A svédek 240 ezer kamasz egészségét követték 35 éven át. A jelentős túlsúly növeli a vastagbélrák esélyét.
A tinédzserkori túlsúly nagyon sok szempontból nehéz dolog: a túlsúlyos tinik túlnyomó többsége alacsonyabb önértékeléssel rendelkezik, gyakran kell megküzdeniük előítéletekkel és körükben a depresszió is gyakoribb. A túlsúly ismert egészségügyi kockázatain (cukorbetegség, szív- és ízületi panaszok) felül sajnos most még egy betegségre is fény derült, amely az átlagosnál magasabb kamaszkori testsúllyal kapcsolható össze: egy friss kutatás szerint a kamaszkorban túlsúlyos fiúk felnőve az átlagosnál gyakrabban betegszenek meg vastagbéltumorban.
A lányok esetében nem tudjuk, van-e ilyen összefüggés, mert az idézett kutatás csak férfiakat vizsgált - fiúknál azonban elég meggyőzőek az eredmények. Azok a fiúk, akik kamaszkorban jelentős túlsúllyal rendelkeznek, életük során megemelkedett mértékben vannak kitéve a vastagbélrák kockázatának. A kutatók az összefüggés mögött álló tényezőket is vizsgálták, és az elhízás gyulladást okozó szerepét tartják meghatározónak.
Kétszeres kockázat
A kutatók hatalmas elemszámú mintával dolgoztak: 239,6 ezer svéd férfi adatait elemezték. A résztvevők ma már felnőttek, de 16 és 20 éves koruk között a katonai szolgálattal kapcsolatos kötelező orvosi vizsgálaton vettek részt: ekkor jegyezték fel a kamaszkori testsúlyukat és határozták meg a vérsüllyedésüket. A csaknem 240 ezer résztvevő közül 35 évvel később 885-en betegedtek meg vastagbéltumorban.
A tumor esélye összefüggött a kamaszkori testsúllyal: azok, akik tiniként jelentős túlsúllyal bírtak, később legalább kétszer akkora eséllyel lettek vastagbélrákosok. Mit jelent a jelentős túlsúly?
A kutatók a testsúlyt a BMI, vagyis a testtömegindex alapján számolták, amely a testsúlyunk, osztva a testmagasságunk négyzetével és szorozva százzal. A 27,5-30 kg/m2 BMI sávba tartozók esetében kétszeresére, míg a 30 kg/ m2 feletti testtömegindexszel rendelkező fiúknál majdnem két és félszeresére emelkedett a felnőttkori vastagbélrák kockázata.
Testsúly és gyulladás
Nem régóta ismeri a tudomány, hogy a túlsúly a testünkben lévő gyulladásos folyamatokra is hat. A gyulladás egyik nagyon egyszerű mérési módja a rutin laborvizsgálatokon is szereplő vörösvértest süllyedési ráta, amit röviden süllyedésnek szoktak csak nevezni. Az idézett kutatásban a kamaszkori testsúlyt, süllyedést, és a felnőttkori rákos megbetegedések előfordulási gyakoriságát vetették össze.
Az összefüggés itt is igazolódott, a magas (15 mm/h feletti) vérsüllyedés értékkel rendelkező kamasz fiúk felnőve nagyobb eséllyel kaptak vastagbéltumort. A túlsúly és a süllyedés közötti kapcsolat nem teljesen egyértelmű, ugyanis a két tényező külön-külön is befolyásolta a rákkockázatot (vagyis a gyorsult süllyedéssel rendelkező személyeknek akkor is magasabb volt a kockázata, ha nem voltak túlsúlyosak, a túlsúlyos tinik pedig akkor is magasabb rákkockázattal néztek szembe, ha a süllyedésük normális volt). A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a szervezetben a gyulladás többféle kémiai anyag útján meg végbe, számos dolog befolyásolja, és nem lehet csak egyetlen laborlelet, a süllyedés alapján megítélni.
A fenti összefüggés például megmagyarázhatja, hogy miért nőtt a vastagbélrák kockázata az USÁ-ban az elmúlt években: az elhízás egyre gyakoribb, így az elhízással összefüggő betegségek is értelemszerűen egyre sokasodnak. Mivel az idézett kutatásban a svéd sorkatonai vizsgálatok adatait használták, és Svédországban a nőknek nincs sorkatonai szolgálat, így a lányokról nem nyújt információkat ez a tanulmány. Azaz könnyen elképzelhető, hogy a tinédzserkori túlsúly és a felnőttkori bélrendszeri rákok között nőknél is van összefüggés, de ennek felderítésére további kutatások szükségesek.
Mit csináljunk a gyerekkel?
A kulcsszó természetesen itt is a megelőzés: ha túlsúlyos tinik vagy ilyen tinik vagy kisgyermekek szülei vagyunk, ne hunyjunk szemet a probléma felett, és keressük a megoldásokat. Aki próbált már diétázni, az tudja, hogy mennyire nehéz: túlsúlyosan nem élvezet a mozgás, a testsúlycsökkentő diéták pedig, valljuk be, mind lemondással járnak.
A drasztikus diéták helyett érdemes sokféle mozgásformát kipróbálni, és addig keresgélni, amíg nem találunk olyat, amit magunkhoz legalább valamelyest közelállónak érzünk: lehet, hogy gyűlöljük a futást vagy az edzőtermet, de szívesen eljárunk evezni vagy tornázunk otthon. Lehet, hogy a "kedvenc sport" megtalálása évekbe is beletelik, de megéri a kitartó keresgélés, hiszen az egészségünkről (vagy a gyerekünk egészségéről) van szó.
A fogyásban rengeteg telefonos app és netes program, fórum és támogató csoport is segíthet, de ha elakadunk, érdemes igénybe venni szakember, azaz gyerek dietetikus, gyerek gyógytornász, illetve túlsúlyos fiatalok terén tapasztalatokkal rendelkező edző segítségét.
Kövér tini voltam, mit tegyek?
Ha már kinőttünk a kamaszkorból, akkor felnőttként is érdemes odafigyelni a vastagbélrák kockázatát csökkentő tényezőkre - ha túlsúlyos kamaszok voltunk, akkor feltétlenül, de ha nem voltunk azok, akkor sem árt az elővigyázatosság. A vastagbélrák kockázati tényezői a dohányzás és a rendszeres alkoholfogyasztás, a kockázatát pedig csökkenti a rendszeres mozgás és a zöldségben, gyümölcsben és rostdús gabonafélékben gazdag étrend.
Ezeket az életmódbeli változtatásokat sosem késő megtenni, és itt is azt ajánljuk, hogy legyünk kitartóak, türelmesek és nyitottak: keressük meg a hozzánk passzoló és az életvitelünkhöz egyeztethető mozgásformát, hiszen a rákkockázat szempontjából nem számít, hogy kettlebell-ezünk vagy tai chi-zunk.
A vastagbélrák szűrését ötven éves kor felett javasolják a szakértők. A szűrés legegyszerűbb és legolcsóbb, habár nem túl pontos módja a székletből történő vér kimutatása: erre beutalhat a háziorvos, de gyógyszertárban recept nélkül is vásárolhatunk gyorstesztet. A pozitív teszt esetén orvoshoz kell fordulni, aki további vizsgálatokat végezhet, hiszen a vérzés forrása nem csak daganat, hanem egy csomó más, akár veszélytelen dolog (pl. aranyér) is lehet. A vastagbélrák szűrésére azért érdemes odafigyelni, mert ha időben észreveszik a betegséget, akkor a megfelelő beavatkozásokkal viszonylag jó eredményeket lehet elérni a gyógyítás terén.
