A kamaszkor kapcsán leginkább problémákat szoktunk említeni. Az első asszociációk, amik eszébe jutnak az embernek a szemtelenség, harsányság, lustaság, vadulás, ivás stb. Sokat beszélünk arról, hogy lehet elviselni a tinit, hogyan lehet tompítani a feszültségeket. Ezek szerint a kamaszkor egy merő probléma? Azért nem kell ilyen sötéten látni, sok jó, kellemes, hasznos változást is hoz. Vegyük észre ezeket is!
Egyre komolyabban lehet vele beszélgetni
Az ember már a két-három évesnél is rácsodálkozik, hogy milyen okosakat mond, de ez azt jelenti, a korához képest mond jókat. De azért, ha valamit el akarunk neki magyarázni, alaposan meg kell válogatnunk a szavainkat, hogy ne zavarjuk még jobban össze. Így van ez még akkor is, ha 8-10 éves a kölyök.
Persze téma és gyerekfüggő, de valamikor a tinikorban figyeli meg az ember, hogy elkezd úgy beszélni hozzá, mint bárkihez, nem kell a magyarázathoz magyarázatot fűzni, hiszen már elég nagy a tudása. (Sok mindent jobban tud, mert frissebb az ismeret a tanulmányaiból.)
És, már nem csak ahhoz képest mond jót, hogy milyen kicsi, hanem akár tényleg tőle származik egy-egy problémát megoldó legjobb javaslat. Másképp lehet hozzá viszonyulni, másmilyen beszélgetéseket lehet vele folytatni, és ez üdítő érzés! Ráadásul több olyan közös program képzelhető el, ami tényleg beleesik szülő és gyerek érdeklődési körébe. Míg régen a bábelőadást nem biztos, hogy egyedül is megnézte volna apa, mert annyira érdekelte, most lehet, hogy találnak olyan filmet, koncertet vagy sporteseményt, ami igazán izgalomba hozza mindannyiukat.
Önállósodik
A tizenéves önállósodási törekvéseiről is problémaként szoktunk beszélni, mint ami kontrollvesztést jelent a szülő számára, aki nem tudja, hol jár, mit csinál, kikkel van. Ugyanakkor van jó oldala is annak, hogy a tini már nem csak anya és apa társaságára vágyik, nem tőlük várja minden társas igénye kielégítését. A tanulnivalót sem feltétlenül velük magyaráztatja, ha éppen nem ért valamit, mert abból úgyis veszekedés lesz, ha a szülő korrepetál. Azaz egy csomó feladat lehull a szülők válláról. Így több idejük jut egymásra, barátokra, hobbikra.
Hogy ez valóban így történik-e, a szülőn is múlik. Sok családban nehezen mondanak le olyan feladatokról, amikben egy kicsit hátrébb léphetnének. Ilyen például a testvérek kapcsolatának állandó terelgetése, a lecke ellenőrzése és sok egyéb. Ez a fiatalnak sem tesz jót, hiszen szüksége van arra, hogy kapjon saját felelősséget, és tudja, bizonyos területek működtetése az ő feladata.
Új színt hoz a családba
Hogy milyen otthon a hangulat, hogyan telik egy ünnep, mi kerül az asztalra, mi az esti program, teljesen a szülő felelőssége, míg kicsi a gyerek, és az ő személyisége határozza meg ezeket. Minél idősebb a csemete, annál több ötlete van ezekkel kapcsolatban, amiket kívülről hoz. Lát más családokat, felmerülnek benne igények, amiket már az ő személyisége határoz meg. Persze, ezek egy része nem találkozik a szülő tetszésével, de jöhet olyasmi is, ami az egész családnak jó.
Egy családban például az anya minden vendégségre egyedül készült: főzött, takarított. A lánya a barátnőjénél látta, ott együtt, zeneszó mellett főz anya és lánya, és megkérte, próbálják ki náluk is. Az anya először megijedt, hogy ez csak akadályozni fogja, aztán örömmel tapasztalta, hogy így tényleg sokkal egyszerűbb volt, és még a vendégséget is élvezte, mert nem volt addigra hulla fáradt.
Egy másik családban meglett volna a szülők igénye a hétvégi közös programra, de ötlettelenek voltak, ezért többnyire moziba vitték a gyerekeket. Az iskolás kölykök hoztak haza olyan társasjátékot, ami máshol megtetszett nekik, és bevezették otthon is. Ez sokkal személyesebb élmény volt, mint közösen nézni a vásznat.
De olyan család is van, ahol a kamasz révén vált szokássá megköszönni, ha a másik tett egy szívességet: ő a barátjánál és családjánál tapasztalta ezt, és nem is ő, hanem a szülők vették észre, hogy átragadt a gyerekre, majd rájuk is. Elszégyellték magukat, ugyanakkor örültek is, hogy a tini tanította meg őket erre.
Nem baj, hogy kritikus
A sokat kárhoztatott kritikusság jó is, mert sokszor van igazságtartalma a véleménynek, amit megfogalmaz a fiatal. Élesen lát, és mások tükrében is, hiszen már megvan a saját közege, ahonnan új szempontokat hoz. Ha a szülő nem ragad bele a sértődöttségébe, ez az időszak jó alkalom a fejlődésre, arra, hogy rálásson arra, min tudna változtatni.
A gyerek tizenéves kora különösen fontos időszak, mert átrendeződnek a családban a viszonyok, átalakulnak a mindennapok. Ez ijesztő is lehet, holott sok jót is hozhat, a szülő szempontjából is. Élvezni fogja ezt az időszakot a szülő, aki nem mindenáron a régi rendhez ragaszkodik, hanem meglátja a jót a kamaszkor hozta változásokban.
Cziglán Karolina
pszichológus
