Ugye minden gyerek összegyűjt az utcán/parkban/erdőben minden kis bisz-baszt (falevél, makk, toboz, kavics, stb)? Mert az enyém igen. Az éj leple alatt, amikor már elaludt, azért próbálok megszabadulni a teljesen elszáradt, atomjaira hulló falevelektől, botoktól, és a Duna-parton szedett kavicsok kb kétharmad részétől, de azért szokott maradni egy pár darab, a gyerek kedvéért.
És ha már lépni sem tudunk a felszedés pillanatában komoly kincsnek gondolt dolgoktól, megpróbálhatjuk felhasználni azokat gyerekünk társaságában. Egyrészt jó időtöltés kettesben, alkotómunka, és még a karácsonyi ajándékok kézzel készített részeit is elkezdhetjük legyártani. Most a felhasználási módokra írok pár példát. Egyszerű technikákat gyűjtöttem össze, amik nem okoznak gondot egy óvodásnak sem, és azoknak a szülőknek sem, akik elhanyagolható kézügyességgel rendelkeznek.
Színes falevelekkel díszített mécsestartó; itt a jó öreg dekupázs-technikát használjuk, amihez nem sok kézügyesség kell, ellenben igazán mutatós darabokat alkothatunk, és a gyerek is tevékenyen rész tud venni a munkafolyamatban, hiszen csak le kell kenni az erre a célra kiválasztott, kicsit különlegesebb befőttesüveget. És akkor még a háztartásban tömegével előforduló fölösleges befőttesüvegek számát is tudjuk csökkenteni.
Így kezdjünk neki; először is préseljük le a leveleket, mert csak így tudunk velük szépen dolgozni. Ha pár napot préselődtek egy jókora könyvben, és kellőképpen kiszáradtak és kiegyenesedtek, akkor kezdhetjük a munkát;
- kenjük le dekupázs-ragasztóval a kiválasztott üveget (lehet akár hobbiboltban beszerzett üvegváza, vagy bármi, amit lehet dekupázsolásra használni),
- majd helyezzük rá a leveleket, és azokat is kenjük át bőven ragasztóval. Tapasztalatból javaslom, hogy egyszerre csak akkora felületet kenjünk le ragasztóval, ami egy levélhez elég.
- Nem kell leragadni a leveleknél, például a most leszedett árvácskafejeket lepréselve szintén gyönyörű karácsonyi ajándékokat lehet készíteni ugyanezzel a technikával.
Faleves ötletekből még egymilliót talál a Pinteresten.
Tobozból „minikarácsonyfa”; ez talán a legegyszerűbben és leggyorsabban kivitelezhető dísz, viszont ehhez ragasztópisztolyt kell használni, amit én nem adnék az óvodás korú gyerekem kezébe. Viszont van még más teendő is, abban kérhetjük a gyerek segítségét.
- Kiválasztunk egy viszonylag szimmetrikus tobozt, válogatunk hozzá színes gyöngyöket, és máris jöhet a java;
- a tobozpikkelyek csúcsaira nyomunk egy-egy ragasztópöttyöt a pisztollyal,
- és beleragasztjuk a gyöngyszemeket. A gyerek például a gyöngyök kiválogatásában tud segíteni nekünk.
Ha arra kíváncsi, mi mindent lehet még készíteni összegyüjtött fenyőtobozokból, akkor ide kattintson!
Kavicsdíszek; ha elég lapos kavicsaink vannak, ezeknél is lehet alkalmazni a dekupázs technikát, itt csak az apróbb minták kivágásával kell vesződni. Ha ez megvan, mehet minden a szokott módon, vagyis ragasztózás, szalvéta, ragasztózás. De persze temperával vagy zselés filccel is rajzolhatunk rájuk, ki-ki vérmérséklete és kézügyessége szerint.
Ha nagyobb dolgokban gondolkodunk, akkor egy két ág vagy gally begyűjtésével és egy képkerettel három dimenziós képet is készíthetünk, ami szintén beillik egy karácsonyi ajándéknak.
Kavicsok kreatív felhasználására is egymillió ötlet van, érdemes például innen kezdeni az inspirálódást.
Termények: A gesztenyeszezonon már túl vagyunk, felkészülnek a makkok, csipkebogyó, fagyal. És ha az önök gyermekei is született gyűjtögetők, és már önök is úgy érzik, hogy egyszerűen nem bír el a lakás még egy kavicsot, vagy falevelet, gondolkodjon el, hogy miket készíthetnének el belőle közösen, úgy kevésbé lesznek irritálóak az előszobában lépten-nyomon ott-termő termések. Ezeket belekomponálhatjuk egy-egy ilyen képbe, mint amit a kavicsoknál láttunk, de kreatívabbak akár mesebeli élőlényeket is létrehozhatnak a színes terményekből. De egy kis akrilfestékkel és némi türelemmel a makkok (vagy gesztenyék) lefestésével is létrehozhatunk egy tálnyi díszt, ami jól mutat majd az asztal közepén. Ötletek összegyűjtött gesztenye, vagy makk felhasználására.
És akkor majd csak azt kell kitalálni, mihez kezdünk két (öt, tíz) hónap múlva az így létrehozott, egyre szaporodó műtárgyakkal.
