nemrég elhunyt Judith Rich Harris pszichológus ellenben úgy látta, valóban léteznek különbségek az elsőszülöttek és kisebb testvéreik között elfoglalt pozíciókban és az ezekhez társuló személyiségjegyekben, ezek azonban sokkal inkább társadalmi és kulturális, mintsem alkati különbségekre vezethetőek vissza. A régi arisztokrata családokban a legidősebb fiúgyermek örökölte édesapja pozícióját és vagyonát, miként ma is leggyakrabban az idősebb testvérek veszik át a szülői vállalkozás vezetését, mely nagyobb felelősséggel és megfontoltabb attitűddel jár. Ugyanígy, a vagyonilag kevésbé szerencsés családok gyakran csak elsőszülött gyermekük felsőoktatási tanulmányait tudják finanszírozni, ezért a kisebb testvéreknek jobban meg kell küzdeniük a magasabb társadalmi pozíciókért.

Akárhogy is legyen, a számtalan eltérő nézet folyamatos diskurzust generál a témában, így valószínűleg újabb és újabb kutatásokra számíthatunk a közeljövőben, melyek egyik vagy másik fél állításait igyekeznek majd bizonyítani.