Tankönyveket nézegetni mostanában egészen csodálatosan szórakoztató és izgalmas élmény, már amennyiben az ember el tud vonatkoztatni attól, hogy mégiscsak az ezekből szerzett tudást fogják számon kérni a gyerekétől. Mi is számos blődséget fedeztünk már fel az állami tankönyvekben, egy részüket a jelzésünk nyomán sikeresen át is írták azóta.
Mostanában azonban, úgy látszik, nemzeti sporttá nőtte ki magát a tankönyvi hibakeresés, és vers legyen a talpán, ami átmegy a művelt, és a gyerekük iskolai előrejutását mindennél jobban a szívükön viselő szülők szigorú rostáján.
A minap például pont két Lackfi-vers akadt fent a társadalmi minőségellenőrzésen, és a népi nyilvánosság legfőbb csatornáján, a Facebookon kelt ki ellenük valaki, aminek a híre villámgyorsan el is terjedt a sajtóban.
Lackfi János Lányok dal és Fiúk dala című vicces gyerekversei, amikről egyébként ordít az irónia, arról szólnak, hogy hogyan látják egymást a kiskamasz fiúk és a lányok. Aki szokott beszélgetni az ilyen korú gyerekével, az tényleg csak kuncogni tud egyébként, mert a mester megint fején találta a szöget.
Ha rajtam múlna, már a születéskor elvégzett Apgar-tesztbe is bevennék a humorérzéket, de legkésőbb a PISA-tesztnek feltétlenül mérni kellene, hogy a gyerekek milyen eséllyel ismerik fel, ha valaki tréfál – sőt, esetleg ő maga is képes-e erre a bravúrra. Most tényleg, magyarázni kell, hogy mekkora szükség van a humorra, és, hogy anélkül milyen szomorú, sőt reménytelen tud lenni a világ egy ilyen ronda januári napon?
Szerencsére van remény, idén már benne lesz a PISA-tesztben az álhírek felismerésének képessége, innen már csak egy apró lépés, hogy felismeri-e valaki az iróniát is. A rossz hír viszont, hogy valószínűleg nem fog túl jól szerepelni az ország ezen a teszten (sem).
Hogy miért? Hát azt egy újabb Lackfi-vers fogja megmondani, amit a szerző a minap posztolt, válaszul a költeményei körül kitört hisztériára. Érdemes elolvasni. De természetesen megérti azt, akinek baja van a műveivel, le is írta egy KIÁLTVÁNY-ban, ebből idézünk most:
"Úristen, gyerekek! Gyanútlanul lapozgatok egy tankönyvet, mert azt remélem, toleranciára, szeretetre nevelő művek tárulnak majd elém. Erre mit látnak guvadó szemeim? "Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök". Na, azt a beteges, sötét véglényt, aki ilyeneket leír, azt is a vonat elé kéne lökni! Elképzelem a felnőtté érés gondjaival küszködő, hiperérzékeny kamaszainkat, milyen hatással lesz rájuk ez a szennyirodalom!"
Habár nincsenek illúzióink, simán lehet, hogy még évek múlva is fel fog bukkanni megosztásban az eredeti poszt, és mindig lesznek, akik tartalmi vitába szállnak egy irodalmi alkotással.
