Nagy baj van a magyarországi házi gyermekorvosi rendszerrel. Jelenleg mintegy 300 szakorvos hiányzik, és a praktizálóknak is több mint fele már rég nyugdíjkorhatár, sőt, akár nyolcvan év fölött van. A helyzet annyira súlyos, hogy már azzal riogatnak, hogy eltűnhet a házi gyermekorvosi rendszer. De akkor ki fogja gyógyítani a gyerekeket? Nézzük, mi a helyzet!
A jelenlegi szabályozás szerint, ha egy gyermekorvosi praxis megüresedik, fél év után egyszerűen beolvasztják a felnőtt háziorvosi körzetbe. Ez azért baj, mert innen már nincs visszaút, ezért a Házi Gyermekorvosok Egyesülete indítványozta, hogy ezt a fél év várakozási időt emeljék fel öt évre, hátha több idő alatt jobb eséllyel sikerül új gyermekorvost találni.
De miért nem sikerül gyermekorvos találni a megüresedett körzetekbe? Miért nem vonzó ez a hivatás? Megkérdeztük dr. Szakács Krisztinát, aki Pomázon házi gyermekorvos, hogy személy szerint miben látja az okokat.
Arra, hogy bajok vannak, fel voltunk készülve, de arra azért nem, hogy egy kérdésünkre ilyen hosszan lehet sorolni a problémákat, lássuk!
A piszkos anyagiak
Egy gyermekorvosi praxis fenntartása sokba kerül. A NEAK-tól (azelőtt OEP) érkező finanszírozásból az asszisztens fizetésétől kezdve, a rendelő rezsi és telefon-internet költségén keresztül minden költséget ebből kell kifizetni. A gyógyszerek, kötszerek, az összes műszer, eszközök megvásárlása a gyermekorvos feladata.
Csak néhány példa a gyermekorvost terhelő költségekről, lássuk, hogy a korszerű rendeléshez szükséges eszközök milyen árkategóriában érhetőek el egy gyermekorvos számára:
Egy CRP vizsgáló gép fél millió forint, egy vizeletvizsgáló készülék 250.000 Ft. Egy valamire való EKG készülék szintén fél millió forint körül mozog. Igaz, ezeket az eszközöket csak egyszer kell megvásárolni, de mindig meg kell venni beléjük a speciális papírt, stb, tehát ezeknek az eszközöknek fenntartási költségeik vannak.
A sok kiadás mellett a saját fizetés kitermelése igen kihívással teli feladat. A jelen finanszírozás mellett tehát, ha az ember korszerű elveket követve szeretne praktizálni, akkor financiálisan egyszerűen nem éri meg.
Kimondom: Az igazolások írogatása nemcsak teljesen értelmetlen, hanem káros is!
Elavult módszerben élünk, dolgozunk, felesleges papírmunkát végzünk a rendelési idő nagy részében. A Házi Gyermekorvosok Egyesülete érti a problémát, a szülők nagy része érti a problémát, csak valahogy a pedagógusok nem értik miért lenne szükség a változtatásra. Az elmúlt években a törvényhozóktól sem várhattunk megoldást.
Teljesen átlagos rendelési szituációban a betegem édesanyja felhív telefonon és közli, hogy a gyermekének vírusbetegsége volt, de tüneti terápiával a betegséget „kikezelték”. A gyermek láztalan, gyógyult és szeretné iskolába engedni, igazoljam a hiányzást.
Micsoda abszurdum ez? A pedagógus a szülőnek nem hisz, de az én pecsétes, telefonos bemondás alapján kitöltött papíromnak igen? A pedagógusok, azt hiszem, nem értik, hogy mind a szülőnek, mind pedig a házi gyermekorvosnak micsoda teher ez napi szinten, egy 50-70-es létszámú betegforgalom esetén. Ráadásul teljesen értelmetlen az egész procedúra.
Sokszor kérnek óvodába, iskolába „egészséges, közösségbe mehet” igazolást is. Kérdezem én, hogyan írhatnék ilyen igazolást pénteken, ha a gyermek hétfőn fog közösségbe menni? Honnan tudjam pénteken azt, hogy a gyermek hétfőn egészséges lesz?
Nagyon szeretném, hogy az oktatásban hallják meg végre a gyermekorvosok és szülők közös hangját a témával kapcsolatban és merjünk változtatni! Az elavult, „így szoktuk” rendszer ideje lejárt! Szeretném hangsúlyozni azt, hogy jelenleg nincs olyan törvény, mely előírná, hogy minden iskolai hiányzást orvosi vizsgálattal kell igazolni!
Az orvosi igazolások rendszere nem csak felesleges de a következőkben felsoroltak miatt egyben erkölcsileg romboló is, káros!
1.) Káros, mert zavarja a gyermekorvost abban, hogy munkáját megfelelően végezze. Zavaró az, hogy egy betegvizsgálat alatt kb. 2-3-szor csörren meg a telefon igazolásért. Hogyan tudna a gyermekorvos egyszerre légzési hangokat hallgatni és telefonon beszélni? Hogyan koncentráljon az édesanya, édesapa mondandójára miközben asszisztense egy másik szülő telefonos kérésére igazolásokat írogat? Miért nem segíthet az asszisztens a gyermekorvosnak a gyermek ellátásában? Miért kell igazolásokat gyártani abban az értékes időben amit a beteg vizsgálatára fordíthatnánk?
2.) A szülő, bár legtöbb esetben kompetens, és gyermekét képes ápolni, mégis a gyermekorvosi váróban kell ülnie a már egészséges gyógyult gyermekével az igazolásért. Ebben az esetben kénytelen gyógyult gyermekét értelmetlenül veszélyeztetni.
3.) Ha a szülő nem jelenik meg gyógyult gyermekével a betegrendelésen, hanem telefonos bemondás alapján kéri a gyermekorvostól az igazolást, a gyermekorvos kénytelen úgy kiállítani az igazolást, hogy nem is látta a gyermeket. Ez lényegében azt jelenti, hogy a gyermekorvos a szülő szavát elhiszi, az iskola viszont nem. Ez viszont azt jelenti, hogy az iskola számára a szülő szava nem elég, azaz nem kompetens személy gyermeke ápolásában.
4.) A szülő sokszor kényszerül arra, hogy gyermekorvosától kérjen igazolást egyes családi események (pl. temetés, esküvő, utazás) miatti hiányzás kapcsán. Ehhez a gyermekorvosnak az ég világon semmi köze nincsen. Mi házi gyermekorvosok szó szerint orvosok vagyunk, nem pedig holmi „megfigyelő” vagy ellenőrző személyzet. Számomra, 6 év Egyesült Királyságbeli tapasztalat után az is idegen, hogy a betegem lakására menjek, nemhogy egy esküvő miatti hiányzást igazoljak! Orvosként mi közöm van ehhez? Teljesen értelmetlen az egész.
5.) A kamaszok lógását az igazolás kiadása nem oldja meg. Az olyan tünetek felsorolása mint pl. fáj a fejem, fáj a hasam, gyengének érzem magam” nem jelent nagy kihívást egy kamasz számára. Az igazolásért vagy a kamasz „füllent” vagy pedig a szülő próbál igazolást szerezni, úgy hogy nem mond igazat. Ez erkölcsileg teljesen romboló.
Szakmai kompetencia kérdése
A házi gyermekorvos ugyanúgy elvégzi a csecsemő- és gyermekgyógyász szakképzést az egyetemet követően, mint a kórházi gyermekorvos. A szakképzési idő hazánkban 5 év. Vannak bizonyos gyógyszerek amelyekhez "szakorvosi javaslat" szükséges ahhoz, hogy a gyermek támogatással jusson ezekhez. Sok esetben a házi gyermekorvos is elég szaktudással rendelkezik ahhoz, hogy pl. egy fulladós gyermek rohammegelőző gyógyszerelését beállítsa. Sok esetben teljesen feleslegesen,- lényegében egy másik papírért küldjük a betegeket szakrendelésre.
Egy gyermekháziorvos eléggé képzett ahhoz, hogy szakmailag többet tudjon vállalni! Jelen rendszerben a szakvizsgával szerzett tudásunk nincs kellőképpen kihasználva! Mi többet tudunk! Ráadásul a rendelhető laborvizsgálatokban is szigorú megkötéseink vannak, amik gátolhatják a gyors diagnózis felállítását.
A praxisvásárlás drága és időigényes
Ha az ember praxisvásárlásra adja a fejét, ahhoz bizony sok pénz kell. Bár a NEAK biztosíthat praxistámogatást, ebben az esetben az illető orvosnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy több éven át a megvásárolt praxisban dolgozik. Ez a megkötés bizonyos szempontból érthető is, viszont vegyük figyelembe, hogy egy fiatal orvosnak gyorsan megváltozhat az élete, költözhet, családot alapíthat, sokan ezért nem vállalják a „röghözkötést”.
A praxisvásárláshoz szükséges cégalapítással járó munka, idő, költségek azonban könnyen kedvét szeghetik az embernek. Egy KFT megalapításához 3 millió forint kezdő tőke kell, ezen felül rengeteg macerával is jár.
A praxis megvásárlásához először is meg kell találni a megfelelő praxist, olyan vételárral, amit ki is tudunk fizetni. Az idősebb kollégák 8-10 milliós követeléseinek sokszor még praxistámogatás igénybevételével is lehetetlen eleget tenni. Több praxist néztem meg mielőtt sikerült a pomázihoz hozzájutnom, és bizony mind 7-8 millió forint feletti vételáron voltak elérhetőek.
Az eladóval az esetleges konfliktusok elkerülése végett tanácsos előszerződést kötni. A legtöbb esetben szükség van előleg fizetésére is. A procedúra biztonságos lebonyolításához bizony ügyvéd kell, aminek szintén költségei vannak. Én, a saját példámból kiindulva azt ajánlom, hogy vegyük igénybe ügyvéd segítségét mind az előszerződés mind pedig az adásvételi szerződés megkötéséhez!
Ezen kívül még számos engedélyre, bejelentésre és szerződéskötésre is szükség van különböző szervekkel, amihez rengeteg utánajárás, pénz és idő, és türelem kell.
A háziorvos nyakába varrják a sportorvosi, munkaalkalmassági vizsgálatokat
Egy nemrégiben a magyar közlönyben megjelent törvénymódosításnak köszönhetően elméletben a házi gyermekorvos is elvégezheti a szükséges sportorvosi vizsgálatokat, csak éppen gyakorlati ellátásban nincs megszervezve, illetve sem szakmai képzést sem pedig finanszírozást kaptunk hozzá.
Abban az esetben, ha a házi gyermekorvos vállalná a gyermek sportorvosi vizsgálatát, akkor kötelezően rendelkeznie kellene pl. EKG készülékkel, amely egyébként nem tartozik a gyermek háziorvosi praxis alapfelszerelései közé, és támogatás sem jár erre az eszközre.
A rendelet átgondolatlan, és egyáltalán nem segít a kevés sportorvos helyzetén, ugyanis nem lett belőlük több az országban. Egyszóval jelenleg a gyakorlati megvalósítás nem kivitelezhető.
A munkaalkalmassági vizsgálatoknál törvény írja elő, hogy csakis foglalkozás-egészségügyi szakorvos végezhet ilyen vizsgálatot és a munkaalkalmassági igazolást is ilyen szakorvos állíthat ki. Mégis, sajnos az a tapasztalatom, hogy az összes nyári munkát biztosító cég a gyermek háziorvoshoz küldi (tévesen!) a munkát vállaló tinédzsereket!
Értem én, hogy egyes nyári diákmunkát kínáló cégnek vagy vállalatnak költséghatékonyabb a gyermeket a gyermekháziorvoshoz irányítani és spórolni a foglalkozás egészségügyi szakorvosnak fizetendő díjakon, viszont ez törvénybe ütközik és a gyermek háziorvos számára a beteg rendelés során plusz teher.
Kimondom: a házhoz járogatás legtöbb esetben egy kényelmi szolgáltatás a szülőnek, a gyermek nem profitál belőle
Ebben a kérdésben sajnos még nincs egységes álláspont a gyermekorvosok között. Aki kimegy házhoz az vajon jó orvos? A válaszom egyértelműen: nem. Illetve nem ettől függ az, hogy ki a jó házi gyermekorvos. A házhoz járás egy kényelmi szolgáltatás, amelyet csak plusz finanszírozás esetén tartok elképzelhetőnek.
Ilyenkor a szülőnek azt kellene megfizetnie gyermekorvosának, hogy a saját megnyugtatása céljából a gyermekorvos otthonában vizsgálja meg a gyermeket. A házhoz járogatás az 1960-as évekből maradt ránk, amikor a paraszolvencia nagy részét így gyűjtötték össze a háziorvosok. Az ellátás minőségét nem javítja az, hogy a szülő megnyugtatása miatt a gyermekorvos házhoz megy, sőt a gyermek szempontjából a legtöbb esetben rontja, ugyanis a házhoz járó házi gyermekorvosnak általában gyógyszert (antibiotikumot) kell felírnia.
A korszerű gyermekellátás részét képezi az, hogy a házi gyermekorvos rendelkezik olyan diagnosztikus eszközökkel mint pl. a CRP vagy vizelet vizsgáló gép. Ezek az eszközök nem hordozhatóak, ezeket az eszközöket a gyermekorvos a rendelőjében tárolja.
Amennyiben a gyermek ellátása során felmerül az antibiotikum felírásának szükségessége, akkor a gyermekorvos a rendelőjében kis mennyiségű vérminta levétele után CRP vizsgálatot végezhet, vagy vizeletminta nyerését követően vizelet vizsgálatot végezhet a gyermeken. Az elvégzett vizsgálatokat követően dönthet a gyermekorvos arról, hogy szükséges-e az antibiotikum felírása vagy sem.
A nyugat-európai országok legtöbbjében nincs házhoz járkálás, nincs hálapénz gyűjtés, de van a rendelőben korszerű ellátás. Ha az orvos mégis valamilyen specialis kérés miatt házhoz megy, az plusz költségekkel jár, amit a betegnek vagy szülőjének meg kell térítenie, hiszen egy kényelmi szolgáltatást választ.
Ez alól van pár kivétel: például extrém hidegben újszülött vizsgálata, vagy császármetszésen átesett édesanya, aki még nem mobilis, és az újszülöttjét kell megvizsgálni, vagy ágyhoz, tolószékhez kötött krónikus beteg. Ezekben az esetekben lehet létjogosultsága annak, hogy az orvos házhoz megy, egyébként nem.
Ki az a fiatal orvos, aki a finanszírozása nagy részét arra szeretné költeni, hogy naphosszat furikázik a településeken és betegeit otthonában látogatja? Ez nem korszerű gyermekgyógyászat. Ez egy elavult szemlélet.
Egészségértés, egészségtudatosság
A magyar lakosság egészségértése sajnos rendkívül rossz, egy háziorvos ezzel nap mint nap szembesül. Egy éve küzdök az ellen, hogy a szülők ne tömjék gyermekeiket azonnal gyógyszerrel, és legalább a lázcsillapítás tekintetében próbáljunk szemléletet váltani. Egyelőre sajnos minimális változást látok.
Az egészségnevelést és a megelőzést a gyermekgyógyászatban extrém fontosnak tartom, de azt a szintű elmaradást, amivel a magyar lakosság küzd, nagyon nehéz lesz behozni. Kegyetlen munka, fárasztó, és senki sem fizet meg minket ezért tisztességesen.
A gyermekháziorvosi rendszer haldoklik. Én hat éven keresztül láttam azt, mi történik akkor, ha vegyes körzetekben, felnőttek ellátására specializált orvosok által történik a gyermekek ellátása. Felesleges beutalások, gyermekbetegségek feletti elsiklás, nagyobb arányú diagnosztikus tévedések sorozata, és folytathatnám a sort. Sok mindent hazahoznék az Egyesült Királyságból, de a vegyes körzetes háziorvosi modellt semmi esetre sem.
Hogy megbántam-e, hogy hazajöttem? Ambivalens érzéseim vannak, azt hiszem ez a leírtak után érthető – tette hozzá a Díványnak dr. Szakács Krisztina, házi gyermekorvos.
