Űrkiállítás a Millenárison: a kamaszok imádni fogják

Űrrepülő, Darth Vader és Мир űrállomás, na meg egy csomó furcsaság- ezek fogadtak minket csütörtök reggel a sajtóbejárás alkalmával a Millenárison. Ugyanis ma nyílik meg a B csarnokban a Gateway to Space Nemzetközi Űrkiállítás, amelyről sugárzik, hogy amerikai modell alapján készült. A NASA és a US Space and Rocket Center utazó kiállítása számos európai nagyváros után landolt nálunk. 

Az alapgondolat az űrkutatás és az űrutazások bemutatása, a NASA tevékenysége a holdraszállástól napjainkig. A kiállítás infotainment jellegű, szinte mindenbe bele lehet ülni, ki lehet próbálni, meg lehet fogdosni, ha meg nem, akkor is menő fél méterről bámulni a Lunar Roving holdjárót, amiről persze kiderül, hogy csak makett, viszont a magyarok nélkül ez sem készülhetett volna el. Ezzel, és a kedves kezeslábasba öltöztetett lánykákkal vége is a lelkesedésünknek, felnőtteknek a wow élmény elmaradt.

Valahogy nem áll össze a kiállítás, ahogy a többiekkel egyeztetve kiderült, laikusoknak túl szakmai, hozzáértőknek túl kevés. Nincs koherencia, nincs egy vonalvezetés, hacsak az nem, hogy a szovjet űrkutatás úgy különül el az amerikaitól, mint anno a berlini fal. Vannak másolatok, amikről ordít a sufnituning, bár kétségtelenül imádnánk, ha 10 évesek lennénk, mert kicsi, menő, és lehet benne fotózkodni.

A kétnyelvű magyarázatok még a kamaszok számára sem igen érthetőek, kisebbekkel nem is érdemes kísérletezni, ugyanakkor azok, akik kenik vágják az űrről szóló információkat, szintén csalódni fognak. Mi például lelkesen mentünk egy labirintusban, ahol minden tök sötét volt, csak a led fények irányítottak, tapsikoltunk, hogy majd itt biztosan valami igen fantasztikus dologra bukkanunk, de nem, az út egy űrsikló szerű ablakhoz vezetett, ahol a földet nézhettük, messziről.

Persze nem rossz látvány ez se, de egyrészt nem exkluzív és ritka, másrészt valami bámulatosra számítottunk a szuper elsötétítés láttán, minimum a Hold stilizált talajára vagy valami hasonlóra. Ha már Hold, lehetett holdkőzetet taperolni, amit valószínűleg már több centi réteg ujj-zsír fed, de persze kevesen mondhatják el magukról, hogy holdkövet fogdostak, úgyhogy ezt mindenképp ki kell próbálni. A vitrinbe zárt kő mellett egy csomó oszlop áll, ahol mindent megtudhat az Apolló programról - ha beszél angolul.

Ami sokakat foglalkoztat, hogy mit esznek az űrhajósok, és hogyan mennek vécére. Ezt sem hallgatták el szemérmesen, hanem a szemünk elé tárják az űrvécét, amiben egy szippantyú igyekszik a székletet gyorsabban kiszívni, mint ahogy az űrhajós fenekéhez ér.

Az sajnos nem derült ki, miért van szükség speciálisan feldolgozott ételekre, és az ételek nevét sem fordították le magyarra, pedig elég szórakoztató ételek kerülnek az űrhajósok asztalára, nem is beszélve a Coca-cola automatáról.

Hasonlóan meghökkentő Darth Vader figurája a kiállítás közepén, a meglovagolandó Star Wars lázon kívül nincs rá magyarázat. Okés, hogy köze van az űrhöz, de akkor hol marad a Star Trek, vagy az űrgolyhók, vagy ezen az alapon a Galaxis útikalauz. Tudjuk be az amerikai koncepciónak, csakúgy mint az F18-as vadászgépes repülést, ami tényleg jó móka ha az ember szeret repülőset játszani.

De ez legalább kipróbálható, bár tuti hatalmas sorok lesznek előtte, pont úgy, mint a giroszkópot, amin forogva valaki biztosan hányni fog. Szintén jó játék a súlytalanságot modellező szerkezet is, már előre sajnáljuk azokat a dolgozókat, akik napi 8 órán tologatják majd a szerkezetet.

A kiállítás tehát szórakoztató, de akinek fogalma sincs az űrhajózásról, az ebből biztosan nem fogja megérteni, ha pedig hétvégén nézné meg, készüljön fel a tömegre, mert ki ne akarná egy űrsikló kabinjából irányítani a földre szállást?