Valami érthetetlen okból a babagyártók mostanában úgy gondolják, hogy a kislányok manapság kimondottan lotyófejű Barbie-kkal szeretnének játszani. Jó hír, hogy a babasmink, ahogyan az igazi, lemosható, és némi ízléssel és kézügyességgel újrafesthető. Az eredmény pedig egészen döbbenetes: a kiélt arcú babák egy alapos arc újrafestés után abszolút cukin néznek ki.
Saját kezűleg persze nem vágnék bele egy babaarc átpingálásába, de szerencsére nem is kell, mert már van, aki előttünk is megtette. Lilla régi babákat alakít át úgy, hogy bármelyik anyuka ellenérzések nélkül, szívesen adná a gyereke kezébe.
Tessék, ilyen volt, ilyen lett.
Lilla konduktorként végzett a Pethő Intézetben. Gyermekei születése után, a gyedes évei alatt kezdett el a babák (ezúttal igazi gyerekről beszélünk) ergonómiájának megfelelő csatos hordozókat és más kellékeket készíteni.
A játékbabák arcának újrafestését egy külföldi anyukánál látta először, aki kimondottan biztatta is az ügyes kezű nőket, hogy próbálkozzanak meg a cédapofik újrarajzolásával. Lilla beszerzett pár babát, körömlakklemosóval eltávolította az eredeti rüfkefizimiskát, és akrilfestékkel újrafestette őket. Az eredmény nemcsak neki tetszett meg, hanem másoknak is, és rögtön elkapkodták a babákat.
Lilla elmondta nekünk, arra törekszik, hogy a babák olyan bájosan ártatlan arcocskát kapjanak, mint amilyen egy igazi kisgyereké. Az általa használt babák pedig nem is olyan felépítésűek, mint egy Barbie, nincsenek nagy melleik és égig érő combjaik, hanem egészen normális babává alakíthatók.
Egyébként sokkal többről van itt szó, mint sima sminkigazításról. Lilla újrahasznosított, filcesített gyapjúból, vagy pamutvászonból varr szép, puha és természetes ruhákat a babáknak. Új, gyerekcipőt is kapnak a babák, mert az eredeti platformos tűsarkúkkal egybeöntött lábfejek eléggé elrontották az összhatást: Lilla a szobrászművész édesapjától örökölt tehetségével, a saját kezével gyurmázza ki a babalábakat.
Pszichológus szakemberhez, és anyaotthonba is került már a jó útra tért babákból, amikkel könnyen tudnak azonosulni a gyerekek a terápiás munka során. Lilla szerint egyáltalán nem mindegy, milyen mintát látnak a kislányok maguk előtt: hagyjuk-e őket gyereknek lenni, vagy arrafelé tereljük, hogy már nyolcévesen a sminket, körömlakkot próbálgassák.
