Gyere, Dávid, megjött a coach nénid! A hetedikes nyurga Dávid a hirtelen növéstől kissé széteső járásával közeledik a folyosón. Szégyenlős félmosolya büszke vigyorra vált menet közben, és a „coach nénit” már kihúzott háttal öleli meg. Csak egy kis ölelés persze, de ez is alig hihető egy hetedikes fiútól. Együtt mennek végig a kápolnához, ahol a földre telepedve kezdődik meg a heti coaching ülés.
A „coach néni” Sárdi-Papp Réka, aki coachként nemcsak felnőttekkel, hanem gyerekekkel, kamaszokkal is dolgozik. A cikkben a kecskeméti Piarista Iskolában folytatott program példáján mutatjuk be, hogyan működhet egy coaching program egy iskolában. Ugyanakkor a bemutatott példák tipikus, gyerekeket érintő esetek, NEM ebben az iskolában hangzottak el. Dávid is kitalált név.
– Igen, itt a földön ültünk – meséli Réka –, de azt veszem észre, hogy bárhol lehetünk. Gyerekekkel dolgozva fokozottan igaz az, ami általában is megtörténik egy coachingban, a beszélgetés mintha burkot vonna körénk, annyira egymásra lehet hangolódni, hogy szinte mindegy, hol történik.
Mi ez a program, amiben részt vettél?
Tavaly csatlakoztam, a képzőm, Göntér Móni hívott, akitől a Solution Surfersnél megoldásközpontú coachingmódszertant tanultam korábban. A kecskeméti Piarista Iskolában tartottunk 5-6 alkalmas coachingfolyamatokat gyerekeknek. Főleg felső tagozatosok voltak, de hozzám például járt egy alsós is. Az volt a jó, hogy teljesen szabad kezet kaptunk a gyerekekkel való munkában, az iskola vezetése, a tanárok, semmilyen elvárást nem fogalmaztak meg felénk. Nem mondták előre, hogy ez a gyerek magatartászavaros, annak meg más téren kéne fejlődnie. Úgy álltak hozzá, hogy ha egy gyerek szakértő segítséggel azon a témán tud dolgozni, ami számára – és nem az iskola vagy a szülők számára – a legfontosabb, akkor az ottani változás, a saját megoldása megtalálása magával fogja húzni más téren is a változásokat. Bebizonyosodott, hogy igazuk volt.
A tavalyi tavaszi félévben dolgoztam a gyerekekkel. Az őszi félévben az iskola már fel tudta mérni, hogy milyen változások történnek, milyen hatások tapasztalhatók. Az eredmény az lett, hogy csökkentek a magatartásproblémák, volt, ahol nőtt a tanulmányi átlag.
Hogyan fogadták a gyerekek a lehetőséget?
Örömmel jöttek, nagyon szerették. A részvétel önkéntes volt, nem jelöltek ki senkit, hogy neked coachingra kéne járnod. Ugyanakkor a tanárok maguk is hisznek a gyerekekre, kamaszokra alkalmazott megoldásfókuszú módszerben, sokan maguk is elvégezték a képzést, így hitelesen tudták közvetíteni a lényegét. Az első alkalommal elmondtam a gyerekeknek, hogy a felnőtteknél, a munka világában is az kap coachingot, akit fejlődőképesnek látnak, akiben hisznek, így már az elején nőtt az önbizalmuk és a motivációjuk.
Ha a tanárok maguk is coachok, akkor miért kellettetek ti kívülről?
Teljesen más egy idegennek elmondani a gondjaidat, mondjuk, a barátnőddel való összeveszésedet, mint egy tanárnak, aki esetleg holnap magyarból feleltetni fog. Ezt értették a tanárok is, ezért kértek fel minket. Az is előnye a külső coachnak, hogy ha én, az idegen coach néni veszem észre, hogy ügyes valamiben, jelzem vissza neki, hogy milyen erő és kitartás van benne, annak talán nagyobb a súlya is, mint ha anya, apa mondják ezt, akik úgyis szépnek látnak.
Miben más a gyerekek coachingja, mint a felnőtteké?
Sok dologban ugyanolyan, mint a felnőttekkel. A brief coaching módszertana, amivel jórészt itt dolgoztunk, eleve különbözik más módszertanoktól abban, hogy a problémára egyáltalán nem fókuszál, csak a megoldásra. Míg felnőttként néha igényünk van arra, hogy megértsük, az adott elakadás hogyan alakult ki, és az okokkal, a problémával foglalkozunk, addig ez a gyerekeket eléggé hidegen hagyja.
Emiatt a brief coaching szuperül működik velük. Ők, ha eljönnek, arra kíváncsiak, hogyan érik el a céljukat. Nem érdekli őket a probléma elemzése. El szoktuk képzelni azt az állapotot, amikor már nincs probléma, már megvan a megoldás, és ebben teljesen el tudnak merülni. Ha azzal jön, hogy nem mer megszólalni több ember előtt, nem azt nézzük meg, mi ennek az oka, hanem hogy milyen lesz az, amikor már jól megy neki. Nagyon jól moziznak.
Miből áll a brief coaching a gyerekekkel?
A gyerekekkel való coaching három pilléren nyugszik: a pozitív visszajelzés, az erőforrásaik összegyűjtése és a megoldás keresése. Sok energiát és önbizalmat kapnak ebből. Az egyik gyerek például úgy kezdte, hogy ő nem tud szemkontaktust tartani. De egyszer csak megkérdezte menet közben, jól látja-e, hogy furcsán áll a könyököm. Ezt soha senki nem veszi észre, egy gyerekkori törés maradványa. Mondtam neki, hogy bár nem néz a szemembe, de figyelmes, mert olyat is meglát, amit senki más. Örült, mert észrevette, és büszke volt arra, hogy bátor volt, szóvá merte tenni. Már az elején megállapodunk a gyerekekkel abban, hogy semmilyen kérdésre nem kell válaszolniuk, ha nem szeretnének, illetve bármit megkérdezhetnek, amire kíváncsiak. Ez felszabadítóan hat rájuk.
A brief vagy megoldásfókuszú coaching...
Steve de Shazer és Insoo Kim Berg valamint munkatársaik által indított terápiás és coachingszemlélet. Sok ezer terápiás ülés elemzésével kialakított módszertan, melybe azokat a gyakorlatokat gyűjtötték, amik a legtöbb pozitív változást hozták. Arra fókuszál, miből fogja tudni az ügyfél, hogy céljait elérte, és mit tesz már most is, ami segíti majd, hogy ezt megtegye. A megoldás felé tereli a klienst, akár a probléma kifejtése nélkül is. Shazer felismerése a módszer alapja: egy probléma okai szélsőségesen bonyolultak lehetnek, de a megoldás nem szükségképpen kell hogy az legyen.
Brief (rövid) coachingnak azért hívják, mert nagyon kevés, akár egy ülés is elég ahhoz, hogy a kliens valódi változást, javulást tapasztaljon.
A coachingban a témát a kliens hozza, a felelősség pedig közös. Ez más, mint amihez hozzá vannak szokva a gyerekek, hiszen általában a pedagógus mondja meg, hogy mivel foglalkozzanak. Eleinte furcsa volt nekik ez a szabadság és felelősség, de utána nagyon motiválón hatott rájuk. Nem azt érezték, hogy elvárás van feléjük, hanem elkezdtek hinni abban, hogy meg tudják csinálni, amit szeretnének.
Milyen témákkal jönnek a gyerekek a coachingba?
Mint a felnőtteknél is, ez elég változatos. Sokat foglalkozunk például azzal, hogy tisztázzuk a fogalmakat. A felnőtteknél is fontos ez a coachingban, hiszen két ember teljesen mást érthet egy-egy fogalom alatt. Például ki az igazi barát? A barátság fogalmának tisztázása nemcsak azért kell, hogy a coach és a kliens ugyanarról beszéljen, hanem arra jó igazán, hogy a kliens magában tisztázza, mit is jelent számára valami. A barátság témában van, aki rájön, hogy számára a barátság nem az együtt lógást, hanem valami mélyebb, bizalmasabb dolgot jelent, és ezt nem attól fogja megkapni, akitől eddig kétségbeesetten várta, hanem érdemes máshol körülnéznie. Előfordul, hogy sírás is van. Nehéz látni, hogy egy gyerek sír – de ez felszabadító, gyógyító sírás.
Az érzelmeket is tanuljuk. Sokan, még felnőttek is, leragadnak két-három érzelemnél: jól, rosszul érzem magam. Ha megtaláljuk, hogy egy-egy helyzetben a sok árnyalt jelentésű érzelem közül mit érzett, akkor már könnyebben rájövünk arra is, hogy emögött milyen igények, szükségletek vannak.
Például egy gyerek rettentően vágyik egy új tárgyra. Úgy érzi, muszáj megkapnia. A beszélgetésünk során pedig kiderül számára, hogy nem is a tárgy kell, hanem az édesanyjával az a néhány közösen töltött óra, amíg elmennek megvenni. Ezután otthon is jobban ki tudja fejezni, hogy mit szeretne, és nem ragaszkodik makacsul egy olyan dologhoz, amit talán a szülei éppen nem tudnak megvenni neki.
Jellemző a gyerekekre az is, hogy nagyon kreatívak. Egy-egy eszközt néha egészen másképp használnak, mint ahogy azt eredetileg terveztem, de így is nagyon jól működik. Gyakran használok érzéskártyákat, amin érzelmeket kifejező arcok vannak. Van olyan gyerek, aki megfog egy kártyát, és ezen keresztül beszél. Így könnyebb szavakba öntenie, ami benne van.
Összességében hogyan élték meg a gyerekek a coachingot?
Motiváltak voltak, energiát adott nekik. A végén kaptak oklevelet, szép fényes papíron, amin gratulálunk, hogy önismereti munkát végeztek. Ez is nagyon tetszett nekik. A legnagyobb erőt a pozitív visszajelzésekben látom. Ezek által rátalálnak belső erőforrásaikra, és megerősödik a hitük magukban, illetve abban, hogy képesek azzá válni, amivé szeretnének.
