Az ősz beköszöntével nálunk is, mint minden kisgyermekes családnál, előkerültek a gumicsizmák, a vízálló kezeslábasok meg a maci- és cicafüles sapkák. És az orrszívó.
Az orrszívóval kapcsolatban minimum ellentmondásos érzésekkel viseltetünk a családban, felnőttek és gyermekek egyaránt. A porszívóra szerelhető változat ugyanis hangos, ijesztő, használata mind a működtető, mind a célszemély számára kellemetlen, ugyanakkor rendkívül hatékony.
Mégis, miért van erre szükség, és főleg: hogyan tehetjük igazán hatékonnyá és valamelyest mégis elviselhetővé az orrszívást?
Nátha, a fő ellenség
A felnőttkori nátha katonadolog, észre sem vesszük, ha pár napig fújjuk az orrunkat. Ugyanez csecsemő- és kisgyermekkorban sajnos egy fokkal nehézkesebb, a csecsemő ugyanis egyáltalán nem tudja kifújni az orrát, a kisgyermek pedig lehet, hogy ki tudja, de az többnyire nem elég hatékony. A fertőzött orrváladék tehát ott marad az orrüregben, további problémákat okozva.
Csecsemőkorban a felgyülemlett takony gyakorlatilag megakadályozhatja a táplálkozást, a szoptatott csecsemő ugyanis szopás közben az orrán veszi a levegőt. Ha nem tud az orrán lélegezni, akkor nem tud enni, sír, elutasítja a mellet és közben szomjas vagy éhes marad. Arra sem minden csecsemő „jön rá”, hogy alvás közben szájon át is lehet lélegezni, ezért az eldugult orr gyakori felébredést, alvási nehézségeket okoz a gyereknél (és a szülőknek is).
A nátha fő veszélye azonban a pangó váladék bakteriális felülfertőződése, és a fertőzés továbbterjedése. Mit jelent ez? Azt, hogy ha a taknyot kíméletből a gyermek orrában hagyjuk, akkor abban további kórokozók telepednek meg, amelyek aztán elmásznak a középfül, az arcüreg, az orrmandula, végső esetben az alsó légutak, tüdők irányába, és ott is betegségeket okoznak. A középfülgyulladás és a hörghurut pedig sokkal kellemetlenebb még az orrszívó-porszívónál is.
Jó, de hogyan kell?
Először is tudatosítsuk magunkban és a gyermekben is a dolog szükségességét. A fertőzött váladékkal együtt egy csomó kórokozót is kiporszívózunk, csökkentjük a betegség időtartamát, valamint megelőzünk egy sor súlyos szövődményt. A gyereknek persze nem ezt szoktam mondani, hanem azt, hogy mindjárt fogsz kapni levegőt.
A folyamat lényege, hogy a taknyot nem csak az orrüreg elülső részéből, hanem hátulról is el kell távolítani. Erre a porszívóra szerelhető orrszívók alkalmasak megfelelő ideig alkalmazva. Ezek nem a porszívó szívóerejével megegyező erővel szívnak, nem károsítják a nyálkahártyát, gyermek fülorr gégészek egybehangzóan mellettük voksolnak.
Tehát a feladat a következő:
- tájékoztassuk a gyereket (a csecsemőt is) arról, mi fog történni
- üljünk terpeszülésbe pl. franciaágyra és a gyereket fektessük fejjel felénk a lábunk közé: így lábunkkal tudjuk tartani a fejét, hogy ne kapja el, kezünk pedig szabad marad
- spricceljünk a gyermek orrába sós vizet (patikában többféle kiszerelésben és árfekvésben kapható)
- a szívót illesszük az egyik orrlyukhoz; közben néha egy-egy másodpercre vegyük el onnan (megszakított szívás)
- ugyanezt ismételjük a másik orrlyukkal
- a kitisztított orrba a nyálkahártya-duzzanatot csökkentő orrcseppet vagy orrspray-t cseppentsünk (az életkornak megfelelően – felnőtt orrcseppet ne adjunk babáknak!)
- vigasztaljuk meg a síró gyereket
- ha már nem csecsemő: engedjük meg neki, hogy egy tiszta orrszívóval vagy üres orrcseppes palackkal ő is kiporszívózhassa nyuszija vagy mackója orrát
- dicsérjük meg, milyen ügyes volt
- mossuk ki és fertőtlenítsük az orrszívó megfelelő alkatrészeit
- dicsérjük meg magunkat is, milyen ügyesek voltunk
- végezzük el mindezt napi 3-5 alkalommal.
