A sokat kütyüző gyerekek jobban figyelnek a részletekre

Az etológia, a viselkedés tudománya mindig is a szívem csücske volt. Zoológiát tanultam, és egy időben kacérkodtam a gondolattal, hogy az etológusi pálya felé vegyem az irányt, ám végül másfelé sodort az élet. De az érdeklődés megmaradt, és a kutyáimmal egy időben rendszeresen jártunk az ELTE Etológia Tanszék tesztjeire. Aztán amikor hallottam, hogy a legújabb vizsgálataikhoz ovis gyerekeket keresnek, természetes volt, hogy a lányommal, Dorkával is megpróbáljuk – persze, csak ha ő is akarja.

Amikor megérkeztünk a lágymányosi kampuszra, nagyon lelkes volt. Aztán mikor beléptünk Konok Veronika szobájába, picit megszeppent, pedig a szoba inkább hasonlított egy barátságos irodára, mint egy laborra. Verával először beszélgetni kezdtünk a korábbi vizsgálataikról, időt adva Dorkának, hogy feloldódjon. Közben kiderült, hogy a tanszéken van pár kismacska, akikkel meg lehetne ismerkedni, így kaptunk az alkalmon, és elmentünk cicát simogatni. Ez megtette a hatását, mert amikor utána visszamentünk, Dorka megkérdezte: „Mikor lehet a tableten játszani?”  

Így végül nekifutottunk a kísérletnek. A tesztben kétféle játékot kellett játszani, az egyikben a reakcióidő volt a lényeg, míg a másikban értelmezni kellett a látottakat, és az alapján kiválasztani a megfelelő választ, vagy épp nem kellett csinálni semmit. Vera elmondta, hogy a gyerekeknek ez az egyik legnehezebb: amikor ott van egy gomb, de nem kell megnyomni, mert a helyes válasz az, ha vár. Dorka végül nagyon élvezte a tesztet, és nagyon ügyes volt benne. A teszt után pedig jöhetett egy kis szabad rajzolás, és a végén még ajándékot is kapott. 

Az 1-2 évesek 30 százaléka már használt okoskészüléket

Az Etológia Tanszéken belül működő Alfa Generáció Labor hivatalosan nagyjából egy évvel ezelőtt kezdte meg a működését, bár a tanszéken már korábban is végeztek mobilos kutatásokat, de főleg felnőtteken. A kutatócsoport végül egy pályázatnak köszönhetően született meg, és a célja, hogy megvizsgálja, milyen hatással van a 2010 után születettekre (vagyis az alfa generációra), hogy az ő életüknek már ennyire szerves része a technológia. 

Vera a beszélgetésünk során elmondta, hogy bár láthatóan sokakat foglalkoztat ez a téma, mégis nagyon kevés olyan jellegű vizsgálat van, amely ténylegesen az okoskészülékek hatását vizsgálná. Kérdőíves felmérésből ugyanakkor több is van, és egy ilyet ők is elvégeztek, melyben több mint 1200 magyar szülő vett részt. Kiderült, hogy a gyerekek egyre fiatalabb életkorban kerülnek először kapcsolatba az okoskészülékekkel, s míg egy 8 éves gyerek átlagosan csak 4-5 évesen kezdett el tabletezni/mobilozni, addig a mai 1-2 év közöttieknek a harmada már használ valamilyen kütyüt – ami rendszerint még inkább passzív tevékenységet jelent, például mesenézést. A 4-5 éveseknek viszont már a kétharmada kütyüzik rendszeresen, és ők többnyire önállóan használják az okoseszközöket, nemcsak videónézésre, hanem például játékra.

A kütyüző gyerekek nehezebben látnak bele a másik fejébe

A laborban jelenleg a második viselkedéstesztet végzik, és eddig körülbelül 80 gyerek fordult meg náluk. Az első vizsgálat eredményeiből készült publikáció hamarosan megjelenik, így erről Vera már elárult néhány érdekességet. Például az derült ki, hogy a sokat kütyüző gyerekek rosszabbul teljesítenek azokban a feladatokban, ahol a másik fejével kell gondolkodni. Ennek az oka az lehet, hogy ezek a gyerekek kevesebb időt töltenek társas interakciókkal a szülővel vagy másik gyerekekkel, pedig ez nagyon fontos a társas készségek fejlődése szempontjából. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a sokat telefonozó gyerekek jobban figyelnek a részletekre, mint az egészre. Ha ugyanis van egy mintázat, ahol a nagy minta sok apró másik mintából áll, akkor az emberek rendszerint a nagy képet ismerik fel először. Ezzel szemben az okostelefonozó gyerekek a kis mintát veszik észre hamarabb, ez pedig valószínűleg azzal lehet kapcsolatban, hogy a készülékeken nagyon precíz finommozgásokra van szükség. 

Mivel a most futó viselkedésteszt novemberben lezárul, így elárulhatom, hogy Dorkának először egy olyan játékkal kellett játszani, amelyikben a felszálló lufikat kellett az ujjával kipukkasztani, míg a másikban a téli álmát alvó medvét kellett felébreszteni, vagy épp hagyni, hogy tovább aludjon – mindezt attól függően, hogy milyen az időjárás. A gombnyomástól függően különböző animációk jelentek meg a maciról, így az egész játék szórakoztató és kimondottan gyerekeknek való, de azért figyelni és gondolkodni is kell közben. 

Dorka tehát – a kezdeti bátortalanság ellenére – nagyon élvezte a dolgot. Azóta is lelkesen meséli, hogy merre jártunk, és már többször le kellett rajzolni a hatalmas, sok ablakos, bordó épületet, ahol Verával találkoztunk, és ahol a cicák voltak.