A kérdést egy sushi bárba való belépésekor rögtön egy fülsüketítő robajt produkáló ifjoncba botló étteremlátogató tette fel. Ő nem próbálkozott a szülőknek szánt, szigorú, lapos pillantásokkal: felmérte, hol tart a család (természetesen csak az előételeknél jártak), majd gyorsan lelépett.
A Takeout pincérnője, elmondja, hogyan oldhatók meg ölre menő viták nélkül az ehhez hasonló krízishelyzetek.
Udvarias, de határozott javaslatok
Síri csendre persze senki nem számít, a hangosan visítozó apró kis "velociraptorok" esetében viszont csak ideig-óráig menedzselhetők lézerpisztolyként funkcionáló szúrós pillantásokkal a hasonló helyzetek. A pincérnő ilyenkor a
Van egy padunk kint, ha esetleg ott könnyebben megbirkóznának a gyerekkel, azt igénybe vehetik
mintamondattal közelítené meg a helyzetet. Ehhez persze kell azért egy pad is.
Egy apró kis tábla esetleg?
Emellett az étlapon vagy az ajtó közelében elhelyezett apró és tárgyilagos hangvételű üzenetek is segíthetnek. „Családokat is szívesen látunk, a túlságosan hangos és zavaróan viselkedő gyerekek szüleit viszont arra kérjük, ha szükséges, kísérjék ki a gyereküket.”
A pincérnő szerint ez azért korántsem ugyanaz, mint a repülőkön vagy vonatokon rendetlenkedő gyerekek: a családos szülők számtalan gyermekbarát étterem közül választhatnak ugyanis, ha tehát egyelőre nem tud viselkedni a gyerekük, az ő felelősségük, hogy elkerüljék a hasonló helyzeteket.
Bár jó viselkedéshez a királyi családoktól is meríthetünk ötleteket, de ha sem a szülők, sem a személyzet nem képes megoldani a helyzetet, teljesen normális az, ha inkább a távozás mellett dönt a vendég.
