A bárányhimlő elég megosztó téma az anyák körében. Van, aki úgy áll hozzá, hogy ő maga is átesett rajta, túlélte, a gyereknek se lesz tőle baja, legalább utána többet nem kell miatta aggódni. Más azt mondja, hogy ha van ellene oltás, akkor miért hagyjam szenvedni a gyerekem, ráadásul ott vannak a szövődmények is, inkább előzzük meg a dolgot. Én magam is az utóbbi álláspontot képviselem, és mindkét gyermekem beoltattam, még mielőtt közösségbe került volna.
2019-től már nem lesz kérdés az oltás, ugyanis bekerült az életkorhoz kötött kötelező oltások rendjébe, és várhatóan 15 és 18 hónapos korban kapják majd meg a gyerekek – mondja dr. Aschenbrenner Zsuzsanna csecsemő- és gyermekgyógyász, akit a bárányhimlőről kérdeztünk.
Miért fontos az oltás?
A gyermekorvosok tapasztalata az, és ezt a szülői észrevételek is megerősítik, hogy a bárányhimlő ma már súlyosabb lefolyású betegség lehet, mint régen. Nem ritkák a szövődményes esetek sem, amelyek miatt a gyerekek kórházi, adott esetben intenzív osztályos ápolást igényelnek.
Az oltások beadásával kisebb a valószínűsége a megfertőződésnek (természetesen az oltások nem nyújtanak százszázalékos védelmet, de ez a védettség akár kilencvenszázalékos is lehet), egy esetleges megbetegedés esetén pedig sokkal enyhébb és gyorsabb lefolyásra lehet számítani. Ami még nagyon fontos: az oltás védelmében egy esetleges fertőzés esetén nagyobb eséllyel kerülhetőek el a súlyos szövődmények is.
Érdemes a gyerekközösségbe való bekerülés előtt tervezetten beadatni a két oltásból álló oltási sort. Azt is fontos azonban tudni, hogy egy bárányhimlős beteggel történt kontaktus után még 72 óra áll rendelkezésre ahhoz, hogy a gyermek az első oltást megkapja. A hosszú lappangási idő miatt jó eséllyel megvédheti őt a betegségtől, vagy enyhítheti majd annak lefolyását.
Felnőttként is érdemes oltatni?
Igen, különösen fontos lehet a betegségen még át nem esett felnőttek védőoltása. A felnőttkorban elszenvedett bárányhimlő súlyosabb lefolyást mutathat, mint gyerekkorban. Akkor sem tekintjük banális gyerekbetegségnek, de különösen nem tekintjük enyhe betegségnek egy felnőttnél.
A várandósságra készülő, korábban még bárányhimlőn át nem esett nők esetében a tudatos családtervezés része kell hogy legyen a bárányhimlő elleni immunizálás, az oltás beadása. Ugyanis a bárányhimlő súlyos veszélyt jelenthet a magzatra nézve is.
Vannak szülők, akik oltás helyett bárányhimlőpartira viszik a gyereket
Egyáltalán nem értek vele egyet. Felelőtlen hozzáállásnak tartom, hiszen szándékosan egy potenciálisan súlyos szövődményekkel fenyegető betegségnek teszik ki a gyereküket.
A bárányhimlő szövődmények nélkül is kellemetlen betegség. Lázzal jár, rossz közérzettel, kínzó viszketéssel, akár több száz, váladékozó, érzékeny helyen kialakuló, kellemetlen kiütéssel (például szájban, orrban, hallójáratban, nemi szerveken, szemhéjakon stb.). Magának sem kívánja senki, milyen jogon teszi ezt meg a gyerekével?
Ha már beteg a gyermek, hogyan enyhíthetjük a panaszokat?
Sok a tévhit azzal kapcsolatban, hogy szabad-e kenni a kiütéses bőrt, és ha igen, akkor mivel. Léteznek már olyan, speciálisan a bárányhimlős kiütések kezelésére kifejlesztett készítmények, amelyek helyileg enyhítik a viszketést, de nem gátolják a gyógyulást, és nem járulnak hozzá egy esetleges felülfertőzés kialakulásához. Ezek vény nélkül kaphatók a patikákban. A korábban nagyon népszerű cinkes rázókeverék alkalmazása ellenjavallt, ehelyett esetleg mentolos hintőpor alkalmazható.
Tévhit, hogy a bárányhimlős gyermek nem fürödhet, és „dunsztban” kell tartani, mert így „jobban kijön a betegség”. Javasolt a rendszeres tusolás, és érdemes a gyermeket kényelmes, laza, jól szellőző pamutruházatba öltöztetni. Kerüljük a túlöltöztetést, a betakargatást!
Érdemes a gyermek körmeit rövidre vágni, és szükség esetén kaphat szájon át adható, viszketést csillapító gyógyszert is. A „szobafogság” sem indokolt. Ha jól van a gyermek, nyugodtan kimehet a szabad levegőre, de természetesen úgy, hogy másra ne jelentsen fertőzésveszélyt. Szövődménymentes esetben a gyógyulás nagyjából két hétig tart.
