Nemrég meghívót kaptunk Regős Judit „Nem születtél anyának” című könyvének sajtóbemutatójára, és mivel sem a könyvről, sem a rendezvény hátteréről nem sokat hallottunk korábban, így gyanútlanul el is mentünk rá.
Az esemény okozta első sokkból felocsúdva próbáltam összerakni a képet, ami miatt most rengetegen fognak meggyűlölni. Ha önnek kedvenc szavai közé tartozik a pocaklakó, a manócska, az apapéldány, a babóca, és szeret úgy fogalmazni, hogy "14 hetes terhesek vagyUNK", akkor kérjük, ne olvasson tovább, inkább menjen, és vegye meg a könyvet.
A sajtótájékoztató – ami majdnem két órán keresztül tartott – egészen elviselhető lett volna egy üveg borral, de egy ilyen témájú eseményen ilyesmire nyilván nem számíthattunk. Így viszont döbbenten hallgathattam pár babanetes szösszenetet, és nézhettem végig a többség reakcióját. Mindenki el volt ájulva a könyvtől, volt, aki még könnyezett is a meghatottságtól. Mondjuk ehhez én is közel álltam, csak nem azért, amiért a többiek.
Kire bízzam a gyereket?
Az első dolog amire felkaptam a fejem az a következő volt; Regős éppen azt ecsetelte, hogy valamelyik barátnője azon akadt fenn, hogy amikor a játszótéren van a gyerekével, és el kell mennie pisilni, akkor kire is tudná bízni a gyereket amíg ő nincs ott. Mert, hát ugye, a gyereket minek rángassa magával a klotyóba? Tessék, Dívány olvasók, íme az anyaság egyik legnagyobb problémája! És tulajdonképpen ez azért is szomorú, mert az emberek nem kommunikálnak egymással, emiatt nehéz bárkire is rábízni a gyereket a „játszón”.
Valahogy próbáltam magam túltenni ezen, és azon tűnődtem, hogy megdöbbentő, hogy egyeseknél mitől borul a bili. Innentől kezdve, hiába is akartam volna komolyan venni a könyvet, sajnos nem ment. És ezt az érzést csak fokozta, amikor „apáról” kezdett beszélni az író, illetve beavatta a jelenlévőket abba, hogy „apa” nem tudta ám mindig jól kezelni azt, hogy apa lesz. Sőt, nem is érdekelte a gyerek, amíg bent volt.
Aztán jött a szex a terhesség alatt, a bálnatest, és, hogy a vetélés mennyire borzalmas dolog. (Igen, a vetélés tényleg az, minden szarkazmust félretéve.) Aztán felolvastak pár babanetes kommentet a könyvből, majd Regős mindenkinek megköszönte a részvételt.
Értem én, hogy akiknek íródott ez a könyv, azok imádni fogják, de azt is, hogy ez nem én vagyok. És - embert barátjáról - az ismeretségi körömben sem lesznek ilyenek. Ha azonban ön célcsoportnak érzi magát, érdemes figyelnie, ugyanis a recenziós példányt kisorsoljuk azok között, akik szívesen forgatnák. Ehhez semmi más dolga nincs, mint hogy a Facebook oldalunkra kommentelje e cikk posztja alá: NEM SZÜLETTÉL ANYÁNAK!
És akkor jöjjenek a kedvcsináló/elrettentő idézetek
„A Pirinyócskámat még nem annyira érzem, egyszer-kétszer előfordult olyan „buborékos” érzés, de azt se mertem biztosra venni, hogy Ő volt... (Babanet)”
„Nem a ruha teszi ugyan az embert, de öltözködésünk is segíti érzelmi ráhangolódáunkat a baba várására, hozzásegít minket, hogy minél jobb hangulatban teljen ez az örömteli várakozás. Terhes nőnek ezért sosem javasolnám, hogy feketébe öltözzön, inkább válasszunk színes, vidám ruhákat.”
„Én olyan vagyok, mint a mosott kaki! És cirka ólomsúlynak érzem a testemet, alig bírok megmozdulni, a teraszon olvasgatok, pihizek, de folyton ennék – borzacskó!" (Babanet)
„Nálunk minden rendben... sőt! Kicsit intenzívebb érzés minden orgazmus... Persze Apa mindig hezitál, hogy „Jaj, nem ártunk vele biztos Babónak”, de természetesen tudjuk mindketten, hogy lakik bent valaki, és némileg változtatni kell a szexuális szokásokon, kevésbé kell heveskedni, csajok... hihihihihi!" (Babanet)
„Mi 14 hetesek vagyunk, első baba, eléggé paramami jellegű, minden apróságra felkapom a fejem, és megijedek. Le is tiltottam magam a netes olvasgatásokról." (Babanet)
Ha önt megszólították az idézetek és még, még, még többet akar, már a boltokban a könyv, de a Bookline-on is megrendelheti: most akciósan 2967 forintért megkapja.
