A francia, egyébként fiatalokat megcélzó Astrapi magazin elég gyorsan reagált a november 13-i párizsi vérengzésekre, és olyan röplapot készített, ami egyrészt letölthető, másrészt segít elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi történt, és a történteket hogyan kell értelmezni.
A Time pedig a szülőket megcélzó anyaggal jelentkezett: leírják, hogy - korosztálytól függően - hogyan érdemes elbeszélgetni a gyerekkel.
Bár a PDF formában letölthető röplap gyerekeknek készült, sok felnőtt kérdéseire is választ ad. „Igaz az, hogy Franciaország most háborúban áll?" - teszi fel a kérdést egy nyolcéves. „Ezeknek a rendkívül erőszakos embereknek semmi közük a muszlimok többségéhez - akik egyébként békében élik meg a hitüket" - írja a röplap.
„Azért támadják Franciaországot, mert egy szabad ország" - teszik hozzá és kiderül az is, hogy a legjobb válasz az erőszakra és őrületre az, ha ugyanúgy folytatjuk a normális életünket, és úgy állunk ki a nézeteink mellett, hogy nem sértjük másokét. A 7-11 éveseknek készült kiadvány egyébként nem páratlan: nemrég a szintén aktuális migráns témában adtak ki egyet.
A gyermek életkorától függ, hogy mit és hogyan fogad be
Hasonló témában jelentetett meg cikket a Time is – igaz, ők a szülőknek adnak tippeket azt illetően, hogy miként tálalják a hasonló történéseket a gyermekeiknek.
Harold Koplewicz, a Child Mind Institute elnöke szerint nem szabad késlekedni a történtek elmesélésével. Valószínűleg egyébként is hallana a borzalmakról, így a legjobb, ha az elsődleges informácókat tőlünk kapja, így a felmerülő kérdéseire is választ adhatunk, illetve megerősíthetünk/cáfolhatunk állításokat. A legjobb, ha azzal kezdünk, hogy mi az, amit tudnak, hiszen ezzel a megközelítéssel nemcsak erre a kérdésre fognak válaszolni, de akaratlanul kifejezik az érzéseiket is, amiket aztán mi befolyásolhatunk.
Nagyon fontos, hogy végig próbáljunk nyugodtak maradni, ugyanis a gyermekek a szülők érzelmeit "másolják" le, így ha mi idegesek vagyunk, ők is. Hallgassunk az ösztöneinkre: annyit osszunk csak meg a történtekből, amit fel tudnak dolgozni a kicsik. Ehhez a Time készített egy listát is.
Óvodás korú gyermekek esetében a szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy talán ez az egyetlen korosztály, ahol egy kicsit elmoshatjuk az igazságot. Ne feledjük, hogy csak arra válaszoljunk, amit kérdeztek!
Általános iskolásoknál azt tanácsolják, hogy hadd vezessék ők a beszélgetést. Ha érdekli őket, hogy mi történt, kezdjük azzal, hogy ők biztonságban vannak, majd adjunk választ a ki-hol-mit-mikor-miért kérdésekre. A részletekbe különösebben nem tanácsos belemenni (hányan haltak meg pontosan, stb.) és figyeljünk arra, hogy ne használjunk túl drámai vagy ijesztő jelzőket. Nem szabad elbagatellizálni a problémáikat és a félelmeiket, ugyanis ebben a korban meglehetősen egocentrikusak és úgy gondolják, hogy bármikor és bárhol megtörténhet velük egy hasonló tragédia. Mondjuk el nekik, hogy biztonságban vannak, a "rosszfiúkat" már elkapták, és annak az esélye, hogy egy hasonló megtörténik, nagyon ritka.
Felsősöknél: ne gondoljuk azt, hogy csak azért, mert már idősebbek, tudjuk, mit éreznek. Kérdezzen rá, hogy hallottak-e a támadásokról, és mit gondolnak. Pszichológusok szerint annál, hogy minden kérdésünkre tudjunk válaszolni, sokkal fontosabb az, hogy mellettük legyünk, és segítsünk feldolgozni a történteket, és hogy biztonságban érezzék magukat.
Nem kell megijedni akkor sem, ha közömbösnek látszanak a hírek hallatán: mindenki másképp dolgozza fel az ijesztő híreket – van, aki a barátaival és a családjával töltene el több időt, és akad olyan is, aki inkább egyedül.
Bár a középiskolákban tanulók nyilván jól értesültek a történtekről, érdemes leülni velük beszélni, hogy mi az, amit tudunk és mi az, amit nem. Teljesen természetes, ha a tinik nem akarnak beszélni. Ezzel kapcsolatban a szakértők azt javasolják, hogy valamilyen közös tevékenység (mosogatás, tévézés, játék) közben hozzuk fel a témát, és akkor nem tűnik túl hirtelennek. Ugyanakkor sokat segít az is, ha megosztjuk a saját érzéseinket is a témában.
