Egy közelmúltban megjelent írásunk kisebb kommentcunamit váltott ki a Facebookon, ugyanis a felesleges babaholmikat bemutató cikkben a felsorolásban ott szerepelt a légzésfigyelő is. Az olvasói reakciókból és a cikkbe bekerült szavazásból kiderült, hogy az anyák többsége szerint a légzésfigyelő fontos: válaszadóink 40 százaléka szerint életet menthet, 37 százalékot megnyugtat a tudat, hogy jelez, ha baj van, míg 23 százalék véli úgy, hogy nincs értelme az eszköznek.
Személy szerint egyik gyermekemnél sem használtam légzésfigyelőt. Miután utánaolvastam a témának, úgy éreztem, hogy nincs rá szükség, mivel vagy az ágyunkhoz csatlakoztatott babaöbölben aludtak, vagy közvetlenül mellettem. De sok olyan ismerősöm van, akinél a baba külön szobában aludt, és használt légzésfigyelőt, mert megnyugtatta, hogy van egy készülék, ami figyelmezteti, ha gond van.
A légzésfigyelő azonban könnyen hamis biztonságérzetet adhat, mert csak akkor van igazán értelme, ha elvégeztünk egy újraélesztő tanfolyamot, és tudjuk, hogy mit kell akkor csinálni, ha a baba légzése leáll. Az ébresztgetés, felkapás ugyanis kevés, ha valóban baj van.
A bölcsőhalál okai
A hirtelen csecsemőhalál vagy bölcsőhalál (angolul sudden infant death syndrome, SIDS) az egy év alatti kisbabákat veszélyezteti. A hazai gyakoriságáról pontos információ nincsen, ám a KSH adataiból tudjuk, hogy míg 2010-ben 1000 élveszülöttre 9,2 halálozás jutott (egyéves kor alatt), addig 2016-ra ez a szám 3,9-re csökkent. Összességében tehát szerencsére egy nagyon ritka dologról van szó, de persze ez nem vigasz azoknak, akik ezt szülőként átélték.
A bölcsőhalál valószínűségét növeli a koraszülöttség, a kis születési súly, a hason altatás, a túl puha matrac, a túlöltöztetés, a szülők és a környezetben élők dohányzása, valamint az alkohol- és a drogfogyasztás. Korábban a szülővel való együtt alvást is a kockázati tényezők közé sorolták, ám ma már ez nem ilyen egyértelmű.
A brit UNICEF bölcsőhalálról kiadott tájékoztatója szerint a SIDS miatt elhunyt babáknak a fele együtt aludt a szülővel, ám ezeknek a haláleseteknek a 90 százaléka megelőzhető lett volna. Az együtt alvás ugyanis valóban veszélyes akkor, ha például ülve, kézben tartott babával történik a kanapén vagy egy fotelban. A szülő pedig azért ül fotelba, mert azt mondták neki, hogy az együtt alvás veszélyes. Ám a baba gyakori éjszakai ébredése miatt a legtöbb anya mégiscsak elbóbiskol ilyenkor, ami sokkal veszélyesebb, mintha fekvő pozícióban, a saját ágyába venné maga mellé a babát, hogy megszoptassa.
Mit mond a gyerekorvos?
„A legfontosabb információ a légzésfigyelővel kapcsolatosan az – bár vannak, akik ezzel nincsenek tisztában –, hogy önmagában nem ment életet, sőt egyfajta hamis biztonságérzetet adhat a szülők számára a hirtelen csecsemőhalál vonatkozásában” – mondja dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekorvos. „Valami olyasmit, hogy majd ez időben figyelmeztet, ők gyorsan ott teremnek, felveszik a babát, aki már veszi is a levegőt. Sőt, majd a riasztó hangjának hatására vesz levegőt a baba. A mai napig az a tapasztalat, hogy sok tévhit kering a légzésfigyelőkkel, azok alkalmazásával kapcsolatban.”
„Egyelőre sajnos nem áll rendelkezésre olyan berendezés, műszer, amely képes lenne megelőzni a hirtelen csecsemőhalált, illetve csökkenteni annak a valószínűségét, és még nincs olyan biztos tudományos adat sem, amely igazolná és alátámasztaná ezen műszerek hatásosságát a bölcsőhalál megelőzésében. Mégis erősen él a köztudatban ez a félreértés” – teszi hozzá a doktornő, aki maga is édesanya.
A gyermekorvos elmondta, hogy korábban azt gondolták, a SIDS kiváltó oka az alvási apnoe (hosszabb légzéskimaradás az alvás mély periódusában), és úgy vélték, hogy ha sikerül „elcsípni” ezt az apnoés eseményt, akkor megelőzhető a baba halála. Úgy tűnik azonban, hogy a bölcsőhalált nem vezeti be ilyen légzéskimaradás, hanem először a keringés áll le, majd ennek következtében a légzés.
Abban az esetben, ha mégis bekövetkezne egy ilyen légzésszünet, vagyis az apnoe lenne az elsődleges, és ebből adódna a SIDS, akkor a műszer riasztásakor a baba mélyen alszik, emiatt levegőt ugyan nem vesz, de a szíve, keringése még működik. „Ilyenkor valóban elegendő lehet valamely fizikális inger alkalmazása, a baba felébresztése, megmozgatása. Ez viszonylag egyszerű, egyértelmű helyzet, és bárki laikus képes lenne segíteni a babán.
Viszont a vizsgálatok azt mutatják, hogy a SIDS-et nem előzi meg hosszabb légzéskimaradás, hanem a baba előbb hirtelen halált hal, leáll a keringése, majd amikor már halott állapotban másodpercek óta nem lélegzik, akkor jelez be a légzésfigyelő. Mivel ilyenkor nincs szívműködés és keringés, a fizikális ingerek, az ébresztgetés, a rázogatás mit sem segít. Kizárólag hatékony, komplex újraélesztés alkalmazása esetén van esély az állapot visszafordítására” – emeli ki dr. Aschenbrenner Zsuzsanna.
„Sajnos azonban az újraélesztés még professzionális szakembergárda, ideális körülmények (műszerek, gyógyszerek stb.) mellett sem mindig lehetséges egy pár perce meghalt csecsemőnél” – teszi hozzá. „Ehhez képest otthon a halálra rémült szülők laikusként, műszerek és gyógyszerek nélkül, jó esetben egy újraélesztési tanfolyammal a hátuk mögött fognak neki – szinte biztos, hogy nagyobb időveszteséggel – a baba reanimációjának.” De természetesen minden ilyen esetben neki kell fogni, és meg kell próbálni a baba keringését, légzését legalább addig fenntartani, amíg a szakmai segítség megérkezik.
Nem véletlen tehát, hogy mások mellett például az amerikai gyermekorvosok szakmai kollégiuma sem ajánlja a légzésfigyelő használatát. Kihangsúlyozzák a hamis biztonságérzetet, azt, hogy a műszer nem alkalmas a SIDS megelőzésére, kivédésére.
Inkább aludjon közel a baba
A gyermekorvos tapasztalata szerint a légzésfigyelő mellett a szülők hajlamosak arra, hogy már a nagyon pici babát is maguktól távol, másik helyiségben altassák, ez viszont rizikótényezője lehet a hirtelen csecsemőhalálnak.
„Sokan elkerekedett szemmel hallgatnak, amikor azt mondom, hogy kisbabájuk képes a vele egy légtérben alvó édesanyja élettani funkcióira, így légzése ritmusára is ‘rákapcsolódni’, amely a bölcsőhalál tekintetében egy fontos védőfaktor lehet. Az éjszakai közelség, a testkontaktus lehetősége segíti a baba hőszabályozását, a karnyújtásnyira vagy közelebb alvó, igényei szerint szopó, szülőkhöz bújó kisbaba pedig a szükséges táplálékhoz is könnyen hozzájut” – mondja dr. Aschenbrenner Zsuzsanna.
Összességében tehát elmondható, hogy nem tilos a légzésfigyelő, például apnoékra hajlamos koraszülötteknek ajánlják is az orvosok, de újraélesztési tanfolyam elvégzése és a tanultak magabiztos alkalmazása nélkül mit sem ér a gyermekorvos szerint. „Sokkal inkább érdemes előnyben részesíteni a baba szülők közvetlen közelében történő elhelyezését, az igényei szerinti testi kontaktus, szoptatások biztosítását. Úgy tűnik, hogy a szülők a ma létező legbiztonságosabb légzésfigyelők” – zárta a doktornő.
