Szakközépiskolában tanít az egyik barátnőm, idén érettségiző osztálya van. Pár nappal ezelőtt, éppen az írásbelik után, és a szóbelik előtt mesélte, mostanában állandóan amiatt idegeskedik, hogy a diákjai vajon mennyire veszik komolyan a felkészülést, vagy mennyire csapják szét magukat, mondjuk, a szerenád alkalmával, és hogy fognak teljesíteni végül a szóbelin?
Szakközépben ugyanis viszonylag gyenge a motiváció a jó eredményekre, a továbbtanulásra, hiszen ha túlesnek az érettségin, lesz egy szakmájuk, és különben is, úgy le vannak terhelve ilyenkor a végzősök szellemileg, nem beszélve a lelki nyomásról, hogy a legtöbben csak a minimumra hajtanak, elég lesz, ha görbül.
Pedig néhány év múlva rájöhetnek, hogy mégis főiskolára szeretnének menni (a jelenlegi szakközépiskolásoknak még jó esélyük van rá), és akkor nagy hasznát vennék a jobb jegynek – aggodalmaskodott a barátnőm.
Elgondolkoztatott a kérdés, vajon én mit tennék, hogyan próbálnék rávenni egy csapat lestrapált és motiválatlan 18 évest, hogy igyekezzen, és ha egy mód van rá, próbáljon meg továbbtanulni, diplomát szerezni?
Például megmutatnám nekik ezt a két diagramot, amin egyértelműen látszanak a diploma előnyei és a tanulatlanság hátrányai.
Az első diagramon az látszik, hogy minél tanultabb valaki, annál többet keres, statisztikai átlagban persze. A középfokú végzettség és a főiskolai diploma között már kiugró a kereset-különbség: az érettségizettek munkabére 2014-ben átlagosan 172 ezer forint volt, főiskolai végzettséggel 303 ezer forint, egyetemi diplomával pedig már 402 ezer forint körül volt a bruttó átlagbér.
Vagyis 3 év tanulással nagyjából kétszer annyit lehet keresni, és ha még rátesz pluszban két évet, annál is jóval többet. Persze ez múlik az elsajátított készségeken is, de alapvetően jól látszik: a tanulás szuper befektetés, három év plusz tanulással az élete hátralévő részében kétszer olyan jó dolga lesz a gyereknek. Legalább is anyagilag.
A másik diagram pedig az elrettentést szolgálja. Ezen az látszik, hogy a különböző iskolai végzettségűek hány százaléka nem talál magának állást. Az adatokat egyébként erősen torzítja a sehová sem vezető közmunkaprogram, amiben elsősorban a képzetlenek dolgoznak nagy számban. Vagyis anélkül még csúnyábban nézne ki az első két oszlop.
A szakmával és érettségivel is rendelkezőknek csak nagyjából 5 százaléka volt állás nélkül 2015-ben, főiskolai végzettséggel viszont ennek már csak nagyjából a fele, 2,8 százalék volt a munkanélküliség. Az egyetemet végzetteknél pedig nem éri el a két százalékot sem.
Ehhez azért még érdemes hozzátenni, hogy EU-szerte jelentős problémát okoz az ifjúsági munkanélküliség, Magyarországon ez tavaly 20,5 százalékos volt átlagosan, vagyis nagyon nem mindegy, hogy honnan, milyen végzettséggel – és esélyekkel startol a gyerek a munkaerőpiacon. Mivel ez a 20,5 százalék csak átlag, és nem ugyanakkora arányú a különböző iskolázottságú és szakmájú fiatalok között, a képzetlenek nagyobb, a képzettek pedig kisebb arányban lesznek csak munkanélküliek.
