"Anya, hánytam!" - és ami azután jön

Amikor a gyerek az éjszaka közepén, csattogó kis talpakon megérkezik a szülői ágyhoz, és síri hangon bejelenti: "Anya, hánytam!", hát, az alaposan el tudja rontani a család pihenését. A rutinosok tudják, hogy ennek az éjszakának lőttek, csak még nem merik bevallani maguknak, mert reménykednek, hátha. Persze hiába.

Természetesen most azokról a kisebb gyerekekről beszélünk, akik még egyáltalán nem tudják pillanatokig sem visszatartani ezt a testi funkciót (vagy diszfunkciót), nem pedig a széjjelcsapott, bulis éjszaka után fetrengő kamaszokról.

Szóval sajnáljuk a beteg kisgyereket nagyon. Meg magunkat is, főleg. És nem azért, mert szemét, önző és érzéketlen lények vagyunk, mint Iván Iljics felesége (aki a férje agóniájában is csak a saját kellemetlenségét látta), hanem azért, mert a jól megérdemelt, békés álmodás helyett félkómában egy végtelenül gusztustalan takarítási hadműveletet kell elvégezni – gondoljunk csak bele. Vagy inkább mégse gondoljunk bele.

Mivel általában nincs szó komoly betegségről, csak valami rosszat evett a gyerek, esetleg bekapott valami vírust, ami másnapra szerencsésen tovább is áll belőle (és remélhetőleg nem a család másik/többi tagjába), ezért a szülői feladatok ilyenkor többnyire a nyomok eltüntetését jelentik.

Hacsak nincsenek jelen a fenti listában szereplő drámai tünetek, az ügyelet/háziorvos/mentő kihívásától inkább tekintsünk el, mert amit a telefonba mondana az orvos, azt egyrészt nem tennénk zsebre, másrészt az egészségügyi teendőket úgyis fejből tudja mindenki: itassuk, diétáztassuk, és hagyjuk békén, majd elmúlik. Esetleg igyon kaukázusi kefirt. (Jó, maradjunk abban, hogy minden orvos mást mond, de mindenki tudja, hogy az ő orvosa mit szokott mondani ilyenkor.) 

Na de addig is túl kell élni valahogy az éjszakát az eset után, amit különösen szerencsétlen esetben a gyerek ágya sem úszott meg szárazon. Az élet úgy hozta, hogy a szóban forgó kárelhárításban hatalmas rutint szereztem az évek során, szóval van itt néhány kiforrott jó tanács, ami adott esetben megkönnyítheti a szülő dolgát.

• Ha az ágyba is került a dologból, ha egy mód van rá, lázas rendrakás helyett telepítsük át a gyereket egy másik fekvőhelyre! Az első utunk (na jó, a vödör előszedése és a gyerek kezébe nyomása után) rögtön a lepedőért vezessen, amivel leborítjuk a másik ágyat, és már fekhet is bele a beteg utód. A többi nem az ő dolga, pihenjen!
  
  
• Teafőzés vagy más ital. A hányós gyerek hajlamos kiszáradni, ezért mindenképpen és gyorsan pótolni kell a folyadékot. Ez nálunk normálisan tea. Nos, a késői időpontra való tekintettel megteszi az instant tea is, mivel így nem kell nekiállni vizet forralni és hűteni, hanem rögtön a megfelelő hőmérsékleten tudjuk kínálni. Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy az émelygő gyomorban nagyobb eséllyel marad benn a jéghideg folyadék, mint bármi más, így ha már több meneten vagyunk túl, érdemes lehet inkább azzal próbálkozni. Szükség lesz szívószálra is, hogy ne kelljen szegénynek mindig felemelni a fejét, amikor itatjuk.

• Csak most következik a nyomok eltakarítása. Van egy trükkünk: a házba telepített homokozólapát, ezzel szoktam felszedni minden szétszóródott dolgot: apró LEGÓ darabokat, stb. Ezt most be lehet fogni a viszontlátott vacsora viszonylag szilárd alkotóelemeinek az összelapátolására. Aztán persze elmossuk az eszközt, de hát a másnap úgyis erről fog szólni. A felmosás így már gyerekjáték.
  
  

• Az éjszaka nem a nagytakarítás ideje, vagyis arra kell törekedni, hogy csak a mindenképpen szükséges lépéseket tegyük meg, a lehető legkisebb felhajtással, hogy még sikerüljön esetleg aludni is egy kicsit. Vagyis amikor lehúztuk az ágyat, nem állunk neki betenni a mosást, vagy letörölni az ajtóra felfröccsent cuccot. Annak majd másnap jön el az ideje. Dolgozni úgysem fogunk, mivel a gyerek nem lesz közösségképes állapotban, és valakinek otthon kell maradnia vele. Ez a valaki fogja majd letörölni az ajtót, és kimosni a fürdőszoba sarkában éjszakázó, érintett ágyneműt, szőnyeget, miegymást. A padlót azért felmoshatjuk, nehogy belelépjünk.
  
  
• Rendezzük be az éjszaka hátralévő részére a megfelelő körülményeket! Ha a gyerek az emeletes ágy felső szintjén alszik, akkor tegyük őt át a kanapéra, vagy cseréljen helyet a tesójával, ha megoldható (vagyis az ágya mégis megúszta). Lényeg, hogy ha nem egy elszigetelt esetről van szó, akkor az éjszaka hátralévő részében már beletaláljon az ágya mellé telepített lavórba. Legyen kéznél zsebkendő, amivel megtörölgetjük őt esemény után, és a tea, amivel megitatjuk. Meg még pár törlőkendő, biztos, ami biztos.
  
  
• A legjobb, ha az egyik szülő is kéznél van, vagyis pár lépéssel odaérjen a gyerekhez, ha megint tartani kell a poronty homlokát. Ezzel a saját dolgunkat is megkönnyítjük, mivel adott esetben nem kell az emeletek közt harmincszor fel- és lerohangálni, és a gyerek is úgy érzi, hogy vele van valaki a bajában.
  
  
• Érdemes a szülőknek úgy beosztani az éjszakai teendőket egymás között, hogy aki kevesebb áldozattal tudja passzolni a másnapi feladatait, vagyis inkább otthon tud maradni, az vállalja a gyerekhez felugrálást éjjel. Így másnap jó eséllyel ő is ki tudja pihenni magát, a poronty úgyis csak fekszik és filmeket néz egész nap.
  
  

• Az igazi kihívások pedig majd csak másnap kezdődnek, amikor a hányós/álmosságtól szédelgő gyereket elvisszük a gyerekorvoshoz, és végigüljük vele a kilométeres sort, mert mindenképpen szükség van orvosi igazolásra. Erre sajnos még nem sikerült megoldást találnunk, pedig forszíroztuk, hiába.
  
  
• Szintén a másnap feladata a sópótlás, ropi, sós keksz, sós vízben főtt krumpli, stb. formájában, ha elfogadja. Ha nem, akkor nem érdemes erőltetni, mivel nála van az aduász: úgyis kihányja. A Heim Pál kórház tanácsai alapján már összefoglaltuk, mit kell tenni a hányós-hasmenéses gyerekkel, ezt itt tudják elolvasni. A kisgyerekek hasmenésének kezeléséről szóló cikkünkben pedig azt is összeszedtük, mik a kiszáradás jelei, ha bizonytalan, ezt is érdemes átnézni.

Önöknek van valami tuti tippjük a károk csökkentésére? Osszák meg kommentben!