Megvizsgálta az ombudsman, hogy jelenleg mennyire segíti a gyerekeket az iskola az értő médiahasználat elsajátításában, és arra jutott, hogy csak esetlegesen. Nincs elég szakképzett médiatanár, a NAT-ban a médiaértés nem önálló tantárgy, nincs meghatározott óraszám és tartalom, vagyis nagyjából az, és akkor tanít médiahasználatot, akinek, és amikor kedve van hozzá. Szó sincs viszont az iskolában az online bántalmazásról és az internet veszélyeinek kezeléséről.
Márpedig ez elég nagy baj, mivel a kamaszok az idejük nagy részét valamilyen kütyü előtt töltik, de nem csak azért, hanem mert a kutatások szerint a televízió és az internet nagyjából ugyanakkora hatással van a gyerek szocializációjára, mint a családi nevelés, sőt, esetenként még nagyobbal. Vagyis a gyerekek félig a tévén és az interneten nőnek fel, és ezt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni az iskolában sem.
Iskolai médiahasználat? A mesékben, legfeljebb...
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója, Kaposi József szerint a digitális világ térhódítása, (amit mondjuk, úgy írhatunk le érthetően, hogy a 10-18 évesek 96 százalékának van okostelefonja, amit használ is), roppant nehéz helyzetbe hozza a tanárokat. Ők ugyanis egy analóg világban nőttek fel, de közben egy teljesen más világra kell felkészíteniük a gyerekeket.
És ez sajnos nem is igen megy nekik, beidegződésünk szerint az iskola és a média „két külön világ”, a kettőnek teljesen más az értékrendje, mások a normái. Ráadásul a legtöbb pedagógus a főiskolán, egyetemen sem tanulta még, hogy hogyan kezeljék ezt a terület, hogyan tudják az óráikon aktívan és biztonságosan alkalmazni a médiát. Úgyhogy sokan inkább sehogy sem teszik.
Ugyanakkor belátható, hogy pedagógiailag nem igazán szerencsés a diákok fejében lévő egységes kultúrát elkülöníteni iskolai és nem iskolai tudásra.
Az iskolai médiahasználat gyakorlata nem eléggé kiforrott, egységesnek meg aztán végképp nem mondható, áll a jelentésben, de vannak olyan példák, amelyek általánosan jellemzőek. Amelyik intézményben valahogy szabályozzák ezt, ott a diákok az iskolai audiovizuális eszközöket csak tanári felügyelet mellett használhatják, a saját tulajdonú telefonjaikat ki kell kapcsolni órán, bár tudunk üdítő ellenpéldáról is.
Előfordul, hogy egyes közösségi oldalakat letiltanak, wifi jelszót használnak, tiltják a telefonhasználatot és a tanulói gépeket programmal felügyelik. Igaz, a tartalomszűrés az iskolai gépeken kötelező is egy jogszabály szerint.
A médiatudatosság oktatása elsikkad
Az ombudsman jelentése szerint az alacsony óraszámok, állandó összevonások, korszerűtlen oktatási megoldások, a kevés szakképzettséggel és kompetenciával rendelkező pedagógus miatt a médiatudatosságra nevelés egyszerűen elsikkad az oktatási rendszerben.
A tanárképzés rendszerében nem szerepelnek az internet veszélyeire, az online bántalmazás jelenségére, kezelésének módjára vonatkozó ismeretek, és ezt maga a NAT sem határozza meg külön fejlesztési célként. Az ombudsman szerint ez azért is komoly probléma, mert a gyermekek sokszor nincsenek tisztában a mind gyakrabban előforduló online bántalmazás jelenségével, nincsenek ismereteik azokról a segítő szervezetekről, hatóságokról, amelyek a visszaélésekre adott válaszoknál, az interneten megélt traumák feldolgozásában a segítségükre lehetnének.
Nem jut eszükbe segítséget kérni
Az Unicefnek vannak erről adatai is. Eszerint minden harmadik gyereket ért már kellemetlen piszkálódás a neten. Ezekben az esetekben a gyerekek fele megpróbálta megvédeni magát, míg negyede gyorsan bezárta az oldalt, de segítséget csak minden tizedik gyerek kért.
A gyerekek fele szerint nem biztonságos az internet. A 10-18 éves gyermekek 96 százalékának van mobiltelefonja, 88 százalékuknak van profilja közösségi oldalon. Különösen érdekes adat, hogy a 10-12 éves korosztályban a gyerekek 78 százaléka rendelkezik profillal, holott hivatalosan erre csak 13 éves kor felett lenne lehetőségük.
Mikor, miért, kitől kérhet segítséget?
Az alábbi telefonszámok, honlapok és szervezetek jól jöhetnek, ha akár kamaszként, akár szülőként, tanárként szembesülünk a jelenséggel.
Jogellenes és káros tartalmak bejelentésére szolgál az Internet Hotline. A honlapon bejelentett káros tartalmat a szervezet 24 órán belül kivizsgálja, bűncselekmény gyanúja esetén értesíti a rendőrséget, és az illegális vagy sértő tartalomról értesíti az internetszolgáltatót is, aki így gondoskodik annak eltávolításáról.
Hasonlóképpen működik a biztonsagosinternet.hu oldal, ahol zaklatást, bármilyen, kiskorúakat veszélyeztető tartalmat, uszítást, online bántalmazást bejelenthetünk, és ők a bejelentés kivizsgálása után értesítik a megfelelő szerveket.
A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány 24 órás telefonos, illetve online lelkisegély szolgálatot üzemeltet, ahol civilek és szakemberek várják minden korosztály jelentkezését bármilyen, gyermekeket érintő lelki panasszal.
A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat oktatási és ismeretterjesztési tevékenységet végez a biztonságos internethasználattal kapcsolatban, vagyis őket lehet elhívni előadni az osztályfőnöki órára. Részben az ő közreműködésükkel jött létre a Safer Internet-oldal, ami jó kiindulópont, akár információt keresünk, akár bejelentést szeretnénk tenni vagy segítséget kérni.
A kamaszpanasz.hu oldalon sok információt, gyakorlati tanácsot találhatunk kamaszként és kamaszok szüleiként is.
10-ből 8 gyerek tudja, hogy vannak olyanok, akik arra használják az internetet, hogy gyerekeket zaklassanak. 10-ből 8 gyerekkel már beszélgettek az internetes biztonságról. A gyerekek fele találkozott olyan internetes tartalmakkal, amelyeket nem értett. Ilyenkor a gyerekek kétharmada bezárta az oldalt, de 18 százalékuk ott maradva kattintgatni kezdett rajta, és csak 14 százalékuk kért segítséget másoktól a látott információk értelmezéséhez.
A felmérésekből azt is megtudták, hogy internetes bántalmazás esetén kihez fordulnak a fiatalok először. Ezek pedig nem a szüleik: úgy gondolják ugyanis, hogy ők nem ismerik, illetve nem értik az internetes világot. Ráadásul attól is félnek, hogy a szülő elveszi a mobiltelefont vagy korlátozza az internet használatot, vagy tartanak attól, hogy a bántalmazó megfenyegeti őket, félnek a szégyentől vagy a megaláztatástól.
Az UNICEF jelentésben idézett véleménye szerint egyre inkább bebizonyosodik, hogy a legerősebb védelmet az jelenti, ha a szülő is használja az internetet, nyíltan beszélget a tapasztalatairól a gyermekével, és ez, a kutatások szerint nem is lenne a fiatalok ellenére. Bár nem ők az egyetlenek, akik erre a következtetésre jutottak.
A gyermekek jogainak védelméért külön is felelős ombudsman mindebből azt állapította meg, hogy a rendszerszintű problémák, valamint, hogy nincs elég megfelelő tudással rendelkező, szakképzett pedagógus, aki a médiaértés-oktatás ismeretanyagot hiánytalanul átadhatná a gyerekeknek, a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz, művelődéshez való jogával összefüggő visszásságot okoz, jogsérelem közvetlen veszélyét veti fel.
Székely László felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy kezdeményezze a médiaértés-oktatás hazai helyzetének átfogó állapotfelmérését, javasolta a pedagógusok szakirányú ismereteinek, készségeinek fejlesztését, a szakképesítéssel rendelkező pedagógusok létszámának növelését. Az ombudsman a NAT jelenlegi céljainak és a pedagógusképzés rendszerének felülvizsgálatát is kérte, hogy a képzési követelmények között az online bántalmazás jelenségével kapcsolatos ismeretek is mielőbb helyet kapjanak.
Kíváncsian várjuk az eredményeket.
