Szólunk, ha változik a helyzet.
Úgy tűnik, most meg mégsem lesz kilencosztályos az általános iskola, legalább is ezt írta a Magyar Idők. Méghozzá azért nem, mert a kormányban nincsen egyetértés arról, hogy egyáltalán szükség van az új iskolaszerkezetre. És ha lesz is egyetértés, akkor is csak később valósulna meg, és nem két év múlva.
Balog Zoltán miniszter, március elején ugyan még azt jelentette be, hogy a kormányülésen eldöntötték, elindulnak a kilencosztályos általános iskola irányába, ami azért mégiscsak konszenzust sejtet, sőt, pár nappal később, a Köznevelési Kerekasztal ülése után, még a változtatás fő irányvonalait is ismertették, amire Palkovics államtitkár szerint a kormány is rábólintott. Úgyhogy most egy kicsit értetlenül állunk a dolog előtt.
Nem mintha meglepne, ha ebből a tervből sem lenne semmi, volt már példa ilyesmire, habár megjegyezzük, ha egy iskolás gyerek csinálná ugyanezt, (igen, nem, de igen, ja, mégsem), hát nem biztos, hogy nagyra értékelnék a produkcióját a tanárai. Na, de legyünk megértők, jól meg kell fontolni, hogy akarnak-e kezdeni valamit az oktatással, vagy hagyják inkább ránk rohadni az egészet. Mert végül is az is egy opció, látjuk.
Az új rendszert – mondjuk nem is tudom, hogy ezek után érdemes-e róla beszélni, de azért nagy vonalakban fussunk végig rajta, hátha mégsem olyan jólértesült a kormányközeli lap, vagy félreértett valamit, vagy, ami szintén nincs kizárva, megint meggondolja magát a kormány - 2019-től tervezték bevezetni. Vagyis röpke két év alatt lezavarták volna a Nemzeti Alaptanterv radikális átírásától a plusz egy évhez szükséges osztálytermek felépítéséig és a tanárképzés átalakításáig az összes változást. Merész terv, de nem példa nélkül való.
Az előre beharangozott változtatások egyébként nagyon tetszetősnek tűntek: kevesebb lexikális tudás, vagyis magolás, több alapkompetencia és gondolkodás, és még a gyerekek érzelmi fejlődésére is hangsúlyt fektettek volna az ígéret szerint. Nem tantárgyi keretekben, hanem tudásterületekben gondolkoztak volna, használták volna hozzá a kor csodálatos vívmányát, a számítógépet, és mindezt a gyerekek korosztályának megfelelő érdeklődésére alapozva. Ráadásul még a felzárkóztatásra és a tehetséggondozásra is nagyobb hangsúlyt fektettek volna. Igaz, azt a plusz egy évet nem oda tették volna, ahol a legtöbb haszna lenne: az alsó évfolyamok végére, hanem az óvoda és az iskola közti szakadékot akarták vele áthidalni.
Palkovics István oktatási államtitkár még arról is biztosított mindenkit, hogy a koncepciót széles körű társadalmi vitára bocsátják. Ezzel kapcsolatban a több tucat civil oktatási szervezetet tömörítő Civil Közoktatási Platform azonnal jelezte: az új NAT koncepcióról a bejelentése előtt semmiféle információt nem kaptak, vagyis semmiféle vita nem előzte meg annak kidolgozását, a kormány a saját koncepcióját bocsátja utólag egy látszat vitára. A történelemtanárok, az osztályfőnökök, a nevelési tanácsadók, és egy csomó más civil szervezet csak a kész koncepciót véleményezheti, és ha szerencséjük van, valamilyen részletkérdésben esetleg kérhetnek változtatást.
Radó Péter oktatáskutató röviden és velősen érdemben, személyes közleményben is kritizálta a koncepciót az OktpolCafé Facebook oldalán. Szó szerint idézzük:
„1. Az iskolaelőkészítő évfolyam az iskolában nettó marhaság.
2. Az ismeretek és készségek egyensúlyát megőrző nemzeti és keresztény tanterv szintén nettó marhaság.
3. A tőlünk elvett, és ezekre költeni tervezett durván 100 milliárd forint nagyon is valóságos pénz.”
Az első pontot úgy magyarázta, hogy nincs olyan, hogy átmenet az óvoda és az iskola között, csak rugalmas vagy rugalmatlan beiskolázás, és rugalmas vagy rugalmatlan alsó tagozat van, az alsó tagozatot egyszerűen fel kell szabadítani a tantervi nyomás alól.
De hát, a dolgok jelenlegi állása szerint már megint úgy néz ki, hogy nem lesz az egészből semmi. Vagy nem most, vagy nem úgy.
Szólunk, ha változik a helyzet.
