Népi megfigyelések szerint a gyerekek hatéves kor alatt októbertől áprilisig náthásak/köhögnek. Ez már-már törvényszerű, nem is igazán lehet vele mit kezdeni, legfeljebb kullogni az események után.
A szülők az egyre fokozódó orrfolyásra a lehetőségektől és vérmérséklettől függően
1. élénk anyázásba kezdenek, hogy ez nyilván a Pisti anyja miatt van, aki simán elviszi óvodába a hóttbeteg gyerekét. De vele aztán nem szúr ki, ha neki szabad, akkor ő is beviszi a sajátját.
2. azonnal otthon fogja a gyerekét
3. reálisan felméri a körülményeket, és ha úgy ítéli meg, otthon tartja a gyerekét.
Ekkor kezdődik el a szülő kálváriája. A betegség persze sosem jön jól, de még itt is vannak fokozatok, hogy mennyire kavar be a család életébe. Azt gondolnánk, ha mindkét szülő dolgozik, és nincs nagyi, akkor nagyon bekavar, ha pedig valaki otthon van a kistesóval, akkor csak kicsit. Pedig nem egészen így van.
A kulcsszó az igazolás
Ha ugyanis a szülők dolgoznak, akkor az óvónők csak akkor merészelik hazaküldeni a gyereket, ha már tényleg minden kötél szakad. Ilyenkor egyértelmű, hogy a beteg gyereket rögtön orvoshoz is viszik, mivel az antibiotikumon kívül szükség van a táppénzes papírra is.
Tapasztalatok szerint az otthon lévő anyáknak viszont sokkal könnyebben hazavágják a kicsit taknyos gyerekét az óvodából, egyszerűen azért, mert (szerintük) nincs probléma, nincs is mit megoldani. Pedig dehogynem! Ha ugyanis a gyerek betegség miatt hiányzik az óvodából, utána már csak orvosi igazolással mehet vissza a közösségbe.
Ami azt jelenti, hogy adott esetben egy kisebb nátha miatt végigállhatják a sort a gyermekorvosnál – természetesen a kistesóval együtt, mert hová is tegyék addig? Aminek az eredménye sok esetben az, hogy egy banális náthával mennek, és két bárányhimlővel, influenzával, vagy más durva kórral jönnek. Plusz a szervezés, utazás, és a gyerekek csitítása órákon át a zsúfolt váróban. A bolondnak is megéri egy nátháért!
Tud ön teát főzni orvosi rendelvény nélkül?
Dórának három gyereke van, a középső óvodás, a legkisebbel még otthon van GYED-en. Szerinte ennek a rendszernek semmi értelme, csak púp a hátán az összes érintettnek. Fölöslegesen terhelik az egyébként is túlterhelt gyermekorvost, ráadásul, amit egy náthára mondani szoktak, azt egy anya magától is tudja: kamillatea, vitamin, esetleg torokfertőtlenítés, szükség esetén lázcsillapítás, stb, stb. Ezért teljesen fölösleges kitenni a gyerekeket a tortúrának és a nagyobb fertőzés veszélyének. A mindenható igazolás viszont minden észérvet visz!
Hivatalosan természetesen egy náthával kétszer is meg kell látogatni az orvost, először a beteg gyerekkel, másodszor pedig a teljesen egészségessel, mert kell a gyermekgyógyász pecsétje, hogy közösségbe mehet a poronty. Ekkor válik az egész egy abszurd drámává: a legtöbb gyerekorvos, hogy csökkentse a rá nehezedő nyomást (és különben is, örül, hogy meggyógyult a gyerek, csak nem várakoztatja 30 másik beteg között órákig!), azonnal, az első látogatáskor, a még beteg gyerekre kiadja az igazolást, hogy visszamehet a közösségbe.
Vagyis, a felelősségteljes szülő, hogy ne fertőzzék végig az egész óvodai csoportot, elviszi a kicsit náthás gyerekét a leterhelt gyerekorvoshoz kamillateáért, végigülik a sort a sok beteg gyerek között, hogy megkapja a papírt: egy hét múlva egészséges lesz a gyerkőc, mehet oviba. Zseniális.
Jé, a szülő felnőtt ember!
Nem csoda így, hogy sokan inkább megpróbálják elsunnyogni a dolgot, és reménykednek, hogy majdcsak elmúlik az a nátha. Vagyis addig tartják bent az oviban a beteg gyereket, amíg ki nem dől. Ez a valóban beteg gyereknek szenvedés, a többinek pedig mindenképpen fertőzésveszély.
Mit lehet itt tenni? Dóra szerint hagyhatnák például, hogy a szülők felelősségteljes nagykorúként megítélhessék, hogy a gyerekük állapota valóban orvosi ellátást követel-e, vagy csak nyugalmat, zsebkendőt és citromos-mézes teát. Ebben az esetben még az is megtörténhetne, hogy a valóban beteg gyerekeknek nem kellene órákat várni az ellátásra, mert az orvos idejét a náthások kötik le.
Sokat segítene a helyzeten, ha a szülők megtehetnék, hogy otthon tartják a gyereküket, majd amikor úgy látják, hogy meggyógyult, vissza is vihessék a közösségbe, külön körök nélkül. Érdekes módon az iskolában igazolhat három napot a szülő, az óvodában viszont nem.
Egy kis hazugság nem a világ
Létezik persze az előre megbeszélt távollét intézménye, például arra az esetre, ha a családnak valami programja van, vagy elutazik, de ez nem vethető be betegség esetére. Mivel betegség esetén feltétlenül kell az igazolás, punktum.
Persze ezt is ki lehet játszani, az óvónők jóindulatán múlik csak, egy egyszerű hazugság az ára. Jobb, ha a gyerek időben megszokja, hogy a dolgok így működnek. A kérdés csak az, hogy a normális működéshez miért kell kijátszani a szabályokat, és miért nem lehet normális, betartható szabályokat hozni?
