Egyrészt elismerés és tisztelet, ugyanakkor igen sok támadás is éri azokat az itthon élő magyar szülőket, akik úgy döntenek, születésüktől fogva egy idegen nyelven (is) beszélnek gyermekeikhez. Fürész-Mayernik Melinda angolnyelv-oktató, és a kétnyelvűségre nevelésben is jártas anyuka segítségével összegyűjtöttük azokat az érveket, amelyek szerint igenis érdemes minél előbb belevágni egy második nyelv átadásába.
Magabiztos nyelvfejlődés
„Amikor elkezdtem egy általános iskolában tanítani, megdöbbentett, hogy milyen sok gyerek küzd az angol nyelv elsajátításával, a kiejtéssel, a nyelvtani szabályokkal és nincs elég önbizalmuk megszólalni, az idegen nyelvet használni. Ezért is határoztam el már a lányom megszületése előtt, hogy a magyar mellett korán megismertetem majd vele az angol nyelvet is. Eleinte én is félve indultam el az úton, de tudom, hogy Míra sokat fog még ebből profitálni: mire iskoláskorú lesz, addigra az anyanyelve mellett egy második nyelven is gátlások nélkül fog kommunikálni és a további nyelvekkel való ismerkedés is sokkal gördülékenyebben fog menni neki” – kezdi mesélni Fürész-Mayernik Melinda, az AngolKalauz.hu szerzője.
Bartha Csilla A kétnyelvűség alapkérdései című könyvében többek között a kétnyelvű szocializációs modelleket is bemutatja – amellett érvelve, hogy ahány család, annyi stratégia, azaz nemcsak az egy szülő – egy nyelv módszer létezik, ahogyan nem az az egyetlen járható út sem, hogy kizárólag az idegen nyelven beszéljünk a gyermekhez.
„Nálunk ez úgy működik, hogy a magyar mellett angolul IS beszélek a lányomhoz, így a magyar mesék és gyermekdalok világán kívül megismeri az angol mondókákat és meséket is. Mindennapjainkba beépítettem az angol nyelvű játékot és beszédet, de amikor közösségbe megyünk vagy rokonok jönnek hozzánk, akkor következetesen a magyar nyelvet használjuk. A lányom számára teljesen természetes, hogy két közös nyelvünk is van, még akkor is, ha az idegen nyelvi kultúrából itt, Magyarországon nem sok mindent tudok neki közvetlenül átadni” – fűzi hozzá az anyuka.
Az életkor szerepe
Arturo Hernández, a Houston-i Egyetem pszichológiaprofesszora és a The Bilingual Brain című kötet írója régóta foglalkozik a kétnyelvűség kognitív hatásaival. Szerinte a nyelvelsajátításban a 2-4 éves kor az úgynevezett kritikus periódus, ami azt jelenti, hogy a siker érdekében bizonyos eseményeknek ebben az életszakaszban kell megtörténniük, hiszen az agyféltekék rugalmasságának fejlődése ekkor a leggyorsabb, majd lelassul és a pubertás kor végére lezárul.
Penfield és Roberts kanadai agykutatók már a múlt század közepén bebizonyították, hogy a pubertás kezdetére a nyelvfeldolgozásért és beszédfunkcióért felelős domináns agyi területek képlékenysége, rugalmassága elnyeri végleges állapotát, azaz befejeződik az agyféltekék funkcionális specializációjának nevezett folyamat (lateralizáció).
Ezért más a korai nyelvelsajátítás
Több elmélet is létezik azzal kapcsolatban, hogy a kétnyelvűek agyában egy helyen raktározódnak-e el a nyelvek vagy külön. Francois Grosjean svájci nyelvészprofesszor szerint például két nyelv egy személyben egységes egészként működik és a környezet alapján választjuk ki, hogy melyiket használjuk. A nyelvtanulás módja és az életkor azonban nagyban meghatározza az agyi tárolást: ha a második nyelvet az iskolában tanuljuk, akkor a tárolás az agykéregben történik, ha viszont közvetlenül és minél hamarabb a születés után, akkor a tárolás a kéreg alatti területeket érinti – akár az anyanyelv esetében.
A kisgyermekek még képesek bármely nyelv tökéletes logikai és fonológiai elsajátítására, hiszen agyuk kétszer olyan keményen dolgozik, mint a felnőtteké, szivacsként szívja magába az új információkat, miközben ösztönösen, játszva, gátlások és szorongás nélkül tanulnak. Mivel nincs nyomás rajtuk, nem függ például a karrierjük attól, hogy megtanulnak-e egy gyermekdalt, vagy sem, ezért pozitív attitűd alakul ki bennük az adott nyelv iránt.
A korai nyelvelsajátítás a tévhitekkel ellentétben az anyanyelvi kifejezőképesség fejlődését is segíti, ráadásul ilyen komoly alapokkal könnyebben fog a gyerek további nyelveket tanulni. Nagyon fontos azonban, hogy elegendő inger érje a gyermeket ahhoz, hogy a megfelelő agyi funkciók kialakuljanak, és mindig számolni kell az egyéni különbségekkel is – figyelmeztet Fürész-Mayernik Melinda.
Ha nem megy, ne erőltessük!
Ahhoz, hogy egy kisgyerek használható nyelvtudás birtokába jusson, állandó tréningre van szüksége, vagyis minden egyes nap elegendő időt és teret kell biztosítani számára, hogy idegen nyelven kommunikálhasson. „Próbáljunk olyan szituációkat teremteni, amikben valóban értelme van az idegen nyelvű beszédnek. Ha viszont kellemetlenül érezzük magunkat az ilyen helyzetekben, azzal nemhogy nem fogjuk tudni hitelesen átadni a nyelv szeretetét, de pont az ellenkezőjét érjük el, ugyanis a gyermek azt fogja érzékelni, hogy a szülők számára is csak nyűg az egész és fölösleges egy másik nyelven társalogni, ha a sajátján is ki tudja fejezni magát. Egy próbát mindenképp megér, de aki túlságosan mesterkéltnek érzi a kétnyelvűségre nevelést, az ne erőltesse!” – javasolja a szakértő.
Mindig lesznek kétkedők
Minek tanítja gyermekét idegen nyelvre az a szülő, aki maga sem beszéli azt rendesen? Így csak helytelenül tanulja meg a nyelvet és akcentusa lesz – érvelnek sokan a korai nyelvtanulás ellen. „A szülői minta természetesen nem elhanyagolható, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ki számít anyanyelvű beszélőnek, ki az, aki tökéletesen beszéli a nyelvet ahhoz, hogy átadhassa. A magyar beszédünk sem tökéletesen egységes, léteznek tájszólások és a nyelv is egy állandóan változó rendszer. Ráadásul nem csak a szülőtől van lehetősége a gyermeknek angol beszédet és kiejtést hallani. Szerencsére rengeteg segédanyag, anyanyelvi beszélők által elmondott mondóka, dal, mese, és film érhető el az interneten, amik kompenzálhatják a szülők hiányos ismereteit.
Egyébként az iskolában sem feltétlenül anyanyelvű tanártól fog nyelvet tanulni a gyermek, az idegen nyelvű mondókákat és gyermekdalokat pedig a nyelvet folyékonyan beszélők sem ismerhetik, hiszen valószínűleg Peppa Pig vagy az Incy Wincy spider (Ici-pici pók) ismerete nem része egy felsőfokú nyelvvizsgának sem, éppen ezért folyamatosan kell fejlesztenie magát a szülőnek is” – mondja az Angol Kalauz szerkesztője.
"Tanulja meg először az anyanyelvét!"
Ez az egyik leggyakoribb tévhit, amely a korai nyelvoktatással kapcsolatos. "Akik ezt állítják nincsenek tisztában azzal, hogy minden ember agyában végtelen hely áll rendelkezésre nyelvek számára. Az átlagos, egészséges ember nyelvi szempontból multikompetens, azaz agya nem csak egy nyelv tárolására alkalmas. Az egyik nyelvből megtanult kifejezések nem szorítják ki a másik nyelv szavait, éppen ellenkezőleg: az az ember, aki megtanul egy második nyelvet, szebben, helyesebben beszéli anyanyelvét is, hiszen általános nyelvi és gondolkodási készségei fejlettebbek, mint azoké, akik csupán egy nyelvet ismernek” – írja Dr. Kovács Judit korai nyelvoktatási és kétnyelvűségi szakértő.
Mivel legtöbbször a környezet nyelve válik a gyermek számára dominánssá, hiszen ezt hallja többet - főleg ha bekerül egy közösségbe -, a hazai kétnyelvűségi szakértők azt javasolják, hogy a külföldön élő magyar családok legalább otthon, egymás között magyarul kommunikáljanak, így az adott szociokulturális környezetben nem merül feledésbe az anyanyelv sem. „Akkor miért ne lehetne Magyarországon az angol nyelv (akár csak részben) a család otthoni nyelve? A bölcsőde, az óvoda és az iskola úgyis a magyar értékeket és kultúrát közvetíti a gyermek számára, ezért sem logikus azt feltételezni, hogy nem fog megtanulni magyarul: a környezetéből érkező ingerek legalább ugyanolyan erősek, hiszen napi szinten érintkezik mindkét nyelvvel” – fűzi hozzá Fürész-Mayernik Melinda.
"Megterhelő és elveszi a gyerek idejét a játéktól. Ráér erre az iskolában is."
A legtöbben azzal érvelnek a korai kezdés ellen, hogy azok a gyerekek, akik iskoláskorban kezdik el a nyelvet tanulni, rövid idő alatt behozzák azokat a társaikat, akik már babaként vagy óvodásként kapcsolatba kerültek valamilyen formában egy második nyelvvel. "Igaz, hogy a korai nyelvi fejlesztés során lassabb tempóban tesznek szert a gyerekek a nyelvi tudásra, mint a későbbi időszakban, a lényeg azonban a minőségbeli különbségen van. A szakemberek külön terminussal jelölik a tíz év alatti és a tíz év feletti tanulók idegen nyelvi fejlesztését. Az előbbit nyelvelsajátításnak, az utóbbit pedig nyelvtanulásnak nevezik. A nyelvelsajátítás során a gyermek észrevétlenül felszívja a nyelvet, természetes módon rögzül számára, hogy egy-egy dolognak több neve is lehet, és később nem tudja megmagyarázni, hogy miért úgy jó a mondat, ahogy ő mondja, egyszerűen csak érzi, hogy az a helyes."
"Ez az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamat egyáltalán nem megterhelő, sőt: mivel a korai idegennyelvi fejlesztés tevékenység közben történik, a kisgyerekek fő tevékenysége pedig a játék, így a második nyelv következetes használatával egy olyan lehetőséget nyújthatunk számukra, amivel élvezettel és észrevétlenül sajátíthatják el a második nyelvet. Ezzel szemben az iskolában a gyerekek már nyelvtani szabályokkal ismerkednek, folyamatosan összefüggéseket keresnek és magyarázatokat várnak, vagyis kevésbé lesz számukra természetes a nyelvtanulás, ami miatt sokszor nem is tudják élvezni azt" - mondja a szakértő.
