Azt, hogy közeledik a tanév vége, onnan lehet tudni, hogy a gyerekek egyre jobban lelazulnak, ezzel párhuzamosan a szülők gyomrában, majd vállában egyre masszívabb görcs kezd kialakulni. Mert amíg a vakáció a gyereknek a felhőtlen boldogságot és a korlátlan szabadságot jelenti, a szülőknek a permanensen fennálló problémát: mégis, mi a jó francot csináljon holnap is a gyerekkel, kire bízza, ki vigyázzon rá, aki legalább a testi épségét képes megóvni (több-kevesebb sikerrel), és ad neki ebédet is?
Nem kis feladat, sőt, annyira komoly a helyzet, hogy kisiskolás gyerekek szülei csípőből vágják az adatokat: a nyári szünet pontosan 11 hétig tart, ezzel szemben a szabadság egész évre öt hét, ebből kettőt úgyis decemberben fognak kivenni, egyet tartalékolnak, ha bármi közbejönne, marad tehát kettő a nyárra. Szóval 9 hetet kell lefedni valahogy ötletesen.
Álom vs. valóság
Ha a nyár az ideális módon telik, akkor a végére a gyerek a sok szabadidő, kaland, és jól megválasztott inger hatására önmagára talál, a teste izmos, egészséges, D-vitaminnal töltött, bőre barna, haja szőke lesz, a lelke szabad, a fantáziája szárnyaló, élményeinek, hobbijainak és barátainak száma pedig ugrásszerű növekedést mutat. Esetleg szerelmes is lesz, de ez opcionális.
Na és akkor ott vannak a realitások, úgy is mondhatnánk kissé profánul, hogy bilibe ér a kezünk, és a rutinos szülő végül már azzal is megelégszik, ha a gyerek még este is megvan, egészben van, és nem szottyadt össze az unalomtól, vagy az egész napos telefonozástól/gépezéstől/tabletezéstől.
A kettő között kellene megtalálni az arany középutat, amihez, lássuk be, segítségre lesz szükségünk. Sok-sok segítségre. Nagyjából bárki és bármi befogható, aki él és mozog, és a képernyőnézésnél értékesebb ingert tud biztosítani a gyereknek (az ebéd lehet rántotta is, nem fog belehalni, úgyis van gyümölcs, meg főtt kukorica).
Szervezés kérdése
A helyzet az, hogy univerzális megoldás, mindenki számára járható út nem létezik. A nyarat mindenki egyénileg oldja meg, amire jól lehet tréningezni olyan alkalmakkor, amikor például ott kell lenni a szülői értekezleten, miközben valaki otthon vigyáz a lázasan fekvő kicsire, és a nagyobbnak is el kell jutni valahogy a táncórájára. Szervezés kérdése az egész. Csak a nyári szünet nem egy estéből áll, hanem hetvenhat napból és estéből, ami azért komoly különbség.
Vannak azért bejáratott utak, amik személyre szabva jól működhetnek, szóval most jön a cikk érdemi része, bocsánat a sok bevezető hablatyért.
Nagyszülők
Legkézenfekvőbb segítségnek ott vannak a stramm, kiváló egészségnek örvendő, ugyanakkor már nyugdíjas éveiket töltő nagyszülők, korlátlan idővel és türelemmel. Ezzel csak egy baj van, hogy akinek ilyen rendelkezésre áll, az el sem olvassa ezt a cikket, mert annak egyáltalán nem probléma a nyári szünet, még ha egy szekérderéknyi gyereket is kell elhelyeznie. Sőt, alig várja a vakációt, hogy ne kelljen már reggelente nekizúdulni, és időre beérni az iskolába, és még a reggeli kakaós csigát is a nagyi hozza magával. Vagy falun nyaraltatja a gyerekeket végig, hétvégén pedig csirkepörkölttel várja a szülőket látogatóba. Ez, mondjuk, elég botrányosan hangzik, úgyhogy velük többet nem is foglalkozunk, ugorjunk!
További rokonok
Hát ezt azért meg kell fontolni, mert az ő segítségük ugyanolyan eséllyel tud szuperül, vagy botrányosan rosszul elsülni. Ki ne emlékezne a midlife crisis-on már rég túl lévő nagynénivel töltött hetekre valami festői panelrengetegben (aki nem, az szerencsés), aminél lehet, hogy egy foghúzó tábor is élvezetesebb lenne a helyi művelődési házban, haverok nélkül.
Ezzel szemben éppen egy ilyen rokoni deus ex machina miatt nyerte el a fiamnál a legjobb nyár ever címet a tavalyi, amikor is az unokatestvérem összegyűjtötte a család gyerekeit, és tábort szervezett nekik a balatoni nyaralójukban. Mindenki remekül szórakozott, végül, úgy tíz nap után telefonált a hét éves kisfiam, hogy most már érte mehetnénk, mert egy kicsit hiányzunk, és különben is, elvágta az ujját egy kagyló.
Ehhez sajnos szükség van egy jó fej, bevállalós rokonra (áldassék a neve!), egy megfelelő méretű, vidéki házra, lehetőleg valami izgalmas környéken, és minél több, hasonló korú unokatestvérre, akivel együtt lehet csapatni, de hát semmi sem lehetetlen, ez is összejöhet.
Haverok családja
Szintén némi mázli kell hozzá, de nem lehetetlen, ha a gyerek barátjának az anyukája otthon van, például kistesóval. Ebben az esetben furcsa, de anyuka is roppant hálás lesz, ha vigyázhat a mi gyerekünkre, addig sem szívja a vérét a sajátja, hogy unatkozik, csináljanak már valami programot. (Otthondolgozó szülők nem jönnek szóba, most szólok, ők ugyanis dolgoznak, nem érnek rá prüntyizni még a sajátjaikkal sem, fájdalom.)
Szervezett programok, táborok
Profik által szervezett programok közül a legkézenfekvőbbek a mindenféle táborok (itt egy szuper táborkereső). Ezeket nem árt jó előre belőni és lefoglalni, mert a menőbbekbe nem igazán marad már hely az utolsó pillanatban. Igaz, a jobb táborok nem igazán olcsók, ami mégiscsak szabályozza némileg a keresletet. Meg a mi lehetőségeinket is.
Csak egy ötlet: ha a haver gyeses anyukája heteken át terelgette a mi gyerekünket, esetleg felajánlhatjuk cserében, hogy befizetjük az ő gyerekét a miénkkel együtt egy napközis táborba, ahová el is hordjuk őket reggel-este. Ha szabadkoznak, nyugodtan mondjuk, hogy ők tesznek szívességet, ha elfogadják, mert egyedül nem menne el a gyerek, de nagyon szeretne, szóval.
Szintén irigylésre méltó helyzetben vannak azok a szülők, akik valami szocialista típusú nagyvállalatnál dolgoznak, ahol kötelességének tartja a cég a dolgozók gyerekeinek nyári szórakoztatását. Nincs mese, ezekbe el fog menni a gyerek.
A különböző iskolai táborokat is érdemes megragadni. Itt nyilván nem a városi napközis táborra gondolok, amikor is egész héten valamelyik iskola udvarának az aszfaltján aszalódnak a gyerekek, különleges programként nyakláncot fűznek pattogatott kukoricából, a hét fénypontja pedig a közös fagyizás.
Ezzel szemben elég sok településnek van nyaralója a Balaton partján, vagy valami festői vidéken, ahová több turnusban is viszik a gyerekeket. Ez hatalmas kaland szokott lenni, és az ára is viszonylag baráti. Mármint ahhoz képest, mintha az egész családnak, négy főre kellene szállást és ellátást fizetni ugyanott, plusz gokart, kalandpark és cirkuszbelépő.
Egyházi iskolákhoz általában tartozni szokott gyülekezeti tábor is, ami nálunk eddig szintén minden évben nagyon jól sikerült, de hát ez nyilván sokban függ a szervezők személyiségétől. Az áruk viszont verhetetlen, ötezer forintból én a kajájukat sem tudnám kihozni egy hétre, ott pedig még programok is járnak érte. Ezek a táborok általában teljesen nyitottak, bárkit szívesen látnak, viszont egészen biztos, hogy imádkoznak is, csak szólok.
És amit semmiképp
Hacsak nem akarsz közutálatnak örvendeni, soha, semmilyen körülmények között ne egyezz bele, hogy a gyerek veled együtt bejárjon a munkahelyedre! Tudom, ezt jószántából senki sem választja, csak ha minden kötél szakad, de hát sajnos „anya dolgozója” a lehető legrosszabb megoldás. Oké, egyszer-kétszer belefér. De egész nyárra semmiképp, mert meg fogtok őrülni, mindannyian. Te nem tudsz dolgozni, a gyerek unatkozik, és mindenkit feltart, a többiek meg szintén nem haladnak a munkájukkal, mert a gyerek feltartja őket, és a végén a kollégák jobban fogják várni a szünet végét, mint te magad, vagy a gyerek.
Amikor a válás jó hír:(
Tudom, morbid, de ebből a szempontból például kimondott előny lehet, ha már nem éltek együtt a gyerek másik szülőjével, viszont nem is tűnt el végleg, hanem továbbra is kiveszi a részét az utód gondozásából. Ebben az esetben ugyanis a nyár fele máris a másik fél problémája, oldja meg ő. És hát öt és fél hét mindjárt jobban hangzik, mint tizenegy.
Rutinos szülőként szólok, hogy a nyár szervezésekor először ki kell jelölni a családi együttlétre szánt két hetet, ami mozdíthatatlan. Amikor pedig kezd összeállni a nyári program, mindenképpen hagyni kell további egy vagy két hetet, amikor nincs egyáltalán semmi, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy valami mindig beesik. Annál pedig nincs lúzerebb érzés, amikor nem tud kihasználni a gyerek valami szuper lehetőséget, csak azért, mert elfoglaltabb, mint a Világbank elnöke. Nyáron.
