Az elmúlt hetekben világszerte nagy port kavart egy futóbabakocsi-reklám: a fotón egy huszonhároméves, az átlagos testalkatnál lényegesen vékonyabb modell tolja a kocsit falatnyi bikiniben. A fotón szereplő modell egyébként valóban fut, ráadásul a saját gyerekét tolja, a fotón mégis sokan felháborodtak, hiszen a valóságban a kisgyermekes anyukák azért viszonylag ritkán néznek ki így. Azaz ritkán modellalkatú húszévesek, és a mérsékelt égövön jellemzően nem bikiniben futnak.
A Fuss Babakocsival Egyesület készített egy fotósorozatot, mellyel egyik céljuk az volt, hogy reagáljanak a fenti reklámra. A fotókon valódi anyukák (vagy nagymamák) szerepelnek babakocsis futás közben, és történetüket is elmesélik. A képeket Zákány Gergely készítette.
Emellett szeretnének segítséget nyújtani minél több anyukáknak, hogy lássák milyen fontos a szülés utáni egészséges életmód, sport, közösség. Hétköznapi ”anyahőseikkel” arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy különböző körülmények között, sokféle élethelyzetben megoldható a sportolás gyerekkel is.
„Kezdjük ott, hogy világéletemben utáltam futni. Fárasztó, unalmas, kiköpöd a tüdőd, szúr az oldalad, na meg próbálj meg ekkora feneket cipelni futás közben, mint az enyém.” – írja például Orsolya, a '40 év. Nulla sportmúlt. Munka. Két gyerek' című fotó szereplője. „ (...) Lett egy második gyerekem, aki zsigerből utálta a babakocsit, jó sok sétát végigüvöltött, jó néhányszor ki akart szállni, nem volt egy örömmámor a babakocsizás vele. És akkor lehet találgatni, hogy egy ilyen anya ilyen gyerekkel milyen sportra adja a fejét? Hát persze. Adja magát.
Márk öt hónapos volt, amikor először szöktem ki vele a Törökbálinti-tó mellé kipróbálni a babakocsis futást. Nem szóltam senkinek, nehogy végül ne jussak ki, és be kelljen vallanom, hogy ez a terv nem sikerült, és dehogy futottam. (...) De végül futottam (...).”
Reni a szülés utáni depresszióból gyógyult ki a sport segítségével: „A szülés utáni depresszió, sok nő rémálma, sajnos engem is utolért. Zente vártnál hamarabbi érkezése, a felszedett 15 kiló plusz, az anyai feladatok ellátása,a sok éjszakázás megtette hatását. (...) Napról-napra rosszabbul éreztem magam, fáradt, kimerült voltam. Ha a tükörbe néztem sírhatnékom volt, hogy nézek ki? Nem volt kedvem semmihez és senkihez, csak egyedül akartam lenni a kisfiammal. Nem érdekelt senki, jött a magány, szomorúság és a könnyek,amik nem akartak elfogyni. Próbáltam változni, változtatni, de valami mindig visszatartott, jöttek sorra a kifogások.
Ekkor végszóra megérkezett kedves barátnőm, aki addig biztatott, míg le nem futottam az első babakocsis távunkat.(....)”
Az Egyesület – amely jelenleg versenyben van a Coca Cola testébresztő címért - nem modellekkel dolgozik: tíz valódi, húsvér magyar anyukán keresztül mutatja meg, hogy milyen problémákkal küzdenek a hétköznapi anyukák, milyen céljaik vannak, min mennek át szülés után, mennyi szervezést igényelnek a mindennapok, és, hogy mennyi mindenre adhat megoldást a szülés utáni sportolás.
Tíz különböző probléma, élethelyzet, motiváció, de egy közös bennük, hogy babakocsival futnak. Minden anyuka őszintén mondja el személyes történetét egy fotó kíséretében. A történetek valóban nagyon sokszínűek: van köztük rákbetegséggel küzdő, túlsúlyos, vékony, sokgyermekes, dolgozó, szerényebb körülmények között élő, gyesen lévő, szülési utáni depresszióval küzdő, több gyermekkel futó, inzulinrezisztenciás, és még egy nagymama is.
