Az utolsó meleg nyári napon, közvetlenül a határok megnyitása előtt beszélgettünk a menekültekkel a Nyugati Pályaudvar melletti tranzitzónában. Kisgyerekes családokkal, akikben közös: mind azért vállalták a kimerítő és kockázatos vándorutat, hogy gyermekeiknek jobb jövőt biztosítsanak. Akik a képeken szerepelnek, azóta továbbutaztak Ausztria és Németország felé.
A menekültek általában tágabb rokonsággal, testvéreik, sógoraik családjával együtt keltek útra. Legtöbben a tranzitban Afganisztánból és Szíriából érkeztek. A szülők magyar léptékkel igen fiatalok, 20-22 éves fiúk gyakran már többgyerekes családapák, és találkoztunk 65 éves afgán nagyival is, aki 50 unokával büszkélkedhet.
Nem volt egyszerű szóba elegyedni velük: bár barátságosak, sokan tartottak a fotózástól vagy a nyilatkozástól, s angolul igen kevesen beszéltek közülük. Pastu, urdu, fárszi, arab nyelvekre pedig kevés a tolmács, így tört angolt beszélő menekült kamaszok segítettek a beszélgetés során. Többen hangsúlyozták a magyar emberek vendégszeretetét, segítségét.
Sok kép, kevés szöveg a galériában.
Mi abban hiszünk, hogy a gyerek az gyerek, az ember az ember, és mindenki megérdemli, hogy biztonságban tudja a családját, és természetes, hogy minden szülő szeretné látni felnőni és boldogulni a gyerekét. Ha szeretnének segíteni, korábban leírtuk, a leggyakrabban hiányzó tételeket hol lehet jó áron beszerezni, a Migration Aid Facebook oldalán pedig minden nap frissítik a listát, hogy hol, mire van épp a legnagyobb szükség.
