Megszületett a brit királyi család legújabb babája, az első a történelem során, akinek a neme már nem befolyásolja a korona továbbadását. Eddig ugyanis, akárcsak a népmesékben, mindig a soron következő fiúra szállt automatikusan a királyság, de néhány évvel ezelőtt ezen változtattak és a biológiai nem többé nem számít. Vagyis Katalin kislánya, Charlotte hercegnő továbbra is megtartja helyét az öröklési sorrendben.
Bevallom, az egész történetben engem leginkább az foglalkoztat, hogyan érik el a királyi család gyerekeinél, hogy normálisan viselkedjenek? Úgy értem, szép ruhában, mosolyogva integessenek, ne rohangáljanak el a vacsoraasztaltól és kenjék be nutellával a kanapéhuzatot meg rejtsenek halrudacskát a laptoptáskámba, ne toljanak földönfetrengős hisztirohamokat, és köszönjenek rendesen.
Hétköznapibbá vált a királyi nevelés
Charlotte hercegnőről mondjuk nemrég találtunk egy videót, amin a saját lányom is szerepelhetne, ugyanilyen szép és ugyanilyen hisztiket szokott produkálni, szóval megnyugodhatunk, a legjobb családban is megesik az ilyesmi.
Vilmos herceg és felesége, Katalin a korábbi hagyománytól némiképp eltérő nevelési elveket visznek. Első gyermekük születésekor például Vilmos maga vitte haza kocsival a családot a kórházból, mi több, önkezével kötötte be a babahordozót a hátsó ülésre. Ez a brit királyi családban kissé szokatlan, bár Vilmos és testvére, Harry a „szokásosnál” valamivel hétköznapibb módon nevelkedett, anyjuknak, Diana hercegnőnek köszönhetően.
Dada, pesztonka, madame, miss, fraulein, nevelőnő
A magyar anyák sajnos napjainkban nélkülözni kénytelenek a fent említett csapatot (ami Vekerdy Tamás szerint elég baj). Diana hercegnőnek még nem kellett nélkülöznie, Vilmosnak és Harry-nek is születésétől fogva volt bentlakó dadája. Hagyományosan a brit királyi családban nem annyira a szülők, mint inkább egy dadákból, nevelőnőkből és tanítókból álló csapat nevelte fel a gyerekeket. Viktória királynő annak idején nagyjából napi egy órát töltött a gyerekeivel – ezekre az alkalmakra persze az utódokat szépen megfésülték és letörölték a pofijukról meg a hajukból a brokkolipépet.
Ezzel szemben Diana anno bevallotta egy interjúban, hogy „halálra ölelgeti” és agyonpuszilgatja a gyerekeit, és minden este ő fekteti őket. Vilmos és Katalin már is nem akartak minden gyerek mellé bentlakó dadát fogadni, és sokkal nagyobb arányban szeretnének részt venni a gyerekek nevelésében, mint azt a hagyomány diktálja.
Végül első gyermekük nyolchónapos korában mégis fogadtak egy dajkát, aki azóta is a család fő segítője - és a tervek szerint ez így is marad, az új baba nem kap plusz személyzetet. Maria Teresa Turrion Borrallo a neves Norland College-ban végzett, ahol három évig tanulnak a leendő dajkák és nevelőnők - a legtöbb brit arisztokrata család innen fogad fel személyzetet a gyermekei mellé. A Norlandban a leendő dajkák a csecsemőgondozás és gyermeknevelés mellett megtanulnak főzni, varrni, de tanulnak önvédelmet és elsősegélynyújtást is.
Nem vegyülünk a köznéppel, vagy?
A brit királyi család évszázados története során a kis hercegek és hercegnők a legritkább esetben vegyültek a pórnép közé. Diana ezen is változtatott: ő bizony negyed órát sorban állt a fiaival egy áruházban, hogy azok a Mikulás ölébe ülve fotózkodhassanak, de Vilmos és Harry járt McDonald'sban és Disneyworldben is. Ezek nélkül pedig nyilván nem létezik boldog gyermekkor.
A királyi gyermekek persze napjainkban is eléggé eltérő körülmények között élnek hozzánk képest (akiknek még saját lovaink sincsenek). Luxuskörülmények között laknak, elit iskolákba járnak, és bár lényegesen több időt töltenek a szüleikkel, mint rég, azért egy-egy nevelőnő és házitanító még így is felbukkan.
Ma is minden gyerek kap bizonyos szintű protokolltréninget, vagyis másfél éves kortól kezdve megtanítják és gyakorolják velük, hogyan illik viselkedni a kiemelt eseményeken, a fotósok kamerája előtt – de ezeket leszámítva, a hétköznapokban viszonylag normális életvitelt folytathatnak.
És a protokolltréning használ?
Természetesen valamennyire működik, de a gyerekek azért csak gyerekek. 1988-ban Harry herceg például kinyújtotta a nyelvét a fotósokra a Buckingham Palota erkélyéről (botrány!). Mindehhez hároméves volt, és eléggé cuki. És lehet, hogy az ember tudja, hogy a palota erkélyéről a fotósokra nézünk és mosolygunk, maximum integetünk, de mindez a tudás mit sem számít, ha épp felettünk száll el egy repülő.
A norvégok meg vagánykodnak
A norvég királyi család gyerekeiről meg ne is beszéljünk. Ők alapból sokkal lazábbak a brit famíliánál. Maga a király például tavaly, egy antarktiszi kutatóközpont látogatásakor viccesen megjegyezte a feleségének, hogy nahát, ezt nem rólad nevezték el? Trollnak. A 44 éves koronaherceg, Haakon, poénból leborotválta a szakállát protokolláris események alatt, és persze 12 éves fia is előszeretettel vág fejeket a fotókon.
Nem beszélve arról, hogy mozaikcsaládban élnek: Haakon herceg egy közrendű nőt vett el, aki ráadásul akkor már egyedülálló anya volt. Sőt, a norvég hercegek hagyományosan az állami iskolarendszerbe járnak – ezzel a hagyománnyal szakított most Haakon és neje, akik lányukat 10 éves korban átíratták egy nemzetközi, fizetős iskolába.
Charlotte történelmet ír
A brit királyi családban 1701. óta a sorban következő legidősebb fiúk öröklik a koronát. Vagyis, a régi törvény szerint, ha a leány trónörökösnek kisöccse születik, akkor attól fogva nem ő a trónörökös, hanem az öccs. Így ha Charlotte-nak néhány héten belül öccse születne, akkor onnantól ő kikerülne a rendszerből és átugorva őt, az új baba lenne jogosult a trónra.
Ezt változtatta meg egy 2013-ban beiktatott törvény, miszerint a trónörökös neme mostantól nem számít: akármilyen nemű is a baba, Charlotte megtartja helyét az öröklési sorrendben. Persze, mindez jó pár év múlva lesz csupán esedékes - biztosak vagyunk benne, hogy addigra megtanul viselkedni.
Mit tanulhatunk tőlük?
A mi gyerekeink persze a legritkább esetben vesznek részt protokolltréningen, és Norlandban végzett bentlakó dadájuk sincs. Mégis van néhány hasznos tipp, amit adott esetben eltanulhatunk a brit királyi családtól. Ilyen például a hagyományok és az újítások közötti egyensúly: minden családban vannak hagyományok, amelyeket érdemes tartani, de vannak olyanok is, amiket nem szeretünk és legszívesebben elkerülnénk. Tegyük meg bátran és teremtsünk új hagyományt: Katalin és Vilmos például George egyéves korában a Middleton családdal töltötték a karácsonyt a Buckingham palota és a királynő helyett.
Vilmos és Katalin jó példát nyújt abban is, hogy tudatosan odafigyelnek a kettesben töltött időre. A jó szülő ugyanis nem az, aki egyfolytában szünet nélkül a gyerekén lóg: a jó szülő az, aki jól van. A jóllétünkhöz pedig nem árt, ha van egy stabil párkapcsolatunk, élvezhető, örömteli, közös pillanatokkal - Katalin és Vilmos ezért időként titkos esti programokra járnak, mi több, moziba és kosármeccsekre is, a gyerekek nélkül.
Két évvel ezelőtt még animgif is készült belőle, amikor a királynő leszidta Vilmost, amiért ahelyett, hogy szépen, rendesen állna, lehajolt a gyerekéhez. Mégis érdemes Vilmos példáját követni: ha beszélni akarunk a kisgyermekünkkel, menjünk le (fizikailag is) az ő szintjére, vagyis guggoljunk mellé, nézzünk a szemébe, és ne a magasból osszuk az észt!
Figyeljünk oda rá, hallgassuk meg, neki mi a közlendője! Természetesen ezt képtelenség egyfolytában csinálni, de kisgyerekes szülőként fontos, hogy legyenek a napnak olyan részei is, amikor tényleg a gyerekre figyelünk (és nem telefonozunk, teregetünk és ügyintézünk közben).
Ha jól csináljuk, a gyerekünk kevesebbet fog hisztizni és rosszalkodni, hiszen kevésbé lesz rá szüksége, hogy ilyen módon csikarjon ki belőlünk némi odafigyelést. Legalábbis reméljük...
