Véget ért az InternetKon, amit az internetadó bevezetésének közfelháborodást, és tízezres tömegtüntetéseket kiváltó ötlete után találtak ki, mintegy kárenyhítésként (vö. nem akartok internetadót? Akkor mondjátok meg, mit akartok!). Ennek eredményeként született egy 15 pontos javaslatcsomag egy kormányhatározatra, amelynek három pontja is a digitális oktatásról szól.
Ezek röviden a következők:
- Készüljön átfogó digitális köznevelési stratégia,
- Induljon program az oktatási intézmények belső wifi-hálózatának fejlesztésére, és
- Készüljön digitális gyermekvédelmi stratégia.
Tágabb értelemben idesorolható még az a pont is, hogy az internetes zaklatás minősüljön önálló bűncselekménynek, mert a bullying műfajában mégiscsak az iskolás korosztály a leginkább érintett, és ők azok, akik a legkevésbé vannak felvértezve ellene érzelmileg.
Az informatikai szakma már jó ideje mondogatja, hogy baj lesz. Ha az oktatás nem hajlandó lépést tartani az élettel, a jövő munkanélkülijeit képezik ki nagy erőkkel, mivel ma már szinte minden álláshoz kell a digitális jártasság. Most viszont a javaslataikat belevették a csomagba, sőt, az InternetKon zárókonferencián az IVSZ oktatási igazgatója, Horváth Ádám tartott előadást, arról, hogy az oktatásban hogyan kapjon nagyobb szerepet az internet és a digitális technika.
A kiindulópont az, hogy digitális írástudás nélkül az ember kirekesztetté válik, mivel egy csomó információt és szolgáltatást, valamint állást nem tud elérni internet és számítógép-használat nélkül. Vagyis a digitális írástudás olyan alapkompetencia, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell, ezért az iskolában kell tanítani.
Habár az oktatás célja, hogy az életre neveljen, és olyan képességekkel ruházza fel az onnan kikerülőket, amelyekkel megállják a helyüket a munka világában, jelenleg kevesebben jelentkeznek IT oktatásra, mint 2000-ben, nekik is több mint fele lemorzsolódik a felsőoktatásban. Holott gyakorlatilag nincs állástalan informatikus, sőt, 22 ezer betöltetlen informatikai állás van, és ebben a szférában a legmagasabb a kezdőfizetés.
Digitális köznevelési stratégiára pedig azért van szükség, hogy összehangolják a köznevelési, pedagógiai célokat, a már meglévő infrastruktúrát, a pénzforrásokat és a fejlesztési kapacitásokat. Jó lenne, ha az iskolai géppark viszonylag fiatal eszközökből állna, melyeknek az átlagéletkora nem lenne több háromévesnél, évente cseréljék le a 25 százalékát, a karbantartásra pedig legyen külön rendszergazda, akinek az informatikatanítás már nem feladata, és normálisan meg is van fizetve. Ne tiltsák, hanem egyenesen támogassák, hogy a tanulók a saját eszközeikkel dolgozhassanak, az iskolai eszközöket pedig EU pénzből lehessen beszerezni.
Legalább ilyen fontos az iskolai szélessáv is, ami lehetővé teszi, hogy sok gyerek egyszerre dolgozzon. Oda kell figyelni az esélyegyenlőségre, vagyis, hogy a rászoruló gyerekek ingyen kapjanak saját eszközt és internetelérést otthoni használatra.
Vagyis az iskola ne múzeum legyen, hanem egy olyan hely, ahonnan a gyerek felfedezi az őt aktuálisan körülvevő világot.
A tananyag részről is van mit tenni. A digitális írástudást nem informatikaórán kell a gyerekekbe tölteni, helyette az összes tantárgy tanóráinak legalább 25-50 százaléka legyen IKT eszközökkel támogatott. Ezt pedig ne hobbiszinten csinálják a tanárok, ne csak az foglalkozzon vele, akinek kedve van hozzá, hanem az iskolák szakmai és szülői értékelésénél legyen szempont, hogy milyen az adott intézményben a diákok digitális felkészítése. Emellett a programozás is jelenjen meg minden évfolyam informatikai tantervében, felsőben legyen kötelező a robotprogramozás, középiskolában pedig a mobil alkalmazás fejlesztés.
És akkor eljön annak is az ideje, hogy ne csak tankönyvből, hanem digitális tananyagból is ugyanúgy lehessen tanulni: tartós tankönyv helyett tanulói laptop/tablet legyen. Támogatjuk.
Mielőtt a pedagógusok a szívükhöz kapnak, hogy mi vár itt rájuk, ezt ők a büdös életben nem fogják megtanulni, hogyan tudnák akkor tanítani, a javaslat a tanárok képzésére is hangsúlyt fektet. Évente 30 óra képzést javasolnak, illetve 10 tanárra egy IKT pedagógiai asszisztens, plusz iskolánként külön rendszergazda foglalkoztatását tartják jó aránynak az ügy érdekében.
És ha már a diákok ilyen képzettek lesznek digitális téren, jó célra is fordíthatják a tudásukat: a kötelező 50 óra önkéntes munka terhére oktathatnak internethasználatot időseknek és rászorulóknak.
Emellett a vállalkozásokat is ösztönöznék, hogy támogassák az iskolai digitális oktatást, eszközökért és munkáért akár adókedvezmény, vagy extra szabadság vagy járulékkedvezmény járna.
Mindez nagyon szépen hangzik, már csak arra vagyunk nagyon kíváncsiak, hogy mindez meg is valósul-e belátható időn belül, vagy csak jó terv marad, mint a 2007-es „GKM Akcióterv a digitális írástudás elterjesztésére”. Mert van ám nekünk ilyen, csak nem lett belőle semmi.
