Van abban valami egészen nagy megkönnyebbülés, amikor a gyerek végre felnő annyira, hogy ne kelljen rá állandóan felügyelni. Amikor viszont a szülő túljut az első néhány ilyen alkalom eufóriáján, rájön, hogy a valóságban egyáltalán szó sincs semmiféle megkönnyebbülésről, helyette még csak most kezdődnek az igazán nagy aggódások. Mert ugye ha ott van az ember, akkor akár a testével is megvédi a gyerekét, de mi van, ha pont nincs ott, és baj van?
Ilyenkor kezdődik az állandó rémeket látás, és a helyzet csak fokozódik, amikor a gyerek elkezd mindenféle bulikba meg fesztiválokra járni egyedül, meg a haverokkal, de feltétlenül a szülő nélkül. Szegény anya meg az Instagramon szembesül vele, hogy a gyerek, nahát, a balesetin szelfizik, mit keres ott? És akkor ez még a jobbik eset, ha van kedve viccelődni a baján, de mi van, ha már az sincs?
Szóval lelkileg elég embert próbáló dolog a kölyök szabadon engedése, különösen, ha a jól felkészült szülő pontosan tudja, hogy statisztikailag nyáron esik a legtöbb kamasz balesetek és bűncselekmények áldozatául. Mondjuk mikor máskor, ha most van rá idő és lehetőség.
Szerencsére a rendőrség számba vette, hogy mit kell tenni, mi mindenre kell megtanítani a kölyköket, hogy elkerülhessék az áldozattá válást. Igaz, ez sem száz százalékos, gondoljunk csak a Soundon eszméletlenül talált lányokra, és egy csomó rémesetre, de hát rettegni sem lehet örökké. Valahogy csak meg kell találni az arany középutat a laza felelőtlenség és az állandó résen levés között.
Lássuk tehát, hogy mit javasolnak a szakemberek a kamaszoknak:
- Értékeikkel ne hivalkodjanak, azokat ne tartsák jól látható helyen, ne adják oda idegeneknek.
- Táskájukat közösségi helyeken ne hagyják őrizetlenül. A legjobb, ha azt mindig maguk mellett tartják.
- Idegenekben - még ha kedvesek is - ne bízzanak meg, velük ne menjenek sehová, még útbaigazítás céljából sem.
- Szórakozó- és közösségi helyeken italaikat ne hagyják őrizetlenül. Amennyiben ez mégis megtörténik, ne igyanak abból, hiszen nem tudhatják, hogy nem került-e bele valamilyen szer.
- Ne próbálják ki a különböző kábítószereket, mert hatásuk kiszámíthatatlan és könnyebben válhatnak áldozattá és elkövetővé is.
- A késő esti órákban lehetőség szerint csoportosan induljanak haza, egymást védve-kísérve.
- Ha támadás éri őket, ne az értékeiket, hanem testi épségüket védjék.
- Ismerjék a segélyhívó telefonszámokat (107, 112), illetve tanulják meg szüleik telefonszámát is.
Szintén nagyon fontos, hogy a szülők tudjanak arról, gyermekük hová készül, kivel fogja idejét tölteni. Ezért kérjék meg, hogy ha elmegy otthonról, mondja meg hová indul, kivel találkozik, mikor érkezik haza, valamint ismerjék meg barátai nevét, címét, telefonos elérhetőségét.
És akkor még ott van az internet is
A bűnmegelőzési szakemberek idén már a virtuális világ veszélyeire is megpróbálják felkészíteni a szülőket és a kamaszokat, egészen jó tanácsokat adnak, ezek a következők:
- Fontos, hogy a szülők betartassák a biztonságos internetezés szabályait. Számtalan olyan számítógépes program van, amely lehetővé teszi a veszélytelen böngészést. Érdemes ezeket használni, mert a szülők állíthatják be, mennyi időt tölthetnek a gyermekek az interneten és milyen tartalmú oldalakat látogathatnak. (Ennél pontosabbat például itt találnak.)
- Beszélgessenek a gyermekekkel a világhálón látottakról, hallottakról. Célszerű megkérni őket arra is, hogy időnként mutassák meg a közösségi portálokon használt profiloldalukat. Vegyenek részt a gyermekeik virtuális életében is és hívják fel figyelmüket a következőkre:
- A létrehozott profiloldalon a lehető legkevesebb információt adják meg magukról.
- Ne töltsenek fel magukról vagy ismerőseikről, barátaikról olyan képeket, amelyek méltatlan helyzetbe hozzák saját magukat vagy barátaikat. A feltöltött képeket bárki lementheti, és más oldalra feltöltheti.
- Online zaklatásnak lehetnek kitéve (például sértő, fenyegető, megfélemlítő leveleket küldhetnek nekik). Mindenképpen beszélgessenek a gyermekekkel, hogy ha ilyen történik, hogyan kezeljék ezeket, és milyen felnőttnek szóljanak feltétlenül. Ha úgy érzik, hogy veszélyben van a gyermekük, tegyenek bejelentést a rendőrségen.
Az pedig már csak a saját ötletünk, hogy a szülő semmiképpen se hibáztassa a gyerekét, ha bajba került. Már úgyis késő, helyette támogassák őt, hogy érezze, feltétlenül megbízhat az anyjában, apjában, és segíteni fognak neki. Ha másképp nem, hát lelkileg. Az áldozathibáztatás már amúgy is elég cikinek számít.
