Nem régen napvilágot látott az OECD Education at a Glance jelentése, melynek adatai meglehetősen lehangoló képet festenek a magyar oktatásról, a tanárok fizetésétől egészen a felsőoktatásban való részvételig több téren is.
A felmérés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az összes OECD ország közül Magyarországon van a legkevesebb órája az általános iskolásoknak. Míg az átlag (tehát nem a legmagasabb érték, hanem a 34 ország átlaga) 7570 óra, nálunk ez negyedével kevesebb, csak 5553 óra.
Közben folyamatosan azon sírnak a szülők, a tanárok, a gyerekek (és mi is), hogy milyen fáradtak és leterheltek az általános iskolások. Ezt az ellentmondást szerettük volta feloldani: hogy lehet, hogy rekordkevés az óraszám, a gyerekek mégis alig bírják. Úgyhogy utánajártunk.
A jelentés adatait alapul vevő számítás szerint Magyarországon egy alsósnak átlagosan napi 4,8, egy felsősnek pedig napi 5,5 tanórája van. Ez valóban nem tűnik soknak, viszont akinek van gyereke, az nem is ezt tapasztalja, sokkal inkább a nulladik és a hetedik-nyolcadik órákkal küzdenek nap mint nap.
Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet tudományos főmunkatársa, Imre Anna segített kibogozni az adatokat és összefüggéseket, köszönet érte. A kutató szerint az alapvető különbséget az okozza, hogy Magyarországon – igen, a tanév is – de az alapfokú oktatás ideje is viszonylag rövid. Míg itt (és még másik 6 országban) 8 osztállyal vége is az alapoktatásnak, a legtöbb, összesen 25 OECD országban 9 évfolyamos az alapoktatás, további öt államban pedig 10 évig is eltart, ami rögtön negyedével-nyolcadával növelheti az óraszámot. Ebben a mezőnyben tehát a magyarországi általános iskolai oktatásra fordított idő elég kevésnek mutatkozik.
Magyarországot ezért a szomszédos Ausztriával érdemes összehasonlítani, ahol szintén nyolcosztályos az „általános iskola”, az oktatás szerkezete is hasonló, és az éves iskolai napok és a tanítási szünetek is nagyjából ugyanolyan hosszúak, mint itt. Ausztriában naponta átlagosan kb. 50 perccel több az egy napra jutó formális oktatási idő az általános iskolásoknak, ami körülbelül egy tanórának felel meg, így ott a 8 év alatt összesen 6417 óra az, ami nálunk 5553, - mindkettőt 60 perces órában értve.
A másik, szintén fontos magyarázat, hogy módszertani okokból csak a kerettantervben rögzített kötelező, illetve szabályozás szerinti, "szándékolt" óraszámot lehet beleszámolni a formális oktatási időbe. Vagyis lehet, hogy a gyereknek kötelezően 4,8 tanórája van egy nap, de ehhez hozzá jön a nem kötelező keret, amit az iskolák fel is használnak, beépítenek az órarendbe, és a tapasztalat szerint minden napra jut is egy. Ilyen például felzárkóztatás/tehetséggondozás, az énekkar, a különböző szakkörök, stb. Mivel ezek ingyen vannak, (és egyébként is benne van az órarendben), a gyerekek el is járnak rájuk, de az OECD által közölt nemzetközi számításokban nem szerepelnek. Viszont legalább mindenkinek elérhetők, így csökkentik a társadalmi különbséget, ami elég fontos szempont.
Imre Anna oktatáskutató szerint jövőre javítja a statisztikát az is, hogy a felmenő rendszerben bevezetett kerettanterv már az összes évfolyamot érinteni fogja, így 5973-ra nő a formális óraszám. Ám ez még mindig elég messze van az OECD átlagtól.
A harmadik faktor pedig azok az iskolán kívüli különórák, amelyeket főleg a magasabban képzett, jól szituált szülők „várnak el” a gyerekektől. A statisztikába nyilván ezek sem számítanak bele, a gyereket viszont mindenképpen fárasztják, terhelik.
Most, hogy már tudjuk az okokat, még mindig nem dőlhetünk hátra sajnos. Két okból sem. Az Education at a Glance című felmérés ugyanis arra is kiterjed, hogy a formális oktatási idő hány százalékában oktatnak nem fő tantárgyakat (olvasás, írás, irodalom, matematika, természettudományok, nyelvek), hanem olyasmit, amit mi egy előző cikkünkben kissé rosszindulatúan, és természetesen nem egészen komolyan „töltelék tantárgyaknak” neveztünk. Nos, ez az arány Magyarországon jóval meghaladja az OECD átlagot, nálunk alsóban 41, felsőben pedig 46 százalék, míg a felmérésben szereplő országok átlaga 33 és 35 százalék volt 2012-ben.
Ezen pedig a kerettanterv sem változtatott, vagyis igen, csak nem jó irányban, ugyanis a mindennapos tesivel és a hit- és erkölcstannal sikerült heti öt nem fő tantárgyat betenni. Bár sokan a szavazásunk szerint ezt egyáltalán nem bánják. Mások meg igen.
Vagyis, nőtt ugyan az óraszám az utóbbi években, csakhogy nem a minőségi óraszám, amivel a hatalmas tananyagot kissé szellősebbé, emészthetőbbé lehetne tenni. Ezen segíthetne például, ha a nyáron belebegtetett tervek valóra válnának, és – alapos és megfontolt előkészítés után – itt is 9 évfolyamos lenne az alapfokú oktatás. További haszonként pedig elkezdenénk közelíteni az OECD átlaghoz, ami így önmagában ugyan semmit nem jelent, viszont több idő lenne az alapkészségek megerősítésére, ami megint csak csökkentené a társadalmi különbségeket.
Csak hát a tapasztalatunk inkább az, hogy azok a változások, amit valóban meglépnek, az egy hirtelen döntés kérdése, és nem készítik elő, hanem a gyakorlatban majd kiforrja magát (pl. a mindennapos tesióra tornaterem nélkül, vagy az iskolák KLIK alá rendelése, közben azt sem tudják, hogy kinek kell megvenni a krétát). Amit viszont alaposan előkészítenek, abból nem lesz semmi (pl. szociális életpálya munkacsoport évek óta van, az életpályamodell meg még mindig sehol).
